Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

25. fejezet

Hamar le is szálltunk és egy hófödte, nagyon hideg bolygón találtuk magunkat. Poe tudta az utat, lassan besettenkedtünk a városba és ijedten láttuk, hogy mindenhol rohamosztagosok őrjáratoznak. Poe lelkesen épp egy tervet akart felvázolni, amikor egy maszkos zsoldos csaj, épp a fejéhez szorított a fegyverét.

Finn érdeklődve kérdezte.

– Ő meg ki?

– Mi történik? – kérdeztem én is.

– Ő Zorii. Zorii, ők itt Jo és Finn. – válaszolta Poe kissé idegesen, aztán próbálta kidumálni magát a nehéz helyzetéből de nem nagyon ment neki.

– Babu Friket keressük. – fejezte be.

– Babut? Ő csak a csapatnak dolgozik. Abban már nem vagy benne! – dühösen vágta rá Zorii.

– Milyen csapat? – szóltam közbe érdeklődve.

– Nocsak, nem is említette! A barátotok fűszercsempész volt... – mószerolta be büszkén Zorii Poet.

– Fűszercsempész voltál? – kérdezte Finn viccesen.

– Te meg rohamosztagos?

– Fűszercsempész voltál? – kérdeztem én is mosolyogva.

– Te meg Lovag? – nevetett Poe. – Tőlem folytathatjuk!

– De nincs rá időtök! – szólt közbe Zorii komolyan. – Még mindig nem álltam talpra azóta, hogy itt hagytál, hogy belépj az Ellenállásba! – huha, itt érzek némi régi sérelmet.

Zorii ekkor rám nézett.

– Te! Te vagy az, akit keresnek. A vérdíjjal kvittek lennénk! – ójaj, gondoltam és amikor Zorii oda szólt a haverjainak, elő kaptam a fénykardjaimat és a sötétben megvilágított minket a szürke fény, amikor aktiváltam őket. Mindhármukat a földre küldtem és Zoriira mutattam Hopeal.

– Nagyon fontos lenne, hogy segíts. Kérlek! – és legkedvesebben néztem rá.

– Nem mintha érdekelne téged, de szerintem jó fej vagy... – mondta, miközben még a földön feküdt.

– Érdekel! – bólintottam. Deaktiváltam a kardjaimat és nyújtottam a felé a kezemet, hogy segítsek neki felkelni.

Pár sarokkal arrébb, már ott is voltunk a műhelyben. Egy kis apró teremtmény volt Babu Frik. Be kábelezte C-3POt és újra megkérdeztem, hogy biztos menni fog-e. A válasz az volt, hogy meg tudja oldani de sajnos akkor a droidnak a memóriája elvész. Tudta mindenki, hogy nincs más választásunk, ezért egy szomorú búcsú után elkezdték a folyamatot. Miközben vártunk, végig gondoltam mi is történt velünk az elmúlt 8 órában és akkor bevillant. Már tudom, hogy hol láttam Ochi hajóját. A szüleim azon voltak, amikor utoljára láttam őket...

Zorii hangja kibillentett az elmélkedésből.

– Közeleg egy csillagromboló! – basszus! Ekkor C-P3O elkezdte lefordítani a szöveget.

– Az Uralkodó útkeresője egy birodalmi széfben van. Delta 3-6, tranziens 9-3-6, irány 3-2... egy holdon az Endor rendszerben. A déli part felől. Csak ez a tőr mutatja meg. – és összeesett.

Elkezdett remegni a föld a talpunk alatt. Kirohantam és megláttam Ren rombolóját. Oda koncentráltam hátha megérzem de helyette Chewiet találtam meg.

– Chewie, Ren hajóján van... Nem halt meg! – szóltam oda a többieknek boldogan.

Eldöntöttük, hogy megyünk és megmentjük. Elbúcsúztunk Zoriitól és már szálltunk a romboló felé. Poe elintézte, hogy engedélyt kapjunk a leszálláshoz de a katonák már vártak ránk. Gyorsan harcképtelenné tettük őket és a folyósokon osontunk, amikor belefutottunk két rohamosztagosba. Épp már lőni akartak volna, amikor előléptem és egy félkört rajzoltam a kezemmel a levegőbe.