𝗞𝗮𝗿𝗮𝗼𝗸𝗲𝗲 // namjin [namjoon + jin], bts

557 40 2
                                    

Jin, haza jöttem! – kiabáltam mikor beléptem az ajtón, kedvesem pedig nyakamba ugorva üdvözölt.

– Szia. Milyen napod volt? – tette fel szokásos kérdését.

Elviselhető. És a tiéd? – már szemben állt velem és nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne támadjam le.

Elég fárasztó, de tűrhető. – elmosolyodott.

Mit szólnál egy randevúhoz, úgy, mint rég, amikor még csak randizgattunk? – félig kérdés formájában hangzott, pedig határozottan ki akartam jelenteni.

Ez csodás ötlet szívem. Nem is emlékszem arra, mikor volt utoljára a házasság után egy ilyesfajta kiruccanásunk. – meredt el, és szinte láttam, hogy melyik emlékeit idézi fel. Meseszép volt.

Gyönyörű vagy, Jin. – osztottam meg vele, majd szájára leheltem egy csókot. Míg végül úgy döntöttem, hogy most már itthoni ruhába öltözök.

Csókunk után a hálószobába igyekeztem, hogy ezt a kényelmetlen inget és zakót átvegyem valami sokkal kényelmesebbre.

Mikor ez megtörtént és kilépdeltem a nappaliba, Jint sehol se találtam.

Minden szobába benyitottam, és legvégül a fürdőben találtam meg, ahol hajával ügyködött.

Mit csinálsz? – kérdeztem érdeklődve.

Készülődök a randira. – és tovább igazgatta a haját. Majd ajkaira felkent egy kis szőlőzsírt, amitől azok úgy csillogtak, mint egy angyal ajkai. Egy gyors mozdulattal magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Szenvedélyes csóknak indult, ami végül gyengéddé alakult át. – Jobban tennéd, ha te is készülődnél, mert ha így haladsz, én jobban fogok kinézni. – elválva ajkaimtól mondta.

Nálad sohasem fogok jobban kinézni. – ezzel a mondatommal hagytam ott őt, és mentem valami kényelmes, mégis jól kinéző ruhát keresni. Választásom egy zöld felső, mellé pedig a kedvenc farmeromra esett a választáson.

Újfent megindultam Jin megkeresésére, aki még mindig a fürdőben készülődött.

Jól van, szerintem elég lesz, – fogtam meg kezét, és óvatosan kezdtem kisétálni vele a fürdőből – el fogunk késni.

Az előszobába érve már ütemesebben öltöztünk és miután bezártuk a bejárati ajtót a garázs felé mentünk.

Beültünk az autóba és én vezettem a célig.

Mikor megérkeztünk Jin arcára izgatottság és boldogság szökött, arról a hatalmas és őszinte mosolyáról egyből rájöttem, hogy jó helyre hoztam őt.

Egy karaoke bár? Ez komoly? – még mindig mosolygott és felettébb vidám volt.

Igen. Szerettem volna visszahozni az első randinkat, és gondoltam ez lenne a legjobb hozzá. – néztem gyönyörűen csillogó szemeibe.

Teljesen eltaláltad, szeretlek Namjoon. – ölelésbe vontam, és közvetlen ezután elkezdtünk az épület bejárata felé sétálni.

Jó estét. Két jegy volt foglalva mára a karaoke részbe. Kim NamJoon néven. – a pult mögött ülő szőke lány hatalmas műkörmeivel kattogott az érintőképernyős monitoron, és végül megkaptuk a jegyeinket.

Teljesen vidáman és élettel teli kedvvel léptünk be a helyiségbe, ahol meglepetésemre csak mi voltunk. Annál jobb.

Egy csomó zenét már végig énekeltünk, és még mindig bőven volt energiám a többihez is.

Kezdve pár régi és klasszikus zenékkel, aztán a modernebb zenék is helyet kaptak, és volt itt már minden szinte.

Legvégül – mivel már lejárt a 3 órás foglalás – elénekeltük az egyik kedvenc dalomat.

Jin felé fordulva fejeztem be a sorokat, amiket direkt szemébe nézve énekeltem, hogy lássa, mennyire oda vagyok érte.

When you say that you love me
Feels like I'm walking across the sky
Tell me about forever, just one more time
when you say that you love me
I just need those words
that you'll never change, just one more time."

Jin szemei könnybe lábadva bámultak engem és közben aprókat szipogott.

Befejeztem a dalt és közelebb léptem hozzá.

Jin, te vagy életem értelme. Örökké veled akarok élni és lenni, mert ez az, ami boldoggá tesz és teszi szebbé a mindenapjaimat. Köszönöm, hogy vagy nekem, mert egy csodás ember vagy tetőtől-talpig. Ez mellett világszerte elismerően jóképű. Szeretlek és azt, ami te vagy. Boldog hatodik évfordulót. – derekát ölelve tartottuk a szemkontaktust és fürkésztük egymás arcát.

Köszönöm Namjoon. Ez gyönyörű volt. Ugyanígy érzek és még ezerszer ennyi évet nekünk. – csókolt most ő meg engem és kezeim pedig fenekére csúszva pihentek.

Életünk legjobb napja volt és örülök, hogy ezt vele oszthattam meg, mert Jin és én együtt vagyunk, ma, holnap és mindörökké.

| VÉGE |

szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴWhere stories live. Discover now