Falkátlanul

29. Miénk a világ

Április... A legjobb hónap egész évben. Az időjárás ilyenkor általában bolondabb mint az emberek, hol hideg van, hol meleg, esik a hó, de már nyílnak a virágok, kezdenek zöldbe borulni a fák. Valami már ki is zöldült. Felettem egy madársereg szállt el csivitelve. Szerettem ezt a pezsgést, a sok friss illatot. Tegnap esett az eső, most épp azt szárították fel a nap sugarai. Még nem volt kedvem visszamenni a falkához. Megkerestem azt a bizonyos tisztást, ami Wynono kedvenc helye volt. A közepén az ég felé ágaskodott egy sziklatömb, ami így olyan hatást keltett az arra járóban, mintha egy természetes trónus lenne. Felmásztam rá, leültem a tetejére. Beláttam innen az egész mezőt, figyelmemet nem kerülhette el semmi. Legalábbis, amíg figyeltem a környezetemre. Hamar elkalandoztak a gondolataim. Visszatértem fejben a több hónappal ezelőtti eseményekhez:

A két falkát egyesítették a vezetők, egyenlőre békében. Ezt követően mindenképpen el kellett mennünk a Tanácshoz. Bár nem szívesen mentem vissza, de nagy meglepetésemre Wynono is velünk tartott. Mi van ha ott tartják? Visszakényszerítik az eredeti helyére? Úgy láttam, hogy ő is aggódott, de mindezek ellenére eljött Tylerrel, Dakotával és velem a Tanácshoz. 

- Egy nem várt vendég. Nocsak. - Motega ült Wynono eredeti helyén, nagy mosollyal várta már egykori vezérét. Felpillantottam és elhűltem a látványon. Mindenki jelen volt. Mi történt?

- Hírét kapták a többiek, hogy a nagy Wynono idetart. Gyorsan szakítottak rá időt és eljöttek, hogy lássák életben vagy-e még. - a férfi boldognak tűnt. Gyanítottam azt remélte, hogy Wynono visszatér a Tanácsba.

- Üdv itthon Wynono. - köszöntötte a főboszorkány. Kíváncsian vizsgáltam meg a többi tagot. Tudtam, hogy nem csak vérfarkasokból áll a világ, de még is meglepődtem amikor az egyik tagnak a fején szarvas agancsot láttam meg, máson pedig egy macskafület. Valaki pedig múmiaként be volt tekerve gézzel, ezzel elfedve az igazi alakját. Nagyon titokzatos világban élünk. Állapítottam meg. 

- Ez nem a visszatérésem ideje. Csak is azért jöttem, hogy tudtotokra adjam, még egy pár évig ne számítsatok rám, de talán később visszatérek. Na meg.... Látni akartam a képeteket, hogy éltek-e még. - mosolyodott el. Csak ő beszélhetett ilyen hangnemben a Tanáccsal. - Most viszont átadom a szót a falkavezéreknek, és a hivatalos ügynek. 

A Tanács tagjai közt halk felháborodás tört ki, Motega szinte meg se lepődött, csak próbálta nyugtatni a mellette levő tagot, aki éppen őt akarta okolni ezért a történésért. Az agancsos tag lenézően ciccegett Wynononak, látszólag senki se szentelt külön figyelmet az előrelépő falkavezéreknek. Tyler kissé bizonytalanul vetett egy pillantást a mellette levő vezérre, aki hangosan megköszörülte a torkát. Magamban tiszteltem a bátorságáért.

- Üdvözletem a Tanácsnak. - biccentett Tyler, mindhárman kicsit meghajtottuk magunkat. - Dakota és Tyler falkája egyesítésének bejelentése miatt vagyunk itt. A falkavezér szerepét én öröklöm, közös megegyezés alapján. A sámáni erők egyenlőre továbbra is Alo birtokában vannak.

- Egyenlőre? - a boszorkány kíváncsian szemlélt meg.

- Mivel a két falka egyesült... Lehetséges, hogy.. - Tyler kereste a szavakat. - az erő átszáll másra?

A nőnek csak megrándult a szemöldöke, de más jelet nem lehetett látni rajta.

- A fiúnak erős képességei vannak. Ha eddig nem szállt át másra, akkor nem is fog. - jelentette ki. Bennem egy világ dőlt össze. Nem akartam továbbra is sámán lenni. Wynono a vállamra tette a kezét. Pontosan tudta mit érzek. Rápillantottam, de ő éppen egy hallhatatlan kommunikációt folytatott le a boszorkánnyal. Nem akartam megzavarni, de mindenképpen fel kellett tennem a kérdést.