Árnyékok vagyunk ✓ [ Befejezett ]

8. fejezet

A zsilip ajtó kinyílt és léptek zaját hallottuk közeledni.

– Chewie... hazaértünk! – mondta egy idősebb férfi hang. Persze, Finn ijedtében elejtette a kalapácsot, amit a kezében tartott védekezés céljából és az jó hangosan leesett. Erre csak csóválni tudtam a fejem. Nem túl jók az idegei és mintha folyamatosan félne... Egy perc sem kellett és már ránk is nyitották a nyílás tetejét, Finn megrezzent, én pedig mindenre felkészülve figyeltem. Egy jóképű idősebb férfi és egy szőrös Vuki állt felettünk. Olyan ismerősnek tűntek de vajon honnan?

Felparancsolt minket és mivel fegyvert fogott ránk, inkább kimásztunk.

– Hol a pilóta? – kérdezte mogorván.

– Én vagyok az! – mondtam határozottan, erre úgy nézett rám, mint aki nem hiszi ezt el.

Kérdezett párat és én készségesen válaszoltam neki, amire tudtam de elég nyers volt a modora. Épp elmondtam, hogy kitől loptuk a hajót, amikor közbevágott idegesen.

– Üzenem, hogy Han Solo végleg visszaszerezte az Ezeréves Sólymot!

– Maga Han Solo? Ez az Ezeréves Sólyom? – döbbenten kérdeztem vissza. Már annyit hallottam róla Leiától de mondjuk, nem ilyennek képzeltem. A mosolyom hirtelen az arcomra fagyott mert  tudatosult bennem, hogy épp Ren apukájával beszélgetek... Basszus! Ez teljesen hihetetlen, hogy csak így összefutottunk, mennyi ennek az esélye? Hamar magamhoz tértem az elmélkedésből mert épp azt ecsetelte, hogy kirak minket a legközelebbi bolygón.

– Mi? Ne! Segítenie kell! – kiáltottam fel.

– Segítenem? – kérdezte hitetlenkedve.

– El kell vinnünk a droidot az Ellenállás bázisára! Van egy térképe Luke Skywalkerhez. Maga az a Han Solo, aki részt vett a felkelésben!? Ismeri a Jedi Mestert! Segítenie kell! – próbáltam rávenni.

– Igen, ismertem Lukeot de az már régen volt. – mondta és elgondolkozott. 

Nem mondhatok neki többet, pedig annyi mindent mesélnék. Az unokáinak biztos örülne, talán megolvasztaná a szívét ha tudná, hogy kétszeres nagypapi. Ezen majdnem felnevettem mert elképzeltem, ahogy a zsörtölődős arckifejezése átvált kedvesre. Ha ezt tudná, akkor biztos segítene de nem mondhatom még el neki, a gyerekek biztonsága miatt. 

Közben a rakományról beszéltek Finnel de csak fél füllel hallottam. Talán valami vadállatról volt szó... Hirtelen zajt hallottunk és a kijelzőhöz rohantunk. Egy banda követte Hanékat idáig és épp szálltak át erre a szállítóhajóra. Minket elbujtatott és csak hallgattuk, ahogy idegesen beszélnek. Épp valami pénzen vitatkoztak, ha jól értettem, Hannak nagy tartozása van. Hát, elég link alaknak tűnik így elmondásból...

Ekkor a Halálbanda feje, szóba hozta BB8t.

– A BB honnan van? Az Első Rend pont egy ilyen droidot keres és két szökevényt. – fejezte be.

Amikor ezt meghallottam, teljesen pánikba estem. Tehát tudnak rólam is... Basszus! Az nem lehet, hogy Ren már rá is jött... Nem... Nyugodj meg Jo! Elég sok lány van a galaxisban. Bárki lehet! Igen! Bárki lehet...  Fújtam kettőt. Finn végig furán nézett rám. Gondolom az arcomon látszódott minden érzelmem.

Hallottuk, ahogy elkezdenek minket keresni, ezért elkezdtünk menekülni. Eszembe jutott, hogy talán ha lezárom a folyosót, akkor csapdába kerülnek. Megpiszkáltam pár biztosítékot és rá pár másodpercre állati üvöltéstől zengett a hajó.

– Jaj, ne! Ez nem az volt... – azt hiszem kiengedtem valamit.

Két pánik futás között Finn közölte, hogy ez nagy hiba volt. Hát teljesen egyetértettem vele de attól még a bandának annyi volt. Ez az állatka szépen felfalta az összes tagot. Befordultunk egy sarkon és a vad előttünk termett és elkapta Finn lábát.

