Kétségeim (Azahriah ff.)

1

Egy újabb reggel, mikor az iskolai csengő ébreszt fel a félálmomból a padomon könyökölve. Mellettem Anna szintén alszik még. Feje a nyitott történelemfüzetén hever, amibe alig írt néhány sort az elmúlt órán. Miközben a szőke tincseimet babrálom, hirtelen ricsajjal szólal meg a kicsengő, mire a diáktársaim nagyrésze ujjongásban tör ki. A tanárnő igyekszik, mindenkit még a helyére parancsolni, de ezektől a gyerekektől nem veheti el senki a szünetet. Dávid és Balázs együtt rohanták meg az ajtót, mert állításuk szerint a 12/c osztály hamarabb ér a büfébe, mint mi, ezáltal hamarabb tudnak bevásárolni a tegnap óta ott száradó melegszendvicsekből. Valójában csak viccelek, persze, hogy nincs 2 napos kenyér a büfében, de volt, hogy hidegen kaptam a sonkás-sajtos melegszendvicsemet, ami miatt nem vásárolok a suliban. Csak ha nagyon muszáj. Anna közben felébredt és gyorsan felkapta a fejét, hogy le tudja körmölni a táblán maradt évszámokat.
- Hagyjad! Úgy is letörölte a felét. - ásítottam egy nagyot a mondatom közepén.
- Ahhh mindegy... - dőlt ismét a padra Anna. - Matek jön? Vagy Tesi?
- Nem tudom. - csuktam le a szemem. - Mindjárt bealszok.
- Csak utánam. - kuncogott a padtársam.
Ekkor elkezdett pittyegni a telóm, mire ijedten kaptam fel. Nem kapcsoltam ki.
- Basszus. - mormogtam. - Még jó, hogy nem óra közben szólalt meg.
Anna mostanra már megint bealudt a füzetén. Halkan horkolt, miközben én a telefonomba bambultam. Fel sem tűntek a többiek a teremben, még az az ember sem, aki eközben odasétált hozzánk. Az előttünk lévő széket odahúzta a padunkhoz és támlájával előre ráült a székre a srác. Mindeközben én a Messenger üzeneteimet nézegettem, amiket Robitól kaptam. Sajnos másik suliba jár, ezért nem tudunk találkozni minden nap. Kedves "hiányzol" üzenetekkel bombázott amikre azonnal reagáltam szívekkel.
- Reggelt, Lilla! - köszönt eközben rám Ati. - Ki az? Robi?
- Igen, olyan aranyos GIF-eket küld... - mosolyogtam szerelmesen.
- Együtt vagytok sülve-főve, nehogy nekem elvonási tüneteid legyenek! -nevetett.
- Ha ha ha! - böktem meg egy tollal.
- De amúgy minden rendben? - nézett hirtelen a szemembe.
- Persze. Minden zsír. - vontam meg a vállamat.
Ekkor halványan elmosolyodott.
- Angol lesz. Remélem van házid. - kacsintott rám.
Óvatosan elmosolyodtam, majd elővettem a füzetemet és óvatósan lehelyeztem a padra, hogy fel tudjam nyitni. Ati szigorú tekintettel méregette a házi feladatomat. Egy idő után, kénytelen voltam felnevetni.
- Kifejezetten precíz, kevés hiba... professzionális teljesítmény, gratulálok. - nyújtotta felém a kezét.
- Te hülye vagy! - nevettem. - Ez csak egy palacsinta recept. Angolul. Nem egy 10 kötetes regény.
Miközben Ati és én egymás szemébe néztünk, Anna hirtelen újra felpattant, amiért Ati majdnem szívrohamot kapott. Olyan gyorsan hökölt hátra, hogy azt hittem leborul a székről. Kuncogva néztem végig a műsorukat.
- FENT VAGYOK! - kiáltotta el magát a padtársam. - FENT VAGYOK!
- Mi az Isten!? - ijedt meg Ati.
Mind a hárman nevetésben törtünk ki, miközben Annának sikerült felébrednie.
- Mindjárt csengetnek. - néztem a telómra. - Jobb lesz ha lassan tényleg felébredünk... - ásítottam egy hatalmasat.
Ati arcán egy komisz vigyor jelent meg, miközben odahajolt az arcomhoz.
- Ez már a 3-dik óra lesz Lilla... - indult meg ezután a saját padja felé.
Anna furán felém fordult, miközben elsöpörte a szeméből a tegnap délután begöndörített platinaszőke haját.
- Akkor mi volt az első óra? - pislogott.
- Mit tudom én! - nevettem idegesen, miközben Atit figyeltem, ahogy a haverjaival pacsizik a terem másik felében. - Aludtam.
- Ja jó. És akkor most mi lesz?
