Falkátlanul

7. Áldás

Hiába voltam annyira bátor a múltkor Tylerral, már a második napja, hogy nem mertem bemenni az erdőbe. Nem is történt még semmi, így egyenlőre nem sürgetett senki, de tudtam, hogy cselekednem kell. Hazaérve a suliból beültem a sátramba, és a leckémet kezdtem csinálni, amikor megláttam Nitát. Mosolyogva közeledett felém. Vajon mit akar?
- Szia Alo - jött felém.
- Szia. Gyere nyugodtan. - invitáltam beljebb. Kettőnknek már kicsit szűkösebb volt a hely, de azért még elfértünk. Leültünk mindketten a matracomra,  odébb toltam a sulis cuccaimat. Egy pillanat alatt tettem félre, minden kellemetlen érzés nélkül.
- Leckét írsz? Nem akarlak sokáig zavarni. Viszont elég fontos dologról lenne szó. - a kisugárzása valahogy olyan boldog és nyugodt volt. Bár Nita alapból nagyon erős és megbízható, de most csak úgy sugárzott.
- Mondd nyugodtan. Ráérek. - nem kellett kétszer mondani. A suli elmehet a fenébe. Inkább beszélgetek Nitával.
- Nem tudom kihez fordulhatnék. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen te vagy a sámánunk. Az áldásodat kérem.
- Áldás? - értetlenül billentettem oldalra a fejem. - miért..?
- Terhes vagyok. - bökte ki. Tátva maradt a szám. - Ty még nem tudja. Én akarom elmondani neki, de szeretném ha előtte megpróbálnál kicsit puhatolózni nála, hogy hogyan áll a dologhoz. Mármint a képességed használva. - kicsit elbizonytalanodott. - hallottam, hogy egy bagollyal tettél hasonlót. Megpróbálhatnád....
-De.. Nem tudom hogyan kell - kezdtem.
- Csak próbáld meg. Kicsit aggódom hogyan fogadja majd. Fiatalok vagyunk. Ő még inkább. - láttam rajta, hogy tényleg aggódik. Nos minden oka megvan rá. Tylernek sok minden a nyakába szakad mostanában. Ha még egy poronty is... Nem irigyeltem érte.
- Megpróbálom. - bólintottam. - mármint most?
- Ha nem baj.
- Oké.
Lehunytam a szemem. A múltkor a farkas alakomban voltam, és ráadásul telihold volt, ami rengeteget dobott a képességeimen. Egyáltalán nem gondoltam, hogy most is meg tudom csinálni. Sőt, most Tylerrol van szó. Egy sokkal bonyolultabb elméről.
Lassan megkerestem őt. Épp kint sétált az erdőben. Hogy honnan tudom? Fogalmam sincs. Amikor kerestem, egyszerűen megéreztem. Elég fura. Úgy kellene, hogy ne vegyen észre. Óvatosan érintettem meg az elméjét, és szép lassan belecsusszantam. Ismétlem magam. Fogalmam sincs, hogy csináltam!

Vajon ha magasabb falakat építenénk... Vagy szögesdrótot... Nem az túlzás. Nem hagyhatom, hogy bárkinek is baja essen. Szegény Alo. Nincs ki megvédje. Jobban kell mostantól figyelnem rá. Késő őszi meleg volt, felmásztam egy sziklára, hogy kilássak a fák közül. Meredek volt a hegyoldal, de nem okozott gondot. Szép helyet kaptunk. Csak ne lenne ennyi gond... Még Nita is furcsán viselkedik. Állandóan azzal nyaggat, hogy válasszuk meg Alot sámánnak. Nem érti, hogy nem tudom mit kell ilyen helyzetbe tenni? Kétségek közt vergődök. A zsebembe nyúlva megtapogattam a kis dobozkát. Először mindent el kell rendeznem. A fenébe is de sok minden van.

Amint megkaptam a válaszom kiszakadtam Tylerből.
- Alo? Itt vagy? Visszatértél? - a lány aggódva tapogatta meg az arcom. - jól vagy ugye?
- Jól vagyok igen. - kicsit kivert a víz, és lihegni kezdtem. Hevesen vert a szívem, kapkodtam a levegőt. Ez hihetetlen! Ilyenre is képes vagyok!
- Minél hamarabb mondd el neki! Nem várhatsz vele. - közöltem Nitával. Megragadtam a kezét, majd a másikat a hasára tettem. Láttam már ilyet, a nagynénémnek köszönhetően. Elismételtem a szavakat, amikre emlékeztem. Tudtam hogy sikerült. Éreztem. Megáldottam a gyermeket és az anyját. Érzékeltem a kis életet odabent. Mosolyogva hajoltam közelebb Nitához, majd homlokon csókoltam.
- Minden rendben lesz. - mondtam neki. A lány lesokkolódva ült mellettem. Azt hiszem meglepte a viselkedésem. Ez valahonnan mélyről jött. Tudtam, hogy mire van szüksége. Csak egy apró lökés kellett neki, hogy cselekedjen.
- Köszönöm - könnyekkel a szemében távozott. Boldognak tűnt. Őt nézve az én szívembe is béke költözött.
Mostantól ezt kell majd csinálnom? Sokan jártak a nagynénémhez. Valaki furábbnál furább kérdéseket tett fel neki, és ő mindenkinek türelemmel válaszolt és látta el tanáccsal. Nekem is menne? Hátradőltem a matracomon. Semmi kedvem nem volt a tanuláshoz. Inkább csak álmodoztam. Vajon mi a határa a képességemnek? Meddig érek el vele? Vagy csak a falkára korlátozódik? Az nem lehet, hiszen a fehér farkassal is összekapcsolódtam. Vajon az ő fejébe is be tudnék direkt lépni? Bár ő megérezte a múltkor is, amikor benne voltam. Lehet csak feldühítené. Egyenlőre nem mertem megpróbálni.