Kétségeim (Azahriah ff.)

30

-Kérsz a sültkruplimból? - nyújtotta felém Ati zacskót.
- Aha! - mosolyogtam.
- Te eddig is ilyen sokat ettél? - nevetett.
- Igen, azthiszem igen. - bólogattam, miközben nagyon boldog voltam a sültkrumplival a kezemben.
Nem is olyan katasztrófa egy autóban találkozni. Este 7 óra körül volt és egy parkolóban ültünk, hogy ne lásson meg senki.
- Nem akarsz holnap moziba menni? - kérdezte, miközben beleivott a kólájába.
- Mire gondoltál? Melyik filmet néznéd meg velem? - nevettem.
- Valami nagyon romantikusat, aminek a felén elalszok.
Hozzávágtam egy sültkrumplit, mire befejezte a nevetést.
- Eléggé... különbözik az ízlésünk. - nyeltem egyet. - Nem csak filmekben, vagy zeneileg... Én inkább szeretek bent lenni a lakásban, még te inkább a szabadban vagy. Kevesebb barátom van, még te akaratlanul is vonzod az embereket...
- De azért ők nem mind a barátaim. - kontrázott.
- Jó, de akkor is. Van egyáltalán valami közös bennünk? - nevettem idegesen, mert át sem gondoltam a kérdést.
- Hát... - gondolkodott.
- Hát én is így érzem. - húztam a fejemre a kapucnit.
- Boldoggá tesszük az embereket. - fordult felém hirtelen. - Már ha fogalmazhatok így. Segítettél Endrének, mikor meg akarta kérni Anita kezét.
- Te pedig klassz zenéket írsz és videókat gyártasz. - mosolyodtam el végül. - Ebben lehet valami.
- Akkor ugye nincsenek kétségeid velünk szemben? - fogta meg a vállam.
- Nem, nincs. - ráztam a fejem.
Még egy fél órát ültünk az autóban, majd felültünk a motorháztetőre és ott beszélgettünk tovább. Végig a kezemet fogta, én pedig a vállára dőltem.
- Azt már meséltem, hogy Anna valami hülye táncos TikTok videót akar csinálni? - kérdeztem csukott szemmel.
- Nem hiszem. Nem is tudtam, hogy tudtok táncolni. - vigyorodott el.
- Ki mondta, hogy én is akarok táncolni? - bokszoltam be a vállába. - Túl sok időt venne el, és így is nehéz találkoznunk.
- Engem nem zavarna ha beszállnál. Még sosem láttalak táncolni. Érdekes lenne. - nevetgélt.
- Ja, nagyon jól és stílusosan fogok elesni.
- Adhatnál neki egy esélyt.
- Nem hiszem. De azért alszok rá egyet. - sóhajtottam, majd a telefonomra néztem. - Lassan haza kéne mennünk.
Lepattantunk a motorháztetőről, majd beszálltunk az autóba. Ati egy utcával lejjebb állt meg. Mikor kiszálltunk egy hosszú csókkal búcsúztunk el egymástól. Kapucnit felhúzva szaladtam haza, miközben a szívem a torkomban dobogott. Vigyorogva léptem be a lakásba, mikor Anita lépett elém hirtelen.
- Nézd! - mutatott a kezére.
- Jajj, gratulálok! - tettetem meglepetést.
- Endre megkérte a kezem! - ugrált, miközben az említett férfi a nappaliban fogta a fejét.
- Nagyon király! - emeltem fel a hüvelykujjamat.
Odaléptem Endréhez és már épp kérdeztem volna, de ő megelőzött.
- Csak 1 órája csinálja ezt. - rázta a fejét mosolyogva.
- Látom még ő maga sem hiszi el. Maradsz vacsorára? - néztél rá.
- Ha apádék megtudják a hírt, biztos marasztalnak majd. De veled mi újság? Vagyis veletek. - kacsintott.
- Nem szeretnék most én is úgy ordítozni, mint Anita. - kuncogtam. - De minden rendben.
- Örülök!
Ezután gyorsan bementem a szobámba, ahol már Ati hívott. Ledobtam magam az ágyra és mosolyogva vettem fel.
- Hazaértél?- kérdeztem gyorsan.
- Aha. Veled minden rendben otthon? - kérdezte, mintha nem néhány perce váltunk volna el egy utcával lejjebb.
- Ha arra gondolsz valaki sejt-e valamit, akkor nem. Le sem tojják, kivéve Annát. Neki kezd gyanús lenni a dolog, hogy állandóan egyedül ülök itthon. De hagyjuk, megoldom.
- Szerintem csak túlaggódja a dolgot. - mondta nyugodt hangon.
- És megszólalt a laza srác, aki sose reagált túl még semmit. - nevettem.
- Lebuktam. - sóhajtott. - Előtted nem lehet eltitkolni semmit.
- Ne hülyéskedj! Nyílt titok, hogy tökéletes vagy! - mondtam.
- Nem vagyok.
- De. - nevettem.
- Nem.
-Dedededede! - folytattam.
- Neked pedig mindig mindenben igazad van, ugye? - kérdezett vissza.
- Csak kérdezd meg a rajongótáborod. Vagy a kommenteket!
- De ők nem ismernek úgy mint te.
