Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

13. fejezet

A döbbenetből egy hatalmas rengés zökkentet ki és elkezdtem Finn felé szaladni. Ott feküdt a hideg hóban és már alig lélegzett. Csak védeni akart és már a halálán van, ez is miattam történt! Kétségbe eseten sírtam és közben elkezdtem gyógyítani de csak lassan ment és gyengén. Már csak a csodába bíztam, ami szerencsémre pár perccel később meg is érkezett, az Ezeréves Sólyom képébe. Chewie felszedett minket és már repültünk is el, messze ettől az átkozott bolygótól, messze Rentől! Már távol jártunk, amikor egy fényes villanással felrobbant a bolygó. Ijedten láttam és rémülten kezdtem el csukott szemmel "keresni" Rent. Nem éreztem meghalni, ezért kicsit megkönnyebbültem. Leszálltunk a számomra teljesen ismeretlen D'Qar bolygón és már vitték is el Finnt a Doktorhoz. Mindenki ünnepelt de én lesújtva álltam a hajó mellett. Borzalmas dolgok történtek és nem tudom, hogy tudnék Leia szeme elé kerülni. Han meghalt, Ren pedig, talán örökre elveszett. Olyat tett, amit nem lehet egykönnyen megbocsátani, ezt már lehet nem fogjuk tudni megoldani...

Leia szomorúan sétált hozzám és megöleltük egymást. Láttam rajta, hogy tudja. Tud mindent!

– Annyira sajnálom! Minden az én hibám... Igazad volt! Nem szabadott volna belefolynom... Ha hallgatok Rád, akkor talán még Han is élne... – szipogtam és végül zokogásba törtem ki.

– Nem! Dehogy! Ne hibáztasd magad! Ami történt megtörtént... Így kellett lennie és senki sem tűnik el örökre! Jól jegyezd meg! Minden okkal történik és tudom, hogy megtettél mindent. Éreztem, hogy védted a gyerekeket!

– Minden erőmmel! De Han még az ikreket sem látta... – mondtam fájdalmasan de Leia megrázta a fejét.

– Amikor Maztól elvitt Ben Téged, akkor Chewiet, Hant és Finnt megmentette az Ellenállás! Ide hoztuk őket a bázisra... – és a szeme csillogott.

Ide hívta BB8 és kérte, hogy játssza le a holovideót. Kivetített egy felvételt, amin egy nappalit láttam. Besétált a képbe Leia és leült a kanapéra. Megtörölgettem a szemeimet, hogy jobban lássam. Felnéztem és ő is átszellemülve a videót nézte.

Megjelent Han a képen és a számomra megszokott morcos arcot láttam, vagy ha lehetséges, még morcosabb volt. Gondterhelten leült Leia mellé és fáradtnak látszott. 

– Nem tudtam, hogy Ti ismeritek egymást... Nem mondta... Annyira ledermedtem, amikor megláttam a fiúnkat, nem tudtam mit tenni és elvitte...

– Tudom. Titok volt, hogy ismerjük egymást és ő megőrizte azt, nagyon nehéz lehetett neki, hogy nem mondhatta el neked személyesen... Biztos boldog lett volna ha látja az arcodat, amikor megtudod. Ismerem őt annyira, hogy tudjam, mennyire csodál Téged mert annyit meséltem már neki Rólad...

– Tényleg? És mit? Csupa jót, ugye? – vágott Leia szavába és csibészes félmosolyt villantott. Leia válaszul csak legyintett egyet és látszott rajta, hogy elpirul Han közelségétől. Ennyi év után is nagyon szeretik egymást. Ez annyira szép. Leia, Han kezére tette a kezét és folytatta.

– Főleg Benről beszéltünk. Megkellet értenie, hogy miért lett ilyen és hogy mi hol hibáztunk. 

– Miért? – kérdezte Han döbbenten. 

– Mert ők szeretik egymást és bár most nincsenek fizikailag együtt, az Erő és az élet összeköti őket örökre. 

– Ezt nem értem Leia. Egyszerűbben mondd! Ki ez a lány? – kérdezte idegesen és felállt.

– Egy nagyon értékes ember, aki a fiunk felesége és ... – nem tudta befejezni a mondatát mert  ekkor befutottak hangosan a gyerekek.

– Mama!!! – kiáltották kórusba és Leia nyakába ugrottak. Milyen nagyot nőttek de régen láttam már őket! Újra csak törölgetni tudtam a szemeimet. Rögtön felőlem kérdeztek és Hanra terelődött a figyelmem. Döbbenten állt és meredt a gyerekekre. Főleg Todra. Látszott rajta, hogy felismeri a saját fiát benne, aztán Hope-ot nézte és ő benne pedig engem. Leia bemutatta őket egymásnak és Hannak le kellett ülnie. Nem bírt tovább állni. 

