Falkátlanul

21. Kosár

Remegő kezekkel töltöttem magamnak egy pohár vizet. Kintről beszűrődött a hajnali madarak csicsergése. Kellemes lett volna a reggel, ha nem öt óra lenne, és nem egy rémálomból riadtam volna fel. Lehetetlen volt elfelejteni a szörnyeteget, ahogyan ugrásra készen a szemembe meredt. Megborzongtam a gondolatra, és körbepislogtam a konyhában. Nem volt még fent senki, egyedül voltam. Kicsit megnyugodtam amikor nem láttam semmi élőt vagy holtat, de a szorongás nem múlt el. Féltem kinézni az ablakon, nehogy a lény üres tekintete bámuljon vissza rám. 

Halk léptek puffantak a lépcsőn. Ennyiből is tudtam, hogy Nita felébredt és épp jön lefele. Feltettem vizet forrni. Biztos szívesen inna egy teát. Lassan már látni lehetett, hogy a pocakja egy kicsit nagyobb mint szokott, de még az elején volt a terhességének. Persze Tyler már most úgy bánt vele mintha egy törékeny ékszer lenne. Ilyen időkben meg is értem. Ha az én gyermekem születne ilyen vészterhes időkben, mindent megtennék, hogy megkönnyítsem a párom életét, és kényelmet és nyugodtságot biztosítsak neki. 

- Jó reggelt, Alo. - a lány mosolyogva köszönt amikor meglátott. - Nem tudsz aludni?

- Csak rosszat álmodtam. - sóhajtottam fel. A vízforraló közben bugyborékolni kezdett. Megbabonázva néztem pár pillanatig.

- De nem látomás volt ugye? - kérdezte aggódva.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Semmi bajom. Egyenlőre.

Látszólag megnyugodott a válaszomtól. Kiöntöttem a kancsóba a forró vizet, majd nekiálltam tojást sütni, amíg kiázik a tea. 

- A baba jól van? - kérdeztem oda se nézve. Felütöttem négy tojást, majd a serpenyőbe öntöttem őket. Pár perc alatt szépen meg is sültek.

- Néha érzem már, hogy mozog. Persze lehet csak beképzelem. - nevetett halkan. - Nehéz eldönteni.

- Szerintem megérzed ha mozog. Mért ne éreznéd? 

- Ez nem így megy. Amíg még kicsi a magzat nem érzel semmit.

- Nem tudok sokat ezekről a dolgokról. 

- Nem baj. Van még időd megtanulni mielőtt gyereked lenne. - mosolyogva megsimította a hasát. Elhúztam a számat erre. Szerencsére Nita ezt nem látta. Nagy valószínűséggel nem lesz gyerekem. Ha Wynono életem végéig a társam marad, ami szinte biztos, akkor esélytelen. Vajon Wynononak van gyereke? 

***

- Persze, hogy van. - morogta szokásos hangján. A rejtekhelyén üldögéltem vele. Végeztem mára a suliban, utána rögtön idejöttem. Ha a falkámmal voltam nem éreztem magam biztonságban. Csak és kizárólag Wynono közelében tudtam lenyugodni. Már azon gondolkoztam, hogy kiköltözök hozzá az erdőbe. Ez elég problémás lett volna, mivel közben leesett az első hó, és errefelé sokkal hidegebbek voltak a telek mint odahaza. 

- Komolyan??? - nagy szemeket meresztettem rá. El nem tudtam képzelni. Wynono mint apa? Még mindig túl mitikusnak tűnt a személye ahhoz, hogy el tudjam képzelni őt másmilyen szerepben.

- Alapítottam egy falkát Európában. A fiamra hagytam amikor elég idős lett. Romániában a hegyekben van a fő központjuk, de ha jól tudom sokkal nagyobb területre kiterjedtek már. Mindenki csatlakozik hozzájuk. Leon jó vezető. Már öt gyereke volt amikor magára hagytam a falkával. 

- Akkor nagyszülő is vagy? 

- Szerintem már ükszülő is lehetek azóta. Vagy ükükükszülő.

- Mégis mikor voltál Európában? - alig akartam elhinni azt amit mondott.