Erre lecsaptam elé az angolkönyvemet, mire a barátnőm egy pillanat alatt megvilágosodott.
Egész órán csak Robin gondolkodtam, miközben a füzetembe rajzolgattam madarakat. Habár a tanár gyakran pillantgatott felém, én továbbra is a gondolataimba voltam elmerülve. Anna egész végig szorgosan jegyzetelt, valószínűleg most hatott az első szünetben vásárolt kávéja. Konkrétan minden napunk ilyen, bejövünk, alszunk, néha jegyzetelünk, majd vagy hozzám vagy Annához megyünk, valamikor pedig Anna röplabdás barátaival vagyunk a sportpályán. Miután tavaly 3-an megbuktak az osztályban, a tanárok jóval szigorúbbra vették az utolsó évünket. Az osztályfőnökünk, kb annyira hasztalan, mint a tollasütő a kosárpályán. Ha akarna se tudna minket fegyelmezni, vagy segíteni nekünk bármiben. Egy egyszerű papírkiosztás sem működik az osztályunkban, főleg a múltbéli balhék miatt. Az osztály gyakran szakadt szét kisebb csoportokra, egyre többször voltak verekedések a nézeteltérŕsek miatt és amikor 2 csapatra osztlottunk 10-dik végén, akkor Ati és én ellenséges oldalon álltunk. Röviden: egyik aranyos és marha osztálytársunk, becses nevén Marci, egy kémiaórán véletlenül rossz vegyületet kevert. Végül semmi bajunk nem lett, Szikra tanárnő gyorsan rendet tett az osztályban, viszont kedves Márton barátunknak viselnie kellett a következményeket és egy osztályfőnökivel megúszta. A dolog szépséghibája annyi volt, hogy a kísérletet felügyelet nélkül hajtottuk végre, amég Szikra tanárnő a szertárból hozott még kémcsöveket. Ahhoz képest, hogy minden kisebb csoportnak sikerült a kísérlet, Marci konkrétan életveszélyes helyzetbe kevert minket. Mindezek után az egész osztály azt a bűntetést kapta, hogy ki kell takarítanunk a kémia és a fizika termeket. Így kezdődtek meg a kezdetben csak néhány ember között létrejövő balhék. Viszont a feszültség nőtt és végül 2 csoportra oszlottunk: akik támogatták Marcit és a kémia tanár ellen voltak, és azok akik Marci ellen voltak, mert miatta kaptunk bűntetést. Ja és meg is utálta az egész osztályt Szikra tanárnő, ami talán nem is lenne akkora baj, ha nem akarna minket megölni a tekintetével, amikor köszönünk neki a folyósón. Én végül nem Marci oldalára álltam, mert nem örültem a bűntetésnek, sőt megvetettem a fiút, mert felelőtlen volt. Atinak viszont más véleménye volt erről, mivel Marci az egyik jó barátja, inkább hibáztatta a tanárt, aki nem figyelt ránk kellőképp. Emellett a bűntetést is sokallta. Hiába minden, elléggé elhidegültünk egymástól azon a nyáron. De miután visszatértünk a suliba, mintha mindenki elfelejtette volna a történteket és végül Atival is ki tudtunk békülni.
- Lilla? - nézett rám Kovács tanárúr.
Hirtelen kaptam fel a fejemet. Mindenki engem figyelt, mire segélykérőn a mellettem jegyzetelő Annára néztem.
- Olvasnál kérlek? - húzta fel az egyik szemöldökét a tanár.
- Igen... - lapoztam fel a könyvemet, de nem tudtam hol kellene olvasnom. - Anna, hányadik oldal? - súgtam neki gyorsan.
- Munkafüzet! - mutatott a nyitott füzetére.
- Lilla, talán valami probléma van? - emelte meg a hangját ismét a tanár.
- Nem, nincs... - lapoztam olyan erőteljesen, ahogy csak tudtam. - Anna, hányas oldal???
- 35. - mondta, de addigra már valaki feltette a kezét.
- Flóra. - mosolyodott el Kovács tanárúr.
- Olvashatom én? - pislogott neki ártatlanul.
- Hogyne. Addig talán Lilla is bekapcsolódik az óra utolsó 10 percébe... - vágott hozzám egy csípős megjegyzést.
- Elnézést... - suttogtam miközben elővettem a tollamat.
