Kétségeim (Azahriah ff.)

33

Délután sikerült leráznom Annát és baseball sapkában indultam meg otthonról. Már távolról láttam, ahogy Ati jön velem szemben, mire elkezdtem szaladni felé. Kapucnit felhúzva lépett elém, mikor a nyakába borultam.
- Bocsi. - léptem egyet hátrébb mikor rájöttem, megint kicsit sok vagyok. - Mármint...
- Én is örülök, hogy látlak. - mosolygott halványan, majd odahajolt egy csókért.
Sétálva indultunk meg a mozi fele, miközben szorosan fogtuk egymás kezét.
- Na és mit nézünk meg? - kérdezgettem.
- Milyen kíváncsi vagy. - biccentett felém.
- Tudom. - húztam ki magam. - Akkor nem árulod el?
- Nem.
Egy óvatos mosolyt véltem felfedezni az arcán, majd befordultunk az egyik utcába.
- Kedves volt, mikor kimentettél a pácból. - tettem gyorsan hozzá.
- Tudom, hogy ki nem állhatjátok egymást Flórával.
- Nagyon köszönöm... - rúgtam odébb egy kavicsot zavartan. - Állandóan csak megköszönök mindent...
Ekkor Ati lelassított és felém fordult, mire én totál lefagytam. Reméltem, hogy semmi rosszat nem csináltam, vagy mondtam.
- Ne feszülj be ennyire! Feleslegesen idegeskedsz annyit. - ölelt meg oldalról.
- Tudom, csak... - nyeltem egyet. - Mindegy is.
- Lilla?
- Mi van?
Ismét megálltunk.
- Mi van veled?
- Semmi. - vontam vállat.
- Ugyan. Veled mindig van valami.
- Jó, csak... - adtam be a derekam. - Nem tudom... nem tudom, hogy mikor vagyok túl sok neked. Lehet csak teher vagyok a válladon vagy mittudomén.
- Lilla ez nevetséges. - húzott közelebb magához. - Nem vagy teher. És nem vagy túl sok sem. Ne gondolj ilyenekre! Oké?
- Oké. - öleltem meg megint.
Egy kevés séta után megérkeztünk a plázába, ott is a mozi elé.
- Haverok harca? Vígjáték? - nevettem, mikor megláttam a plakátot.
- Van jobb ötlet?
- Igaz. - bólogattam.
Miután megvette a jegyeket, elindultunk popcornt venni, de ekkor megláttam néhány ismerőst. Nagyon közeli ismerőst.
- Az ott... - kérdezte volna Ati, de beelőztem.
- Igen. Marci az. - bólogattam hevesen.
- Mi legyen? - nézett rám, miközben a haverja pont azelőtt a terem előtt nyomta a telefonját, ahova nekünk is szólt a jegyünk.
- Ne is nézzünk oda, hátha nem vesz észre minket. - fordultam a pulthoz.
- Mit adhatok? - kérdezte kedvesen a hölgy.
Megvettük a popcornt és a kólát, majd a mosdó felől megláttam Annát.
- Édes jézusom... - sokkolódtam le. - Nekünk annyi.
- Ne ess pánikba! - mondta Ati. - Én odamegyek Marcihoz, azt fogja hinni Anna, hogy vele jöttem.
- És mi lesz Marcival?
- Elintézem. Te menj oda hozzá! Reménykedj, hogy nem egy teremben leszünk.
- Szorítok. - mondtam idegesen, majd Anna felé léptem. Bőrdzseki volt rajta, haját pedig összefogta.
- Szia! - intettem neki a kisujjammal, mert nem volt szabad kezem.
- Öö... szia! - lepődött meg. - Te hogy hogy itt vagy? Nem anyukádnak segítesz?
- Gondoltam mozizok egyet. Azt mondta  el kell halasztania munka miatt. - nevettem idegesen.
- Ahaaa. - bólogatott, majd ismét a telefonjába bambult.
- Te is megnézel egy filmet? - kérdeztem, majd végre eltette a mobilját.
- Igen, azt terveztem. - bólogatott.
- És melyiket? - kérdeztem reménykedve.
Elővette a zsebéből a jegyet és felolvasta.
- Haverok harca? - nézte. - Te?
Teljesen lefagytam mikor rámnézett.
- Ugyanez. - nevettem. - Micsoda véletlen.
- Igen. Főleg, hogy nem számítottam rád...
- Ahogy én se... - mondtam, majd elhalkultunk. Kezdett nagyon kínossá válni a helyzet.
Muszáj volt valamit mondanom, ezért a fiúk felé mutattam.
- Nézd ők is itt vannak. - tettettem meglepettséget.
- Marci... és Attila? - pislogott. - Ez nekem gyanús.
- Tényleg? Nekem is. - hazudtam.
- Hihetetlen mikre nem képesek... - indult meg feléjük.
Odamentünk a helyiség másik felébe, ahol a fiúk kedvükre nevetgéltek.
- Helló. - állt meg előttük Anna. 
- Sziasztok! Ti is itt erre a filmre jöttetek? - kérdezte Attila.
- Milyen véletlen. - nézett a barátnőm Marcira. - Nem igaz? Marcell.
- De az. - helyeselt a fiú.
- Te tényleg egy tapló vagy. - fordult be a terembe. - Gyere Lilla!
Mielőtt utána mehettem volna még pislogva néztem a két fiúra.
- Ez mi volt?
- Anna dühösen elviharzott. - vont vállat Marci.
- De nem, mármint... - akartam volna rákérdezni, de Anna visszajött értem.
- Gyere! - húzott be a terembe.
Nem volt választásom. Beültem mellé a 10. sorba. Csendben hagytam, hogy mindenki irányítsa a történéseket.
- Ugye nem Ati hívott el? - nézett rám gyorsan.
- Nem? - pislogtam furán. - Miért tette volna?
- Nem tudom. Mert olyan kedves veled. Lehet be akar hálózni. - vett a popcornomból. - Nem tudhatod.
- Hát, pedig egyedül jöttem. - vontam vállat. - És te?
- Én? - forgatta a szemét. - Hagyjuk is. Hosszú sztori. És elég nevetséges.
- Oké. - bólintottam.
Nem akartam kihúzni belőle inkább csak az előzeteseket néztük. Nem sokkal később Ati és Marci beültek mögénk, ami feldühítette Annát. Hátrafordult.
- Ez mind a te műved ugye? - morgott Marcira.
- Mi? Ez? - nézett körbe. - Nem tudom mire gondolsz.
- Utállak. - fordult vissza hozzám.
Nem tudtam miről beszélnek vagy, hogy egyáltalán mi történik. Rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan ránéztem. Ati írt némi magyarázatot az elhangzottakkal kapcsolatban.