Falkátlanul

23. Megvédelek. Mindentől.

Hányingerkeltő íz áradt szét a számban. Ritka az olyan, hogy ilyen erős undort érzek, de most majdnem öklendezni kezdtem tőle. A szag megtöltötte az orromat. Ellentmondva magamnak csak még jobban összezártam fogsoromat, csont roppant alatta. Furcsa sikoly szerű hang töltötte be a fejemet, de olyan volt, mintha csak én hallottam volna. Földöntúli.

Kiszabadult a szorításomból és menekülni kezdett. Fekete csont sovány alakja négykézláb galoppozott végig a gyér kivilágítású utcán. Nem hagyhattam elmenekülni. Utána eredtem amilyen gyorsan csak tudtam. Hamar beértem a zsákmányomat. Éles karmaimmal a lábát el is kaptam. Kifordult a bokája, fekete gennyes folyadék kezdett szivárogni a frissen odakerült sebből. Nem állította ez se meg, eszeveszetten futott tovább. A város határa felé tartottunk, eszembe is jutott, talán az lenne a legjobb, ha kiüldözném innen. A vadonban kóborolhat amíg nem lesz valakinek útban. Ideiglenes megoldásnak egyenlőre tökéletes volt. Vissza vettem a tempóból és arrafelé tereltem amerre szerettem volna, hogy menjen. 

Lassan beértünk egy másik erdőbe. Itt még nem álltam meg. Túl közel van. Fél órán keresztül kergettem fel és alá, amíg el nem kezdtem fáradni. A lény nem fáradt. Semmi baja nem volt, hiába lehetett hallani a lélegzetvételét, igazából nem volt szüksége oxigénre. A sok megevett állat vagy ember telítette meg őt energiával. Hetekig kibírná élelem nélkül. Csakis azért eszik, mert a hús utáni vágy olyan erős benne, hogy képtelen ellenállni neki. Gonosz teremtmények ezek, és talán a legundorítóbbak amik valaha is léteztek a földön. 

Tudtam, hogy még vissza is kell jutnom a városba. Aggódtam a fiúért. Ha testileg be is gyógyul hamar, amilyen érzékeny a lelke, lehet ez a támadás maradandó nyomot fog hagyni benne. Már a puszta látomástól is ámokfutást rendezett az erdőben. Vajon mit fog ezek után tenni?

Megjelöltem a város határát, otthagyva a szagomat, ami valószínűleg elijeszti majd a lényt. Ha tudja, hogy itt vagyok, nem fog többször idejönni. Siettem Alohoz, nem tagadhattam, hogy aggódtam érte. Elvégre a társam volt. Minden tétovázás nélkül léptem be a kis tisztásra, amin már annyiszor jártam, de mindig úgy, hogy ne vegyenek észre. Ez jelenleg lehetetlen volt, hiszen mindenki kint összegyűlve szörnyűlködött. Amikor megláttak, éreztem mintha megállt volna a levegő. Illetlenség csak úgy besétálnom a táborukba, de jelenleg egyáltalán nem érdekelt.

Azonnal Tyler háza felé indultam. Felvettem az emberi alakomat, talán így nem érzik annyira fenyegetőnek a jelenlétem. Az ajtó csukva volt, így kopogtam. Pár másodperc után nyílt is, Tyler meghökkent tekintetével találtam szembe magam. Azt hiszem szóhoz sem jutott. Leesett állal bámult rám, amit végül megelégeltem, így csak arrébb toltam, hogy kikerüljem. Elkapta a karomat erre. Merész dolog volt tőle, de megálltam és rápillantva vártam, hogy mit szeretne.

- Alo, csak egy gimnazista. Nem tudom miért jársz a nyomában de nem akarom, hogy baja essen. Ő a sámánunk. - aggódott érte. Megkönnyebbültem, hiszen láthatóan szerették itt a fiút. Nem volt rossz helyen, de ugyanakkor kicsit feszült is lettem tőle.

- Ő a társam. - mondtam ki kereken a szemébe nézve. - Soha nem hagynám, hogy bármi baja essen.

Karja megdöbbenten engedett el, pedig tudtam, hogy már sejtette egy ideje. Szag alapján tájékozódva hamar megtaláltam Alot. A nappaliban a kanapén feküdt eszméletlenül, körülötte Nita, Darren és még egy idősebb nő volt, akivel Alo nem sokat beszélt, ezért már a nevére se emlékeztem. Amikor észrevettek egy emberként álltak fel, de nem fenyegetően. Mindenkinek jó volt a füle, szerintem hallották azt amit az előbb Tylernek mondtam. 

- A sebei gyógyulnak már. Valószínűleg a sokktól nem tért még magához. - Nita szólalt meg. Mindig is tudtam, hogy benne van a legtöbb bátorság az egész falkában. Tiszteltem őt. Szúrós szag csapta meg az orromat. 

- Nem tisztítottátok még le? - néztem végig a mocskos fiún. 

- Nem örülne neki, ismerem. - mondta Tyler az ajtóból.

Megcsóváltam a fejem. 

- Majd én megcsinálom. Menjetek ki. - mondtam. Meghökkentek. 

