Falkátlanul

25. Terv

- Kész van már a sült? 

- Még nincs, szerintem legalább fél óra kell még neki.

Lassan átemeltem a fejemen a csontokból kirakott nyakéket. A hagyományos medvebőr ruha már ott várt a kanapén. Elsuhant mellettem egy női falkatag, kezében egy nagy tálcán poharakkal. A tisztáson felállított ideiglenes sátorba vitte. Középen egy hosszú asztalsor terült el, körülötte székekkel, mindegyik valamilyen állatbőrrel letakarva. Ez jelképezte mennyire tehetős a falkánk. Az ilyen és egyéb állati eredetű díszek fontosak voltak a kultúránkban, rangot és gazdagságot szimbolizáltak. 

- A botot itt ne hagyd. - Wynono adta a kezembe. Ő is itt volt, Tylerák házában. Először azt hittem, hogy ki fog maradni ebből az egész cirkuszból, főleg a formai találkából, de szerencsére itt volt. Azt mondta segít, hiszen az ő hibája is, hogy ez történt. Jelenléte megnyugtatott. Egy pillanatra összeakadt a tekintetem az övével. Szemei bátorítóan csillogtak. Teljes mértékben támogatott. - Nem lesz baj. Ez csak egy találkozás. Viselkedek. - mosolyodott el a végére. 

Nem tudtam megállni én se, a szám széle felfelé kunkorodott. Kintről izgatott kiáltások hangzottak, idegen szagokat éreztem a levegőben. Megjöttek. 

- Köszönöm. - motyogtam, majd pironkodva elfordultam tőle. Rendeztem a vonásaimat, majd kiléptem a házból. Nekem is üdvözölnöm kellett az idegen falkát. 

- Üdvözöllek, Paco - Tyler széttárta karjait, majd a két falkavezér megölelte egymást. Nagyot néztem. Paco egy öregember volt. Bár a haja nem őszült meg, ébenfekete volt, mintha még mindig legjobb éveiben lenne, de ránéztem, és a kisugárzásából meg tudtam mondani, hogy nincs már sok ideje hátra.

- Tyler! Köszönöm, hogy fogadtok minket. - hangja rekedt volt, majdnem nem is emberi hang. Csodáltam, hogy még beszélni képes volt. Arca tele ránccal, csak a szeme villogott élénken, és járt ide-oda, hogy feltérképezze a falkánk területét, kiszűrje az esetleges csapdákat. Nem kellett ilyentől tartania, de túl régóta volt már vezető ahhoz, hogy ilyen álmokba ringassa magát.

- Gyertek, egyetek velünk. - invitálta beljebb a jövevényeket Tyler.

Paco mögött még három falkatag következett. Egy férfi és egy nő egymás mellett, és egy fiatalabb férfi aki a húszas éveiben lehetett. 

- A lányomat és a családját hoztam magammal ma, had mutassam be őket. - már bent álltunk a sátor alatt, de az öreg megállt, hiszen illene bemutatnia kiket hozott még magán kívül be a területünkre.

Wynono megbökött hátulról. Amíg Tyler és Nate túlesett a bemutatkozáson, mi ketten helyet foglaltunk rögtön az asztalfőtől balra. Én mint sámán rangsorban külön voltam a falkától, nagyjából egyenrangú az alfával, senki se szólt, hogy neveletlen lennék. Na meg Wynonora amúgy se merne szólni senki, ő meg itt ült mellettem. Nyílt titok volt, hogy a társam.

- A vaddisznót az erdőben vadásztuk külön erre az alkalomra. - Tyler is helyet foglalt a vendégekkel.

Pont velük kerültem így szembe, aminek nem nagyon örültem. Az öreg nagyon megnézett magának. Na jó, mind a négyen nagyon megbámultak.

- Ő a sámánunk, Alo, mellette pedig a társa.

- Enyém a megtiszteltetés. - Paco letaglózva nézte a mellettem ülő isteni lényt és úgy rebegte a szavakat. Az első vérfarkassal találkozni akkor is nyomot hagy benned, ha nem tudod, hogy valójában kivel is találkoztál.

Hagyományos kis beszélgetés folytatódott a vacsora alatt. Tyler és Paco sokat beszélgetett, azt hiszem Tyler nagyon tisztelte őt. Nemcsak a kora miatt, hanem valószínűleg a tapasztalat miatt ami mögötte volt. Néha érdekes témák voltak. A falkája eredetéről mesélt, és hogy régen milyen nagy volt, de mára nagyon kevesen maradtak. A fennmaradásuk veszélybe került, pedig az ő családjuk egyike az ezüst farkasoknak. Ritka vérvonal volt ez, ami északról jött. Ahogy egyre többen költöztek délre, úgy keveredtek össze más vérfarkas vonalakkal, így nagyon kevés volt már az igazi tisztavérű. Tudtam, hogy erre az apró falkára is ez vár. Egyedül nem voltak képesek életben maradni, előbb utóbb vegyülniük kell majd egy másik falkával.