Épp nyújtottam a kezem, hogy használjam az Erőt, amikor rám támadt de szerencsére még épp el tudtam hajolni a csápjai elől és mire visszanéztem, már elvitte Finnt. Futottam utánuk, hogy kiszabadítsam de gyors volt és eltűntek a szemem elől. Milyen nagy már ez a hajó! Észlelni akartam Finnt de fél szemmel láttam, hogy pont a kijelzők mellett álltam. Ki is szúrtam rajta és amikor egy ajtón haladt át az állat, rácsuktam az ajtót és így levágtam a csápjait. Összeszedtem Finnt és a Sólyom felé kezdtünk el futni. Olyan érzésem támadt, mintha reggel óta csak menekülnénk.

Pont a Sólyom rámpájánál futottunk össze Hannal és Chewieval. Szegényt eltalálták a vállán, csúnyán vérzett.

Han kiosztotta a feladatokat de én inkább beültem a másodpilóta helyére.

– Plutt egy szivattyút is beszerelt. Hanem indítjuk be, nem megyünk sehova! – hadartam neki.

– De utálom őt! – morogta az orra alá.

– Nem kell másodpilóta? – kérdeztem vidáman.

– Már van egy, ott hátul. – mutatott rá a sebesült társára. – Óvatosan, fénysebességgel távozunk.

– A hangárból? Ez lehetséges? – ámultam.

– Én mindig csak utólag teszem fel ezt a kérdést. Nem pont így terveztem ezt a napot... – mondta miközben fintorogva nézte, ahogy a hatalmas állat szája rátapad a szélvédő üvegére.

Már izzította a motorokat de a hajó nem akart megmoccanni. Finoman jeleztem, hogy a kompresszort is be kéne indítani és ahogy rányomott, fénysebességbe kapcsoltunk.

Volt rá esély, hogy ha életben maradt valaki a bandából, akkor most már az Első Rend is tud Hanról és a Sólyomról. Csak reménykedni tudtam, hogy a vadállat mindenkit elintézett.

Az úton újra éreztem valami rosszat. Nem tudtam mitől vagy kit érzek de a hideg kirázott. Végig futott a hátamon az érzés és ökölbe rándult a kezem. Valami szörnyőség fog történni...

Nem tudtam tovább, ezen merengeni mert a hajó mindenféle hangot adott ki, hátul pedig Finn és Chewie küzdött, ha jól hallottam, Finn próbálta bekötni a sebét.

– Ha felrobban a hiperhajtómű, három rendszerben szóródunk szét! – közölte idegesen Han. Gondolkoztam és emlékeztem, hogy melyik kábel köteget kell kiszedni, hogy jó legyen. Egyszerűen benyúltam és kitéptem.

– Ez mi volt? – kérdezte Han mert hirtelen minden elhallgatott.

– Kiiktattam a kompresszort! – és büszkén mutattam fel a kábeleket.

– Hah... – volt a válasza és elég lenézően nézett rám. Hát talán egy dicséret és egy köszönöm is megtette volna. Csalódott voltam és féltem, hogy nem tettem rá jó benyomást.

Hátra mentünk a fiúkhoz és Han rákérdezett kik vagyunk. Én nem akartam semmit sem mondani magamról és hálát adtam, hogy a táskámba maradtak a fénykardjaim. Han azokat, biztos felismerte volna. Finnt toltam előtérbe és persze a droidot. Ezután kérte, hogy mutassa meg a térképet, BB8 rám nézett, én válaszul rámosolyogtam és bólintottam. Felvillant egy hologram és ámultan néztem.

– Ez a térkép hiányos, csak egy részlet. Az eltűnése óta igen sokan keresték Lukeot az Ellenállástól. – kezdett bele Han. 

Azt tudtam, hogy Leia régóta kereste a testvérét és mióta megtudtuk, hogy Ren is keresi, még elszántabbak voltunk de nem jártunk sikerrel, mostanáig. Most nálunk van az előny és ezt, mindenáron meg kell őriznünk. Luke élete múlik ezen. 

– De miért ment el? – kérdeztem, mert kíváncsi vagyok az ő verziójára.

– Ki akart képezni egy új Jedi generációt. Egy tanonc ellene fordult és végül tönkretett mindent. Luke felelősnek érezte magát és száműzetésbe vonult. – fejezte be.

Tudom, hogy Renről beszélt, hogy tud így beszélni a saját fiáról? Sóhajtottam egyet. Biztos, neki is borzasztóan fájt ami történt.

Arrébb sétált és ezután elkezdett beszélni a Jedikről és arról, hogy az Erő létezik... Néztem Finnt és olyan átszellemült arckifejezéssel bámult maga elé, mint aki nem hiszi el azt, ami egész végig az orra előtt volt. Vajon, én is így néztem, amikor Ren elmagyarázta?