Eközben Flóra elkezdte olvasni a feladatot, én pedig szúrósan felé pillantottam. Oh igen, nekem sikerült vele jó régen összekapnom. Azóta vigyázok azzal, hogy miket mondok másoknak, ugyanis 5-dik óta egy osztályba járunk, én pedig azt hittem másik osztályt választ, mikor gimibe megyünk. Én kis naiv. Pokollá tette az általánosomat, azzal, hogy bármit mondtam neki azt jól kicsavarta és pletykaként adta tovább. Az első srác aki megtetszett 13 évesen, 2 napra rá már tudta és elég jól lejárattak az osztály előtt. Flóra veszélyes és manipulatív. Nem mellesleg mindenkit ismer és azokkal mind jóban is van, ezért vigyázni kell vele. Szerencsémre semmit sem tud az Atis rajongásomért, vagyis csak volt rajongásomért. 9-dik elején tetszett meg, de akkor neki valaki más kellett így csak barátok maradtunk. 3 éven keresztül. Minden nap. Aztán egyszer csak túlléptem rajta és végre letehettem ezt a terhet, amit sokáig cipeltem. Néha csak egy hajszálon múlt, hogy kikotyogjuk Annával ezt a titkot, de rá kellett jönnünk hamar, hogy ebben az épületben valóban minden falnak füle van. Leginkább a női öltöző falai és a mosdók falai amik beletartoznak ebbe a körbe. Annyi pletyka és sztori derült ki azalatt a 4 és fél perc alatt amég átöltöztünk, hogy az kitenne 2 évfolyamnyi búlvár magazint. Roberta például többször csalta a pasiját annak a bátyjával és sosem bukott le, Heninek az ismerőse ismer egy drogárust, de ezt soha senki nem erősítette meg, mert különben kiderülne, hogy Heni füvezik. Viki és Juli nem egyszer próbáltak megkörnyékezni egy végzős fiút még 10-dikben, de rosszul sültek el a dolgok, mert a végén jól összeverekedtek. Lívia, pedig arról pletykált, hogy van valaki a suliban aki állítólag kavar az egyik tanárral. Ez az információ szintén nem túl hiteles, de ahogy előadta, úgy mindenki elhitte. Nem is csodálom, hogy Flórával ekkora barátok. Két sunyi kétszínű alak, Flóra pedig mindent megtesz azért, hogy én minél kellemetlenebbül érezzem magam. Úgy lobogtatja itt a frissen festett barna haját mintha ő lenne itt a királynő. Pff. Utáljuk őket.
A csengő ismét megszólalt, én pedig fellélegezhettem. Kovács tanárúr elhagyta a termet, a többiek, pedig a táskájukért nyúltak. Én Annára néztem, aki mosolyogva felállt.
- Mehetünk? - kérdezte, mire én bólogatással válaszoltam.
A tesiöltöző felé vettük az irányt, ahol ismét szaftosabbnál szaftosabb pletykák derültek ki. Mi Annával csendben meghúzódtunk a sarokban, messzebb a többiektől. Sajnos Flóra ebbe a suliba is áthozta a jóhíremet, így mielőtt bárki megismerhetett volna, már kaptak egy gyors képet a legrosszabb oldalamról. Milyen kedves. Erre pedig gyorsan rátett, hogy nem barátkozom olyan könnyen. Viszont Anna és Ati még 9-dikben befogadtak a körükbe, hogy ne legyek olyan egyedül. Innen látszik, hogy a legtöbb ember manipulálható és igen előítéletes másokkal szemben.
Miközben Anna a cipőfűzőjét kötötte, én pedig a pólómat néztem, mennyire gyűrött, valaki Attilát kezdte emlegetni. Mind a ketten felfigyeltünk, persze nem olyan látványosan, nehogy megint pletykáljon valamit Flóra vagy Lívi.
- Úgy volt, hogy Hannával tudod a 10/a-ból voltuk abban a buliban Beánál tudod és akkor így elmondta mennyire tetszik neki az Ati nálunk. Én meg így mi van? - nevetett Juli. - Mármint ja a srácnak csatornája van meg zenél, de ott a Barni akinek pezsgőfürdője van a teraszán.
Anna halkan nevetni kezdett, én viszont még mindig füleltem.
- Minden 10/a-s lány odavan Atiért. - vonta meg a vállát Heni. - Ez 4 hónappal ezelőtt is úgy volt és holnap is az lesz. Nem kell ebből mindig nagy ügyet csinálni.
- Amúgy csak azt a pezsgőfürdőt akarod! - lökte oldalba Flóra.
- Nem iiiis! - röhögcsélt a lány.
- Bár melyik fecskének ne jönne be egy végzős zenés pasi... - dőlt le a padról Dóri.
Hatalmas puffanással esett a földre, mert fel akarta húzni a cipőjét.
- Minden rendben? - segítette fel Lívi.
- Aha.. - simogatta a hátát Dóri. - És hallottátok mi volt Alexával?
- Miért mi volt? - nézett oda közben Nóra is.
Innentől pedig már nem is figyeltem őket. Nem érdekelt az a sok pletyka aminek a fele nem is igaz a másik felét pedig nem is tudják a sztoriknak.
