Falkátlanul

13. Barátság

A kényelmetlen beszélgetésemet végül Nita felbukkanása oldotta meg. Életemben nem örültem még ennyire a lánynak. Együtt megreggeliztünk, majd én indulni is készültem.

- Alo, várj. - Tyler megfogta a karomat.

- Igen?

- A sámánná avatásod... Válaszd ki a megfelelő időpontot rá. - halványan elmosolyodott.

- Én... - felcsillant a tekintetem erre. Úgy láttam, nem számított arra, hogy ennyire örülni fogok neki. - Rendben. - bólogattam, majd mosolyogva mentem ki a sátramhoz, ahonnan már eltakarították a döglött reggelimet.

Kicsit sajnáltam. Elvégre ajándéknak szánta. Nem? Tyler szerint az volt. Persze mégse ehetem meg. Főleg nem az emberi alakomban. Talán farkasként igen, bár nagyon ritkán fanyalodtam rá a nyers húsra, de kedvem lett volna csak Wynono miatt megenni. Talán majd legközelebb. Már ha lesz olyan.

Szép, napos időnk volt. Mindenki kint töltötte a hétvégét a szabadban. Nekünk megint edzést tartottak. Nekem ugyan nem volt kötelező részt vennem rajta, de nem akartam kimaradni belőle, így csatlakoztam hozzájuk. Koromhoz képest eléggé alulmaradtam a többiekkel szemben, ezért nagyon odafigyeltek rám. Jól is esett, meg nem is. Sose leszek olyan erős mint a többiek. Vajon minden fizikai erőm a sámáni erőimbe ment? Csakis ez lehet a helyzet. Persze ezzel csak magamat áltattam. Így olyan mintha lenne oka annak, hogy gyenge vagyok. Egész nap tartott az edzés. Nahuellel verekedtem általában, mivel ő volt a súlycsoportomban. A többiek még túl kicsik voltak hozzám képest is, mások meg túl nagyok. Nemsokára már Nahuel is magasabb lesz nálam. Nem tudom meddig tudok még vele edzeni. Közös ebéd volt kint a mezőn, majd még utána is közösen tanított minket az egyik öreg a falkából. Jó volt, hogy végre nem kellett suliba menni. Már alig vártam az őszi szünetet. Nemsokára itt lesz. 

- Alo, akarsz nálunk vacsorázni? - Nahuel jött oda hozzám amikor befejeztük. Nagyon meglepődtem rajta. Úgy látszott a fiúval kezdett végre kialakulni egyfajta barátság köztünk. Mivel nincs más korunkbeli a falkában, így azt hiszem nincs is más választásunk. Bár fiatalabb volt nálam, mégis sokkal izmosabb alkata volt. 

- Nem akarok zavarni. - kezdtem bizonytalanul.

- Nem zavarsz. Anya mondta, hogy hívjalak meg. - erre felvontam a szemöldököm, mire gyorsan folytatta. - Na jó, igazából én akartalak meghívni és mondta, hogy nagyon örülne neki. - láttam, hogy kicsit zavarba jött, bár nem értettem miért. Semmi rosszat nem mondott.

- Akkor szívesen elmegyek. - bólintottam. - csak szólok Tylernek, hogy nem megyek ma hozzájuk enni.

- Megvárlak.

Így végül vele együtt kerestem meg a falkavezért, és közöltem vele, hogy mi a helyzet. Persze semmi kifogása nem volt ellene. A tekintetén láttam, hogy még örült is neki. Mondjuk biztos sokba kerülhet engem etetni. Nem hibáztatom érte.

- Mehetünk. - Jókedvűen cseverészve értünk el a házához. Belépve édesanyja meleg fogadtatásban részesített mindkettőnket.

- Örülök, hogy eljöttél. Tudod ide bármikor jöhetsz. Lassan beköszönt a tél. Ha kényelmetlenül érzed magad Tylernél a kanapén, nyugodtan ide is költözhetsz. - ajánlotta fel.

- A szobámban elférünk ketten is. Semmiképp se aludj kint. A múltkor is mínuszok voltak már. -Nahuel láthatóan örült volna annak ha beköltözök hozzá, bár nem értettem. Én szerettem egyedül lenni. Biztos kiakadnék ha valaki az én sátramba akarna beköltözni. Mondjuk az elég kicsi volt, felteszem Nahuelnek több hely van a szobájában.

- Ne aggódj. Én is farkas vagyok még ha nem is olyan erős mint ti. Egy két mínusz még nem árt meg. Van hálózsákom. - mosolyodtam el. Nem akartam ráakaszkodni senkire. Teljesen jól éreztem magam odakint. Mivel igazi természetimádó voltam, így inkább kiélveztem ezt az életmódot. Ha nagyon hideg lesz, arra gondoltam, hogy farkas alakban alszom bent. Úgy biztos nem fáznék még mínusz 10 fokban se.