Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

24. fejezet

C-3PO ijedten lépett arrébb, amikor észrevette a mögötte álló Vexis kígyót. Kezembe volt a fénykardom és könnyen megölhettem volna de éreztem felőle valamit, ami azt sugallta, hogy nem akar megenni minket. Leintettem Poet, hogy ne lőjön rá, Finnek átadtam a fénykardomat és közelebb léptem a kígyóhoz. Léptem még egyet és akkor láttam meg, hogy van a törzsén egy csúnya seb és azért tűnt egy pillanatra agresszívnak. Léptem egyet felé és rátettem a kezem a sebére. Behunytam a szemem és koncentráltam, a kezembe irányítottam egy kis életenergiámat és átadtam ezt neki, ettől a seb gyorsan begyógyult. Ki akartam már ezt próbálni! Igaz Leia megtanította és a kristályomat meggyógyítottam de azért egy lélegző lényen, még is csak más. Örültem neki, hogy sikerült és ránézésre a Vexis is boldog volt. Ahogy elcsusszant tőlünk, utat tört a külvilág felé. Abban a pillanatban, amikor a nap rám sütött, megéreztem a Ren Lovagokat. Mindenki itt volt a bolygón kivéve Rent de ahogy ismerem, épp ezerrel száguld ide. Sóhajtottam egy óriásit és megcsóváltam a fejem. Elfeddtem magam Jimen és Baltazar elől, hogy ne tudjanak megtalálni de lehet ezzel már elkéstem. Ilyen közel vannak mégsem tudok velük beszélni... Vajon Zola mit szólna ha itt állna előttem? Vajon hiányzom neki? Legalább neki üzenhetnék! Behunytam a szememet és Zolára koncentráltam, a hangom megszólalt a fejében. 

- Sajnálom! Ne haragudj Rám de most még nem kaphattok el! Fontos számomra ez a küldetés de megígérem, hogy még találkozunk!

Elmosolyodtam és még ennyi év után is hiányoznak! Azt kívánom bár velük lehetnék, tudom, hogy Leiával és a lázadókkal is kialakítottam egyfajta családi viszonyt de a Lovagok voltak azok, akik hosszú idő után enyhíteni tudták a mélységes magányomat.

Közben elfutottunk Ochi hajójához és Poe próbált életet lehelni belé. Már egy ideje tette a dolgát, amikor megéreztem Rent. Először halványan, aztán egyre erősebben. Most lépett be a bolygó légkörébe és egyenesen jön felénk. Elkezdtem szaporábban venni a levegőt mert kezdtem feszült lenni. Mit kéne tennem? Finnékre néztem, akik kétségbeesetten próbálták beindítani siklót de ha sikerül is nekik, Rennek gyorsabb a hajója. Meg kell bénítanom Ren TIE vadászát, hogy el tudjunk pucolni, mert ha nem teszem, könnyen utolér és a levegőben kilő.

Szóltam Finnek, hogy van egy kis dolgom és kisétáltam egy sík terepre.

Ren felé néztem és akkor megláttam. Igaz, még nagyon messze volt tőlünk de már most erősen éreztem. Elővettem a két fénykardomat és aktiváltam őket. Mély levegőt vettem és lelassítottam a pulzusomat. Behunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Jó, a terv megvan! Felnéztem és már magabiztos voltam. Láttam, ahogy nagy sebességgel egyre közeledik, amikor már elég közel volt elkezdtem vele megegyező irányba futni. Mosolyognom kellett, mert ezt a macska egér harcot kezdem élvezni.

Ahogy éreztem, hogy elég közel van hozzám és a megfelelő helyen vagyunk az Erő segítségével felugrottam. Egy hátra szaltóval Ren vadásza felé emelkedtem és pont szembe találtam magam vele! Nem volt rajta a maszkja és láttam, hogy ijedten engem nézett és én pedig mosolyogva figyeltem, hogy vajon erre mit fog lépni. A két kardomat kinyújtottam a fejem felé, ami épp lefelé volt és simán letudtam vágni a vadász egyik szárnyát. Végig húztam rajta a kardomat és ketté vált. Nagy sebessége miatta meginogott és több darabban földbe csapódott. Talpra érkeztem és deaktiváltam a kardjaimat. Megnyugtattam magamat, hogy ennyitől Rennek semmi baja nem lett de ha fél méterrel arrébb csinálom ugyan ezt, akkor bizony Rent is ketté vágom. Remélem ezzel tisztában van!

