szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗩𝗮𝘁𝘁𝗮𝗰𝘂𝗸𝗼𝗿 // taegyu [taehyun + beomgyu], txt

párosítás: taehyun x beomgyu
műfaj: school au
banda: txt [tomorrow x together]
témák: iskola, fiú szerelem, BL, romantikus, nem idolok

♡︎ jó olvasást!

Bármennyire is furán hangzik, imádok vattacukor árusként dolgozni. A magam 21 évével, ez számomra az egyetlen olyan munka, amit örömmel és szívesen csinálok. A legszebb öröm, amikor a vásárlók oly nagy elánnal fogyasztják a vattacukrot, és a gyerekek mosolya, amint kézbe kapják ezt a cukros finomságot, felülmúlhatatlan.

Azonban az időben feltűnt, hogy van egy törzsvásárlóm. Pirospozsgás arca, szép szemei és a piros vattacukorhoz hasonló színű haja egy csodás összképet alkot, amitől mindig kicsit jobban érzem magam. Már rengetegszer elhatároztam, hogy megszólítom őt, de bátorság hiányának tekintetében sose tettem meg. Így aztán továbbra is csak messziről csodálom és epekedem utána, arra várva, hogy majd ő fog leszólítani elsőnek.

Ma is alig várom, hogy eljöjjön a délután egy óra, ugyanis mindennap ebben az időben tisztel meg a társaságával.

– Szia. Szokásosat? – egy halvány mosolyt villantottam, ő pedig bólintott és már készítettem is számomra az édes ínyencséget. – Tessék. – adta volna a megszokott összeget, azonban nem fogadtam el. – A ház ajándéka, vagyis az enyém... neked. – pirultam bele mondandómba, azonban mégis tartottam a szemkontaktust.

– K-köszönöm. – hebegve ejtette ki a szavakat. – Hogyan tudnám viszonozni ezt a kedvességet? – kérdezte, és nem igazán publikus válaszok fogalmazódtak meg bennem, így kezdtem a legszolidabbal.

– Mondjuk, áruld el, hogy mi a neved. 

– A nevem Kang Taehyun. – nyújtotta a kezét – Engem pedig Choi Beomgyu-nak hívnak. – én is bemutatkoztam, és közben azt konstatáltam, hogy mennyire puha és selymes keze van. Olyan érzés volt, mintha egy angyallal fogtam volna kezet. Szinte már zavaróan sokáig fogtunk kezet, mégis egyikünk se engedett a fogásból. A pillanatot egy tüneményes kislány zavarta meg.

– Helló bácsi, kérhetek egy zöld színűt? – Taehyun ránézett és kedvesen elmosolyodott.

– Nem én árulom, hanem a szőke hajú fiú. – elengedtük egymás kezét és Taehyun mellém lépett.

Elkezdtem készíteni a vattacukrot, a kislány pedig megállás nélkül bámulta Taehyun-t és engem. Átnyújtottam neki az édes finomságot, kifizette és meg is indult egyedül az útjára.

– Bácsi. – megfordult, majd mindketten rávezettük a tekintetünket.

– Tessék? – lágy hangon válaszoltam, mint ahogyan azt a gyerekekhez szokás.

– Te és a piros hajú bácsi ismerik egymást? – kérdése meglepett, és egyszerre éreztem zavarban magam, valamint rendkívül örömmel teli hangulat lengett minket körbe.

– Nem, még csak most ismerkedtünk meg!

– Akkor ismerkedjetek gyorsabban! – mondta, majd beleharapott a vattacukorba és mosolyogva elkezdett sétálni egy igazán kedves arcú nőhöz, aki valószínűleg az anyukája.

Taehyun és én összenéztünk, majd hatalmas nevetésbe törtünk ki.

– Lehetünk barátok? – tette fel a kérdést igazán kiváncsi tekintettel.

– Lehetnénk... – válaszoltam zavaromban.

– Lehetnénk többek is! – majd arcomra egy igazán lágy csókot lehelt és édesen rám mosolygott.

| VÉGE |