– Gyerekek, ő a Papa! Apukátok apukája. – magyarázta Leia. 

Mindketten oda álltak Han elé és félénken méregették. Én mosolyogni Hant nem láttam, mindig morcos volt de a videón, akkor ott mosolygott. Kitárta a karjait és gyerekek közelebb mentek. 

– Papa! – mondták és megölelte mind két gyereket. Han arcán látszott a boldogság. Percekig beszélgettek, kérdezgette és dicsérte őket majd Kat megjelent és csak annyit kérdezett, hogy "ki éhes?" és őrült módjára kirohantak a gyerekek. 

Han vidáman sóhajtott egyet és hátra dőlt. Most Ő fogta meg Leia kezét és végtelenül boldognak tűntek.

– Kaptunk egy második esélyt! – mondta Han.

– Nem csak azt... ez egy jó ok arra, hogy újra mindent megpróbáljunk megtenni, hogy visszatérjen hozzánk, mert itt várja a családja. Nekik szükségük van még Benre. – szomorodott el Leia. Han bólintott egyet és vége lett a videónak.

Leiára néztem és nem bírtam abba hagyni a sírást.

Megsimogatta az arcomat és mosolygott.

– Láttad, ugye? Boldog volt és ezt neked köszönhetem! – újra megöleltük egymást és miután megnyugodtam rohantunk a gyerekekhez. Ők mikor a Papáról kérdeztem, hosszan meséltek nekem róla és Leia is mondta, hogy az egész időt, amíg a bázison volt, végig a gyerekekkel töltötte. Ez talán kárpótol valamennyire de Han elvesztését még emésztenem kell. 

Később benéztem Finnhez és megnyugtattak, hogy minden rendben lesz vele, nincs életveszélyben már de még nem ébredt fel. Picit még maradtam és fogtam a kezét. Nyílt az ajtó és Poe besétált. Meglepetten ugrottam a nyakába.

– Hát Te élsz? – kérdeztem. Ő kissé ledöbbent, hogy mennyire nyílt lettem és valószínűleg konstatálta magában, hogy mosolyogni is tudok. Felváltva elmeséltük, hogy mi volt és kiderült, hogy végig elkerültük egymást és Finn mindkettőnknek társa lett. Szomorúan néztünk a barátunkra és aggódtunk érte.

Pár óra múlva R2D2 visszatért az energiatakarékos üzemmódból és kiderült, hogy a térkép másik részlete végig benne volt. Így már teljes lett és meg tudjuk találni Őt. Leia rám nézett és már tudtam mit akar kérni, hogy én hozzam vissza Lukeot. Luke Skywalkert a legendát! A Jedi Mestert! Izgatott voltam mert már annyit hallottam róla és most igazából is találkozni fogok vele. Ő az utolsó ember, aki meg tudja tanítani nekem, hogy mi is az a Jedi Rend. Miről szól és mi a lényege. Ha már én is egyfajta Jedi vagyok, akkor tudnom kell mert anélkül nem nevezhetem magamat Jedinek.

Eltelt még pár óra, mire el tudtam szabadulni és a gyerekekkel csak kis időt tudtam együtt tölteni. Fájt minden perc mert már előre hiányoztak és tudtam, hogy most megint egy ideig nem fogjuk egymást látni de kibírják mert muszáj nekik.

Összepakoltam és még láttam, ahogy Kat elviszi a gyerekeket egy újabb titkos helyre. Nem tudhatom, hogy hová és így a legbiztonságosabb. Integettem nekik és eltűntek. Ez most az ő érdekükben történik, hogy ne legyenek veszélyben. Lassan mindenki elkezdett csomagolni mert ez a bázis lebukott, bármikor várható az Első Rend támadása. Leia búcsúzásként még adott egy álcázott bináris jeladót, hogy bármikor megtudjuk találni egymást ha sikerült a küldetés.

Én és Chewie felszálltunk a Sólyomra és meg sem álltunk Luke szigetéig. Nagy elvárásokkal a lelkemben, felmásztam a hegy legtetejére és megtaláltam Őt. Átnyújtottam a fénykardját és pont olyan volt, mint képzeltem. Legendás Jedi kisugárzása volt. Méltóságteljes és higgadt. Rámosolyogtam ő pedig elvette a robot kezével a fénykardot. Felrémlett a látomásom és már biztos voltam benne, hogy Őt láttam.