- Gyere, menjünk. - Darren megfogta Nita kezét, majd lassan kivezette őt. Becsukták az ajtót maguk után. Végre magunkra maradtunk. A fürdőszoba a szomszédban volt, hoztam egy tálban vizet és törölközőt, meg szappant. Tudtam mindent, hogy hol van, mivel sokat kémkedtem Alo után. Amikor unatkoztam általában ezzel szórakoztam. Levetkőztettem a fiút, tudtam mennyire kényelmetlenül fogja érinteni, ha felkel és így találja magát. Amikor elém került a teste, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Zavarba jöttem. Jól ismertem magam, én sose jöttem volna zavarba egy ilyen helyzettől. Aztán hirtelen el is tűnt ez az érzés, mintha sose létezett volna.

Letisztítottam a testét, mint a kisbabákat szokás, mindenhol lemostam róla a mocskot. Sebeire külön odafigyeltem, bár a vérfarkas gén miatt már alig látszott valami. Gyorsan regenerálódott. Sejtettem, hogy nem a testi sebeivel lesz gond. Kerestem tiszta ruhát, majd ráadtam, csak utána nyitottam ki az ajtót, hogy a többiek ne aggódjanak tovább miatta. Leültem a fiú teste mellé a kanapéra. Alig fértem el, de nem érdekelt. Szüksége volt rám. Tisztában voltam vele, hogy ha felébred, a jelenlétem meg fogja nyugtatni.

***

Halk beszélgetés, duruzsolás kúszott a fülembe. Ismerős hangok, illatok, és egy nagyon erős jelenlétet éreztem. Lassan kinyitottam a szemem. Az első akit megláttam, ő volt. Wynono. Itt volt végig mellettem. Tudtam. Könnyek szöktek a szemembe, majd körülnéztem. Nita, Tyler, Nate és William volt éppen a szobában. Amint megérezték, hogy felébredtem odagyűltek körém, de ahogy behajoltak fölém, rossz érzés fogott el. Kezemmel megragadtam Wynono kezét. Kedvesen nézett rám. Bár nem mosolygott, arca komoly volt, felém teljes nyugodtságot sugárzott.

" Nincs mitől tartanod." Hallottam meg Wynonot a fejemben. Beharaptam az ajkamat, szemeim benedvesedtek. Kiszolgáltatottnak éreztem magam. Ahogy az agyam lassan a felszínre hozta a történteket, a testem befeszült, a kezem is remegni kezdett. Belemélyesztettem a körmöm Wynono kezébe.

- Alo, hogy érzed magad? - William hangja halkan szólított, de felé kaptam a tekintetem. Másodpercekig csak bámultam rá.

- Megvagyok. - válaszoltam végül rekedten.

- Wynono megmentett. Nem lesz semmi bajod mostantól. A lényt elűzte a városból, nem fog visszajönni többé. - Tyler nem mozdult, úgy beszélt. Valószínűleg észrevette, hogy jelenleg minden meg tud rémíteni.

- Igen, tudom. - válaszoltam. - hagynátok....egy kicsit? - hunytam le a szemem.

- Persze. - Tyler intett, mire mindenki megindult kifelé. Wynono is fel akart kelni, de visszatartottam.

- Te maradsz. - mondtam halkan. A férfi azonnal visszaült és rám nézett. Megvártam amíg mindenki kiment,majd hagytam, hogy eleredjenek a könnyeim és az érzéseim. Odabújtam Wynonohoz, átkaroltam a derekát amennyire tudtam. Ő a kezét megnyugtatóan a hátamra tette, és szó nélkül vigasztalt. Remegtem egész testemben, ha éppen nem a zokogástól, akkor a félelemtől, ami még annak ellenére is elfogott, hogy a megmentőm itt ült mellettem.

Nagyjából fél óráig tartott ez az állapot, amíg visszanyertem az öntudatomat. Abbahagytam a sírást, és fel is ültem. Elengedtem Wynonot, de ő nem mozdult egy tapodtat se mellőlem. Pontosan tudta, hogy mire van szükségem. A lelkitársi kapcsolat miatt minden érzelmemről tudott. 

- Köszönöm. - mondtam halkan. Tekintetem szórakozottan nézte a kanapét.

- Megvédelek. Mindentől. - közölte egyszerűen. 

- Tudom. 

- Alo

- Hm? - rápillantottam megszeppenve mert ritkán hívott eddig a nevemen. Nem volt időm felfogni, hogy mi történik. Puha ajkait éreztem meg a sajátomon. Csak egy pillanat volt, majd vége lett. Kikerekedett szemekkel bámultam erre az ősi vérfarkasra, aki az előbb valami megmagyarázhatatlan, de logikus dolgot művelt. Elvesztünk egymás tekintetébe. Hosszú percekig úgy éreztem, hogy elértem a tökéletes semmi állapotát, majd ebből a semlegességből olyan hirtelen szakadtam ki, mint nyílvessző az íjból. A szívem háromszoros tempóban kezdett verni, a légzésem felgyorsult és még el is pirultam. Abban a pillanatban értettem meg, hogy beleszerettem ebbe a hihetetlenül ősi és misztikus lénybe.