- Jó. Ebben van valami. - vontam vállat, majd telefonnal a kezemben a füleshez nyúltam. Ma este is a fél éjjelt át fogjuk beszélni. Talán belerángatom egy Among Us partyba. De nehéz lesz, mert soha nem akar.
- Mi újság a versennyel? - kérdezte hirtelen.
- Semmi különös. A héten megkapom a következő forduló témáját. És a te zenéddel?
- Épp nemrég írtam egy dalt. Reméltem meghallgatod. - hallottam némi recsegést. Elővehette a gitárját.
- Naná! - helyezkedtem az ágyamon.
Hallottam, ahogy a telefonját mozgatja és úgy helyezi ez, hogy mindent halljak.
- Figyelsz? - kérdezte.
- Persze. - bólogattam, bár ő azt nem látta.
- Our secret moments, in your crowded room. They've got no idea, about me and you. - kezdte, mire teljesen elpirultam. Imádom ha énekel. - There is an indentation, in the shape of you. Made your mark on me a golden tattoo...
Mikor kimondta az utolsó sorokat, képtelen voltam nem nevetni. Sajnos kicsit hangosabbra sikerült a kelleténél, ezzel félbeszakítva az előadást.
- Nem tetszett? - kérdezte ártatlan hangon.
- Te annyira... Istenem, te annyira hülye vagy. - nevettem.
- Tényleg ez a hála?
- Miért? Ati miért? - kérdeztem végül, mikor abbahagytam a nevetést.
- Miért vagyok hülye? Erre én is kíváncsi lennék... - gondolkodott hangosan.
- Mármint. - ültem fel rendesen. - Miért énekeltél nekem még egy Taylor Swift számot? Tudom, hogy nem a te stílusod... pont ezért nem értem.
Egy pillatig nem válaszolt, ismét recsegést hallottam.
- Emlékszel, mikor azt mondtad egyik este, hogy szerinted ez a dal írja le legjobban a kapcsolatunkat jelenleg? - mondta sejtelmesen.
- Ha így mondod nagyon nyálas. - nevettem kínosan.
- De nem ezt mondtad?
- Jó igen, de azt is mondtam, hogy már kipróbáltam a nutellás rántotthúst. Sok hülyeséget mondok. - tártam szét a kezem. - De nem akarom, hogy mostantól ez legyen. Biztos sok idő amég megtanulod a szöveget és...
- Lilla. - szólított meg, mire lefagytam.
Hirtelen nem mondtam tovább a gondolatomat, sőt el is felejtettem mit akartam. Mintha megállt volna az idő.
- Lilla? Itt vagy? - kérdezte.
- Igen, igen. - mondtam gyorsan.
- Lehet tényleg igaz rád ez a szöveg... hmm érdekes. - nevetgélt.
- Ha most itt lennél megdobnálak egy párnával, ugye tudod? - mérgelődtem a telefonba.
- Majd ha ott leszek bepótoljuk. - ígérte. - De visszatérve. Nekem nem fáradtság ez.
Felsóhajtottam egy nagyot. Mintha nem értené amit mondok.
- Ati, miattam nem kell megtanulnod egy csomo dalszöveget. Nem szeretném ha ezzel pazarolnád a drága idődet. - ráztam a fejem.
- Mondom, hogy nem fáradtság. - nevetett. - Ezzel próbálok kedveskedni, de te mégsem értékeled.
- De de, nagyon kedves tőled. Meg minden. De nem akarom, hogy olyat csinálj, amit alapból nem tennél.
- Lilla, szerintem a szerelem erről szól. - váltott kicsit komolyabb hangnembe. - Hogy olyan dolgokat csinál az ember, amit ép ésszel nem tenne. És én most ezt szeretném érted megtenni.
Egy pillanatra megint nem tudtam megszólalni.
- Itt vagy még?
- Aha. Csak olyan szépeket mondasz, hogy meghatódom. Basszus... - nevettem idegesen.
- Milyen nyálas lett hirtelen valaki. - hallottam némi gúnyt a hangjában.
- Utállak. - forgattam a szemem.
- Én is. De most megyek. Neked is aludnod kéne, ma láttam, hogy bealudtál matekon.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Jó éjt!
- Neked is. Szeretlek. - tettem le.
Bedőltem a párnáim közé, miközben ismet felnevettem. Ati olyan hülye, de legalább én is az vagyok. Gyorsan bementem a konyhába, hogy a hűtőből kivegyek valami kaját. Anyáék a nappaliban boroztak, mikor valaki megjelent mögöttem.
- Nocsak, éjszakai nasi? - kérdezte Anita.
Hirtelen kipillantottam az ajtó mögül, egy szelet tortával a kezemben.
- Nincs gazdája, úgyhogy megeszem. - vontam vállat.
- Mesélj mi újság veled! Régen beszéltünk, rég volt csajos este, csak mi ketten. - ült le az egyik székre.
- Semmi, kicsit sokat tanulok. - vettem elő egy villát. - De most megyek, vár a történelem házim.
- Hé állj meg! - szólt utánam. - Nem akarsz beszélgetni?
- Most nem, bocsi. - szöktem meg a süteménnyel a kezemben.

Dal: Taylor Swift -Dress