Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

6. fejezet

 ABY 34

Már több mint egy hónapja a Jakkun voltam és ez egy igazán lepra hely, ez egy roncstelep!  A feladatom átnézni a lezuhant csillagrombolókat alkatrészekért az Ellenállásnak és a legfontosabb, hogy távol maradjak a harcoktól. Ez mindenki érdeke volt, így nem tudom bajba sodorni a gyerekeket és a Lázadókat sem.

Mellékállásban egy kereskedőnek is gyűjtögettem, ételért cserébe. Szabadidőmben pedig nézelődtem, felmértem a terepet és kihallgattam a falu népétől a pletykákat. Amiknek volt valóságalapjuk azt továbbítottam Leiának, vehetjük úgy is, hogy kémkedtem. 

Egyik fullasztóan meleg napon, épp leadtam Pluttnak a cuccot és a frissítő vizemet iszogattam, amikor egy érdekes vitatkozás ütötte meg a fülemet. Feszülten figyeltem minden szóra. Ha jól értettem arról veszekedtek, hogy vannak-e Jedik. Az egyik férfi váltig állította, hogy már pedig léteznek, a többiek meg csak nevettek rajta és lehordták mindennek. Ez ment percekig, míg végül az, aki halál biztos volt benne, meg nem elégelte.

– Tényleg igazat szólok. Higgyetek nekem! Tegnap jöttem haza a dombon túli faluból és ott él egy Öreg, aki ismer egyet.... talán Lukenak nevezte, amikor beszélt róla. 

– Jajj, az nem lehet.... Luke Skywalker csak mese. Bolond az a barátod. Megsütötte a nap! - nevetett egy fiatalabb férfi.

– Teljesen ép az Öreg... – kicsit lejjebb vette a hangerőt. – A Jedi pedig létezik, mert még most is él és ő tudja is, hogy hol van... – kiesett a kezemből a vizem, annyira meglepődtem. Nem hittem volna, hogy itt, az isten háta mögötti kis bolygón, pont én fogom ezt meghallani. Már ha igaz egyáltalán, ezt mindenképp le kell ellenőriznem. Nyugodt maradtam és megvártam, míg elindul a férfi és egy kihalt részen megállítottam és mélyen a szemébe néztem. A kezemmel félkört rajzoltam a levegőbe és feltettem a kérdéseimet.

– Igaz volt, amit az előbb mondott? 

– Minden szó igaz... – válaszolta fátyolos tekintettel és egy nagyot dobbant a szívem.

– Hogy hívják az Öreg férfit, aki tud Luke Skywalkerről?

– Lor San Tekka. – ahogy kimondta sietve ott hagytam és rohantam szállásomra, amit egy roncsból csináltam, hogy rádióadást küldjek Leiának.

Leültem és kapcsolatot létesítettem Vele.

– Szia. – suttogtam. – Van itt a bolygón, a dombon túli faluban egy Lor San Tekka nevű idős férfi, aki talán tudja, hogy hol van Luke. Akarod, hogy megkeressem?

– Nem! Megtiltom, hogy belekeveredj... Ha így van, akkor biztos, hogy Ben is Őt keresi már. – a neve hallatán kissé elgyengültem és összeszorult a gyomrom.

– Kit küldesz?

– Poet. Ő hamar megjárja. Ne aggódj. Beszélünk később és köszönöm. – fejezte be és ezzel megszakította a kapcsolatot.

Nagyon frusztrált lettem a tehetetlenség miatt. Estére a szállásomon maradtam és csak feszülten figyeltem az Erő rezdüléseit. Leia sok mindent megtanított, többek között a "gyógyítást" magyarázta el, aztán a "keresést" és "figyelést" is. Persze, valamelyik jobban ment, valamelyiket meg még évekig kell szorgalmasan gyakorolnom, hogy rendesen menjen. 

Már sötét volt, amikor elkezdtem zavart érezni az Erőben, valami nyugtalanság kerített hatalmába. Behunyt szemmel kezdtem el "keresni" a forrását és egyszer csak az Öreg férfi szemével láttam a kialakult helyzetet. Rohamosztagosok lőtték a falusiakat. Teljes pánik és zűrzavar volt. Poenak is itt kéne lennie de nem látom sehol, lehet már sokkal előbb sikerült neki elmenekülnie a fontos infóval.

