Falkátlanul

16. Sámán

- Tényleg te vagy az első farkas?

- Hm. - mordult beleegyezően. 

- Akkor hány éve élsz? 

- Nem szoktam ilyeneken gondolkodni.

- Oh... Mióta élsz ebben a hegységben? Végig farkas alakban voltál? - faggattam tovább.

- Nem igazán tudom. Motega azt mondta múltkor, hogy már 100 éve keres. Nekem nem tűnt annyinak. 

Felidéztem a beszélgetésüket, amit nem tudott, hogy fül és szem tanúja voltam. Tényleg ezt mondta.

- Ő is az elsők közé tartozik?

- Velem együtt alakult át emberré.

- Ez olyan hihetetlen. - suttogtam.

- Nekem ez a normális. - vonta meg a vállát.

Alig tudtam felfogni, hogy mindez igaz. Előttem a világ első vérfarkasa ült. Szinte már isteni volt a megjelenése, egy múltszázadi vászonnadrág volt rajta, felül pedig semmi. Hiába a hideg időjárás, azt mondta ő nem fázik. Bezzeg én kabátban is vacogtam. Hosszú ezüstösen hófehér haja a bőre melegebb tónusait csak még jobban kihangsúlyozta. Egészen a derekáig leért, szabadon ölelte körbe az alakját, mintha nagy gonddal megfésülte volna, pedig biztos voltam benne, hogy erről szó sincs. Valószínűleg a fésűt se nagyon ismerte.

- Egyébként... Nagyon hálás vagyok, hogy hozol nekem reggelit, de tényleg nem kell. Ha így folytatom el fogok hízni. - elmosolyodtam bátortalanul. - Szóval nem kell ilyenekkel törődnöd. El tudom látni magam. Ennyire azért nem vagyok életképtelen.

- Biztos vagy benne? - vonta fel a szemöldökét. 

Most meg kellene sértődnöm. Meg is akartam, de valahogy végül nem annyira sikerült. Igaza volt. Ha nem lenne a falka, már rég meghaltam volna egyedül. Szégyenlősen lehajtottam a fejem.

- Nem baj ha másoktól függsz. - jegyezte meg, majd elfordult és a fákat nézegette. Kihasználtam a pillanatot, hogy én meg őt nézzem jól meg. Minden apró esélyt megragadtam erre. Annyira egzotikus és misztikus volt a megjelenése, nem csak a farkas, de az emberi alakjának is. 

Pár perc csend után valami az eszembe jutott. Elvesztem a gondolataimban, de most felvillant a szemem.

- Szerinted mért láttam rólad látomásokat? Általában minden látomásom amit nem én akarok a falkához kötődik és a tagjaihoz. Viszont te nem vagy falkatag.

- Hmm... - először úgy tűnt mint aki ennél többet nem fog mondani. Láttam, hogy nagyon őrlődik magában valamin. Türelmesen vártam a válaszát. Amikor rám pillantott végül láttam az elhatározást a szemében. - Valószínűleg azért.... mert társak vagyunk.

Megvilágosodtam.  Bólintottam, majd felvettem egy botot és a földet piszkáltam vele a lábam előtt.

- Igazából.... Nem volt szándékos. Mármint az, hogy megtudjam, hogy társak vagyunk. Mint előbb mondtam, a veled levő látomásaim nagy része nem szándékosan történik... Szóval... Benned voltam amikor beszéltél Motegával. - vallottam be. Most már tiszta lappal indulhattunk. Nem voltak többé titkok.

- Chh... - nem tetszett neki. - volt egy furcsa érzésem, de nem voltam benne biztos.

- Jól érezted. Ne haragudj. - félénken pislogtam rá vajon mennyire dühös, de az eddigiekhez képest egész nyugodtnak tűnt.

- Tudja a falkád?

- Dehogy tudja. Csak Willnek mondtam el. Ő nem adja tovább senkinek. - piszkáltam meg egy hangyát ami előttem akart elsietni épp.