- Megyünk? - biccentettem Anna felé, miközben Flóra tekintete felém szegeződött.
- Aha menjünk! - száguldottunk ki gyorsan.
Lesétáltunk a terem előtti ajtóba, ahol a fiúk már hangosan várakoztak.
- Szerinted Barniéknak tényleg van pezsgőfürdőjük? - kérdezte Anna.
- Ki tudja, de ebből a családból én már mindent kinézek. - nevettem, miközben az említett személy jól bele is üvöltött a képünkbe.
- Elmarad a biosz fakt! - ordítozott.
- Csodás. - forgatta a szemét Anna. - Ugye tudod, hogy 2 bioszfaktosunk van. Te és Balázs.
- Tudom. - nevetett továbbra is.
Én ekkor felpattantam az ajtó mellé állított szekrényre, amint a fiúk már nagyban elfoglaltak. Ati mellettem Balázzsal dumált, majd mikor látta, hogy én és Anna is ott vagyunk felénk fordult, Balázs pedig Dávidot kezdte nyaggatni valami videójátékkal.
- Sikerült felébredni? - nézett, hol rám, hol Annára.
- Persze. - tárta szét a kezét a lány.
- Én lehet még alszom egy kicsit... - ásítottam egy nagyot.
- Ne a vállamon Lilla! - lökött meg egy kicsit.
A lányok eddigre már elkészültek és lassan odaözönlöttek hozzánk. Flóra még mindig a szemeivel méregetett minket.
- Ati! - állt a fiú elé Anna bociszemekkel. - Izé.. akkor ma tudsz segíteni? Tudod a...
- Persze. Átjössz suli után?
- Aha. - ugrált mosolyogva, mire én csak mosolyogtam. - Köszi köszi köszi!
- Szívesen segítek! - mondta kedvesen, de ekkor érkezett meg a tesitanár, úgyhogy abba kellett hagynunk a beszélgetést. A fiúk mind leugrottak a szekrényről, én viszont megvártam amég elmennek előttem. Mikor én is leugrottam, észrevettem (Annával egyszerre) ahogy Flóra még mindig minket méreget. Nevetve súgtunk össze a barátnőmmel.
- Biztos megint valami új pletykán töri a fejét. - forgatta a szemeit, majd a mutatóujjával körkörös mozdulatokat tett a feje mellett, jelezve mennyire kattos a csaj.
- Szerintem az, hogy nem elég fehér a tesipólónk vagy, hogy ugyanazt a sampont használom amit ő. - szálltam be, Flóra viszont még mindig minket nézett összehúzott szemekkel.
- Menjük! - húzott be Anna a terembe.
Egész tesiórán azon agyaltam, hogy vajon Flóra megint milyen hülyeséget eszel ki, hogy ellenünk fordítson mindenkit. Anna viszont teljesen be volt zsongva, mert ma Attilával találkoznak. Na persze nem randiznak, csak Anna szeretne bekerülni egy együttesbe, ahova gitárost keresnek, Ati pedig jó gitáros. Persze a barátnőm is tud ezen a hangszeren játszani, de úgy érezte szüksége van a fejlődésre. Így már 3 hónapja összejárnak hetente gitározni. Bár ezt teljes titokban teszik, mert Anna nem akarja, hogy az osztályból bárki megtudja. Meg is értem. A lányok többsége undorítóan viselkedik. Amellett, hogy mindenki kibeszél mindenkit, még minket is bevonnak a hülye pletykáikkal. Jól tettük Annával, hogy sosem váltunk ilyenné.
Suli után Anna és Ati együtt mentek át a fiúhoz, én pedig hazafele vettem az irányt. Otthon gyorsan összedobtam egy gyümölcsturmixot és a történelem füzetemmel együtt ültem le a konyhapulthoz. Egyedül voltam, senki sem zavart, anyumék estig még dolgoznak, addig én gyorsan megtanulok és csinálok vacsorát. Anya rendőr, apa pedig egy szállítmányozási cégnél vállal vezetői szerepet. Mind a ketten szigorúan neveltek, de mindig hagytak annyi teret, amennyire szükségem volt. Az eredmény az lett, hogy nem cigizek, drogozok, kurváskodok, de nem is járok bulizni, nincs annyi barátom mint a többieknek. De nekem ez így van rendjén.
Miközben a világháborút memorizáltam nagynehezen, valaki írt nekem. Nem kaptam fel azonnal a fejem, de miután az illető hívogatni kezdett, felvettem.
- Szia Robi, mi újság? - kérdeztem nyugodt hangon.
- Beszélnünk kell! - hallottam meg a komoly és erőtlen hangját.
- Rendben. Hallgatlak. - szóltam halkan, majd a gyomromban felgyűlt turmix elkezdett visszafele csúszni a torkomig.