A katonák az Öreget már elkapták és még nem is láttam de már rossz érzésem támadt. Ez Ren! Rent érzem! Abban a pillanatban nagyon picire összehúztam magam, nehogy megérezzen. Alig észrevehető volt csak a kisugárzásom. Közben Ren az Öreghez ért és végig hallgattam a beszélgetésüket. Tehát egy térképről volt szó, ami elvezet Lukehoz. Ren tényleg keresi és elég elszántnak tűnt. Hát, meglátjuk ki ér Lukehoz előbb... Talán Ő az utolsó Jedi! Leia sem hagyhatja, hogy Luke meghaljon, minden áron nekünk kell hamarabb megtalálni. Hirtelen Ren felemelte a fénykardját és lesújtott rám, vagyis az Öreg Tekkára. Ijedten hátra hőköltem, még szerencse, hogy ültem mert ettől tuti seggre vágódtam volna. Egy pillanatra nem tudtam mitévő legyek de akkor megéreztem Poet, aki rettentően megijedt.

Most őt "figyeltem" tovább, sajnáltam, hogy már nem tudott elmenekülni. Feltűnt közben, hogy nem tud megmozdulni és előtte egy fénycsóva is mozdulatlanul áll. Emlékszem Rennek erre a trükkjére, a fénycsóvásra de ezt, hogy ezzel egy időben egy embert is meg tudjon így állítani, ez valami új volt. 

Közben elfogták és Ren elé vitték. A beszélgetésük vicces is lehetett volna, ha nem épp a Poeról lett volna szó. Teljesen ledöbbentem, amikor felvitette a hajójára a Pilótát és kiadta Ren a falusiakra tűzparancsot. Elmenőben még megállt és érzett valamit. Talán engem? Valami zavarta...

Poe még látta, ahogy egy rohamosztagosra néz. FN2187. Mázlim volt, hogy ő elterelte Ren figyelmét. Annyira sütött belőle a zavartság és a fájdalom a barátja elvesztése miatt, hogy még én is éreztem. Ebben a pillanatban jobbnak láttam ha teljesen elvágom magam az Erőtől, nehogy rájöjjön Ren, hogy itt vagyok. Annyira nehezen vettem rá magam mert még egy picit nézni akartam Őt, csak még egy picit... de megtettem és gondterhelten fújtam egyet.

Poet elkapták és Leiának nem tudok üzenni a rádión mert azt rögtön bemérnék. Az Erővel sem tudok mert azt pedig Ren érezni meg. Ilyen tehetetlennek már rég éreztem magam. Fel-alá járkáltam és gondolkoztam. Végül arra jutottam, hogy reggel megpróbálom Leiát elérni.

Hajnalban még épp a reggelimet ettem, ami rettentően rossz ízű volt és talán most hiányoltam legjobban Nyuszit, amikor éreztem valamit. Rögtön abba hagytam a rágást és csak figyeltem. Egy pittyegő hangot hallottam meg, azonnal felpattantam mert tudtam, hogy melyik droid ad ki ilyen hangot. Odarohantam és láttam, hogy már épp elkapták és küzd a kis életéért. Futottam felé és a helyi lakost szépen leszereltem a kardommal és kiszabadítottam BB8et. Apró kis pittyegéssel üdvözölt. Sokat láttam Poeval a bázison és tudom, hogy Ő is felismert engem.

Körbe néztem és reménykedtem, hogy Poe valahogy elszökött és itt van valahol.

– BB8. Hol van Poe? – A droid elmondta, hogy elkapták a gazdáját és később miközben menekült, látta felrobbanni az X-szárnyúját is. Nagyon szomorú lettem, hogy végül nem bírt megszökni. Kedvelem a Pilótát, remélem megússza élve.

A kis droid még el pittyegte, hogy nála van a térkép és sietnünk kell Leiához. Izgatott lettem de közben Leia tiltó szavai csengtek a fülembe. Sajnos nincs más választásom, remélem megérti majd! Felmarkoltam a cuccaimat és elindultunk a faluba a hajómhoz, hogy minél hamarabb eltudjunk indulni a bázisra de ahogy beértünk a falusiak közé, rögtön kiszúrták BB8t és jöttek alkudozni a kis droidra. Bármit mondtam, őket nem hatotta meg és már erőszakkal akarták volna elvenni tőlem, ezért muszáj volt újra használnom a kardom, hogy megvédjem. Pont a elintéztem a kellemetlenkedőket, amikor BB8 hangos pittyegéssel hívta fel a figyelmemet egy srácra, aki meredten bámult minket. Végignéztem rajta és feltűnt, hogy Poe kabátját hordja, ezerszer láttam már rajta, nem keverném össze semmivel. Mérgesen odafutottam hozzá és kigáncsolva a földre terítettem.