Finn őrült kiabálásara figyeltem fel, annyira koncentráltam Renre, hogy meg sem halottam elsőre.

– Jooo! Elkapták Chewiet! Elkapták! – és egy szállítóra mutogatott, ami már elszállni készült.

Nem volt jobb ötletem és felemeltem a kezem. Gondoltam az Erővel visszahúzom de gondolatban sokkal könnyebb volt. Megragadtam és csak húztam. Egyre jobban akartam és látszott, hogy meg tudtam állítani a levegőben de megláttam Rent, ahogy felém sétál. Megkönnyebbültem, hogy tényleg nem lett semmi baja és legalább nem vette vissza a maszkját. Persze, ettől nekem nem volt jobb. Teljesen felzaklatott a látványa is, pedig most összpontosítanom kell. Már majdnem lehúztam a földig a hajót, mikor Ren ugyan úgy felemelte a kezét és tartotta. Nem akarta, hogy sikerüljön de ettől én csak jobban akartam. Hiszen rajta van Chewie! Meg kell Őt mentenem...

A hajó a levegőben már nagyon recsegett és feszült. Ez is ketté fog törni úgy, mint a kardom. Jobban kell akarnom! Beleadtam az összes erőmet és egyre dühösebb voltam, hogy nem sikerül. Csak húztam, amikor hirtelen villámok törtek ki a kezemből. Ki robbantak és végig cikáztak a hajón! Én azonnal visszarántottam a kezem és csak bénultan néztem. A hajó még a levegőben felrobbant és úgy hullott alá. Kétségbeesetten néztem a kezemre, aztán Renre, akinek az arca mindent elárult. Volt rajta csodálkozás, ámulat és döbbenet de leheletnyi öröm is. A szájában már érezte a győzelem édes ízét. Én pedig csak fájdalmat és zavarodottságot éreztem. Hogy történhetett ez meg? Én ezt nem értem. Szegény Chewie...

Poe üvöltött, hogy siessünk mert csak többen lesznek. Sokkolva rohantam fel a hajóra és már tűntünk is el onnan. Megálltunk egy aszteroida mezőn és Finn oda jött, hogy megvigasztaljon.

– Nem tudtam uralni! – kezdtem el neki mondani.

– Nem a te hibád volt! – mondta Finn.

– De igen!

– Nem... Ren volt az... Ő kényszerített! – próbált kimosdatni a felelősség alól.

– Chewie meghalt... és az az Erő belőlem jött! Finn, vannak dolgok, amiket nem tudsz. – mondtam bizonytalanul.

– Akkor mondd el! – kért Finn és ekkor már Poe is mellette állt.

Félrenéztem és még sokkosan elkezdtem nekik mesélni.

– Tudjátok, Rennel mi ismertük egymást, még mielőtt veletek találkoztam volna... – a legfinomabban próbáltam fogalmazni és sóhajtottam egyet. – Rennel úgy találkoztam, hogy én is a Lovagja voltam... – Finnek kikerekedett a szeme, Poe meg elfelejtett levegőt venni.

– De később kiderült számára, hogy egyik oldalon sem állok és ezt kaptam érte... – Lejjebb húztam a felsőmet és megmutattam a szívemnél a sebhelyemet. – Most, hogy tudja, hogy nem haltam meg, nem fogja feladni és mindenáron a sötét oldalra akar állítani vagy megölni és ha ez nem volna elég, még volt egy látomásom is. A Sithekről, a trónról... Láttam, ki fog rajta ülni! – suttogtam.

– Ren? – kérdezte Finn magabiztosan.

– És én... – megcsóváltam a fejem. Ezt a látomást még akkor láttam, amikor BB8-re döntöttem a fát. Azóta emészt belülről és ez a villámos trükk, csak még jobban megijeszt. Finnen látszott, hogy folyamatosan dolgozza fel a hallott információkat, Poe pedig nem tűnt mérgesnek. Bíznak bennem és tudják, hogy helyesen fogok cselekedni.

Ezután, mintha mi sem történt volna, elkezdték megbeszélni a lehetőségeinket. Én csak ültem összeroskadva és hallgattam őket. Végül, nem volt más választásunk, minthogy C-3POból kiszedjük valahogy a tőrön lévő szöveg fordítását. Kijimin tudott is Poe, egy ehhez értő szakembert. Begyújtotta a hajtóműveket és elindultunk.