Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

30. fejezet

 Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek a 10 hetes figyelmet! És külön köszönöm azoknak, akik kitartóan csillagoztak és kommenteltek, éreztem, hogy végig velem voltatok: di__Angelo, kaacsa, AnnaSzeoke, cserlokkomment, PTia754, The_Desert_Rose, BKerubina, AlexandraAgcs, sarikahhh .

Hálám üldözzön Titeket! Miattatok nem untam meg már a felénél és nem hagytam abba a feltöltést. Újra hestegháromszoroshurrá :)

Most gondolom mindenki vett egy mély levegőt, hogy végre vége! Én is így érzek... Nem csak a tempó ment az agyamra, hanem ennek a három filmnek a történetvezetése is. Emlékszem, amikor láttam őket, fel sem tűntek a hibáik de most, hogy úgymond átéltem és belehelyeztem magam a szerepbe, teljesen kiborított pár ésszerűtlen döntés. Volt, hogy meg kellett állnom és komolyan végig gondolni, hogy mivel is fogom megmagyarázni egyes lépéseket mert annyi de annyi jobb ötlet lett volna helyette de mivel eldöntöttem, hogy nem fogok eltérni a filmtől, így nehéz helyzetbe kerültem. Pl. Akkor vertem a legjobban a fejem a számítógépasztalomba, amikor a második filmben Rey úgy dönt, hogy milyen jó ötlet berepülni az ellenséges csillagrombolóba. Istenem. Értem, hogy Rennel akart találkozni, hogy visszacsábítsa de miért? Miért nem várta meg, hogy egyszer egyedül legyen Ren és akkor simán megbeszélik a dolgokat. Neeem, bevágódik, úgy ezer ellenség közé, oda ahol Snoke pihenget és mégis mit gondolt? ... És még jó sok ilyen volt. Ez a filmben nem tűnik fel mert haladni kell a sztoriba de így? Így feltűnt.

A végéért elnézést kérek!  Egy percig sem gondoltam, hogy megváltoztatom végkifejletet. Ha megmásítom, talán pont a tragikusságának a jelentőségét vettem volna el. Ezért maradt úgy, ahogy a filmben mert végig azt gondoltam, hogy nem fogom megváltoztatni a főbb szálakat. Amikor kijöttem a moziból végig bőgtem a haza utat mert nem hittem el, hogy komolyan meglépték ezt. Igazságtalannak tartottam, hogy három filmen keresztül szenvedett a karakter és a végén puff meghal. Akkor döntöttem el, hogy értelmet adok ennek az egésznek mert egyébként nincs sok benne. Akartam, hogy Ben tényleg boldogan haljon meg és hagyjon maga után valamit. Sőt, még halála előtt kicsit érezze, milyen jó is élni. Megismerni a szerelmet és nem csak a sötétet látni. Remélem valamennyire sikerült ezt írásban visszaadnom és ettől még fájdalmasabb lett az önfeláldozása. 

Eredetileg, ehhez a második könyvhöz írtam plusz egy fejezetet, ami egy sokkal szomorúbb de rendes lezárása lett volna a két könyvnek, mert nem tudtam, hogy lehetne mindenki számára kielégítően folytatni, mivel az Erő-szellemeket elvileg, sehogy sem lehet visszahozni az életbe, de addig gondolkodtam rajta, amíg egyszer csak a kertben álltam és totál megvilágosodtam. Szóval, ha érdekel, hogy milyen jövőt szántam a kedvenc csapatomnak, akkor kérlek olvass tovább. Egyet ígérhetek, amin senki sem fog meglepődni, hogy a szenvedés folytatódik! :D

Az eredeti lezárását majd a harmadik utószó végére bebiggyesztem, mint egy alternatív endinget, aztán majd eldönthetitek melyik lett volna a jobb. ;)

A meglévő befejezésből átvettem sok mondatot a harmadik könyvhöz és folyamatosan inspirált.

A harmadik könyv megírása azért tartott ilyen sokáig, mert több másik írásba belefogtam, aztán átmentem pár válságon és ötlethiányon de addig törtem a buksimat, amíg ki nem találtam valami elfogadhatót. (Mostanában pedig, feltűnt valaki az életembe, aki perpill teljesen elvonja a figyelmemet...:) ) Nem mondom, hogy teljesen elégedett vagyok azzal, amit végül sikerült leírnom de azért abban is van pár jó rész, ami még nekem is tetszik. :)

A helyzet az, hogy még át kell néznem, formáznom és helyenként még beszúrni egy két szálat, ezért józan döntést hozva Szeptember 7.- én (vagy előbb) lesz a kezdés és szerintem minden nap fogok feltenni egy fejezetet. Az utolsó történet kb. 40 - 50 fejezet között lesz.