Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

7. fejezet

– Hová sietsz Tolvaj? – és mérgesen rászegeztem a kardomat.

– Mi? – kérdezett vissza ijedten.

– A dzseki! Ez nem a te kabátod! – kiáltottam rá.

– Elég zűrös napom van ma, oké? Szóval hálás lennék, ha nem gyanúsítanál... ááá – sikított fel mert BB8 megrázta egy kicsit. Egy aprót biccentettem a droid felé, mondván "szép munka!"

– Hol szerezted? – faggattam tovább.

– Poe Dameroné volt. Rá gondoltok? Elfogta őt az Első Rend. Megszöktettem, de lezuhantunk. Nem élte túl... próbáltam megmenteni, sajnálom... – elbizonytalanodtam és fájt ezt hallani. Poe tényleg meghalt? Ne már... Leia nagyon szomorú lesz.

 – Az Ellenállástól jöttél? – kérdeztem.

– Hát persze... Onnan jöttem... Az Ellenállástól... Az Ellenállás küldött! – válaszolta az idegen. Furcsán méregettem, még sosem láttam őt azelőtt. Nem lehet, hogy csak hazudik?

– BB8-et el kell vinned a titkos bázisra. – mondtam, ha az igazat mondja, akkor tudnia kell a bázisról!

– A benne lévő térkép elvisz Luke Skywalkerhez és mindenki arra hajt. – suttogta nekem.

Na hát, ha ezt tudja, akkor tényleg Ellenálló mert Poe csak úgy egy idegennek nem mondtam volna el. Fura a srác de hát ha őt küldték, akkor ez van.

Ekkor BB8 figyelmeztetett, hogy megjelent pár rohamosztagos és feltűnően a droidot nézték. Talán tudnak róla és keresik? De honnan? Amikor elkezdtek ránk lőni, már tudtam, hogy tudják! Hirtelen a srác megmarkolta a kezem és elkezdtünk rohanni.

– Te meg mit csinálsz? – kérdeztem felháborodva, miközben szaladtunk. Már nem is emlékszem, hogy mikor fogták meg a kezem utoljára.

– Gyerünk! – válaszolta rohanva.

– Engedj már el! Úgy is tudok futni, ha nem fogod a kezem! – hördültem fel és kitéptem a kezem a kezéből és csak menekültünk tovább. Elbujtunk egy sátorban és megnéztem BB8-et, hogy nem sérült-e meg mert most Ő a legfontosabb!

Amikor TIE vadászok hangját hallottuk meg, csak arra tudtam gondolni, hogy ez már csak egyre rosszabb lesz. Bizony! Eszembe jutott, hogy nem küldtem Leiának rádióüzenetet, ezért nem tud semmiről és még mindig nem használhatom az Erőt! Ren még a közelben lehet és nem buktathatom le magamat. A srác kirántott a merengésemből mert újra megragadta a kezem és húzott magával.

– Szakadj már le rólam! – kiabáltam dühösen de olyan meleg és puha volt a keze és ez annyira jólesett.

Egyszer csak mellettünk csapódott be pár lövedék és elterültünk a földön. Felpattantam de a srác csak feküdt tovább. Odaugrottam és felráztam.

– Hé! – néztem rá kétségbeesetten. Még csak öt perce ismerem de már veszélybe is sodortam. Ez az én formám! Ezért nem kellenek nekem barátok...

Felnézett és aggódva megkérdezte.

– Te jól vagy? – egy pillanatra megakasztott ez a kérdés. Ezt a vadidegent, ennyire érdekli, hogy hogy vagyok? De miért?

– Igen. Induljunk! – bólintottam és az arcomon is látszódott, hogy ez a kérdése melegséggel öntött el.

Szaladtunk, ahogy csak bírtunk a hajómhoz, miközben lőttek a vadászok. Persze, ez nem Marge volt mert az Katnél és a gyerekeknél van, hanem ez egy kölcsön jármű.