Kétségeim (Azahriah ff.)

29

Addigi életem legizgalmasabb hetei voltak, mikor Atival mindenki elől bújkálnunk kellett. Persze felvállalhattuk volna a dolgot, de sajnos féltünk apámtól és Annától is. Az utóbbi a világ minden kincséért sem torelálná a viszonyomat Attilával a történtek után. Apa pedig igyekszik a széltől is védeni, ha lehetősége van rá, de szerencsére van elég dolga a munkájaval. Egyedül Endre tud rólunk, ami épp elég mert néha muszáj valakinek falaznia, ha Ati titokban átjön. Egyik délután például, mikor anyáék vásárolni mentek, Endre elintézte, hogy Anita ne legyen otthon néhány óráig, így Ati simán be tudott szökni. Olyan izgalmas volt, mintha lenne egy titkos szeretője az embernek.
Bár az elején elég nehéz volt, mert volt mit megbeszélnünk. Sőt napokkal később az első veszekedésünkre is sor került, mint "szerelmespár". De azt mondom nem baj. Nem lehet minden zökkenőmentes. Mint végül kiderült, már néhány hónappal azelőtt érzett valamit irántam, de a józanesze a helyén volt és inkább elnyomta, hogy barátok maradjunk. Én pedig bevallottam, hogy már egy jóideje kedvelem, ami elég klisésen és gyerekesen hangzott, de nem vette rossz néven.
Az iskolában sem volt egyszerű dolgunk. Soha egy pillantást nem vethettünk egymásra, nem mosolyoghattunk egymásra, meg kellett tartani a távolságot, mert Anna mellett kockázatos volt minden lépés. Még az alagsort is kerültem, mert, bár egy elég bevállt hely, még ott is nagyon durván lebukhatunk. Maradt a titokban való üzengetés. De azt sem lehetett egész nap, mert Anna mindenre odafigyelt velem kapcsolatban.
Minden olyan izgalmassá vált Atival, ami még vonzóbbá tette, mint korábban. Autóban randizgattunk, esténként eljártunk játszóterekre, ahol nem látott minket senki. Bár közelről sem volt tökéletes az egész, de ennyit mind a ketten képesek voltunk beáldozni.

A mindennapokba viszont szépen lassan visszarázódtam. Nem voltam beteg, sem szomorú, sőt mindennél jobban örültem, ami Annának elég hamar feltűnt.
- Mi van veled? - bökött oldalba.
- Mi lenne? - mosolyogtam.
- Csak fura vagy ma. Meg tegnap is fura voltál. - pislogott. - Talán te és Zsombi..?
- Nem. Barátnője van. - hazudtam be hirtelen. - De tudhattuk volna.
- Jó hát ja. - vont vállat. - Amúgy képzeld kitaláltunk valami őrültséget.
A padban ülve nyomta a telefonját, majd megmutatott egy TikTok videót. Táncoltak rajta. Öhm. Igen. Kb ennyire érdekelt az alkalmazás.
- Szóval a 9dikesekkel beszéltem, mert láttam, hogy nekik is van profiljuk és tök jól táncolnak... - kezdte, de a gondolataim és a tekintetem a terem másik felében ülő Atin járt. Én hoztam a szabályokat, hogy ne bukjunk le, erre én szegem meg először. Senki se mondta, hogy könnyű lesz.
- És azt mondta, hogy ez egy jó ötlet. De nem? - bökte meg a vállam.
- Biztos. - tértem vissza a valóságba.
- Viszont hiányzik egy ember. - mosolyodott el gyanúsan.
- Persze, vállalom. Miről van szó pontosan? - figyeltem ismét oda rá.
- Jajj Lilla! A táncról beszélek! - mutatta a videót.
- Azt akarod, hogy táncoljak? - pislogtam. - Nem fogok.
- Ne nyafogj már! Itt lenne az ideje barátkozni másokkal és nem egyedül üldögélni otthon.
- Mostanság sokat tanulok. - fordultam el. - Nyakunkon az érettségi.
- Jó és? Attól még igazán résztvehetnél valami közösségépítő dologban. És ez épp megfelelne neked.
- Jó. Mondd mi lenne a dolgom. - dőltem a padra.
- Na szóval újra elmondom... - sóhajtott egyet.
Nem az ő hibája, de megint nem figyeltem. Olyan fáradt voltam, mert este sokáig irogattunk Atival. De ő mintha nem lenne fáradt. Jó neki.
- Bevontam a 12/c -s táncosokat is. A 9-dik évfolyamból pedig vegyesen jelentkeztek, úgyhogy nagyon klassz lesz. Úgy gondoltam te lehetnél Rosé, mert neked van világos hajad...
- Mi? - néztem rá.
- Rosé. Blackpink. Rémlik?
- Mi van vele? - pislogtam.
- Te táncolod az ő részét. - mondta unitt hangon. - Figyelj már egy kicsit! Én leszek Jennie és Nadin a C-ből lesz Lisa.
- De várj! Nem akarok Rosé lenni! - emeltem fel a fejem. - Amúgy nem is tudok táncolni, tehát nem lenne jó ötlet ha szerepelnék ebben az... akármiben.
- Rendben. Elmondjam még egyszer? Közösség. Erre fókuszálj! Együtt fogunk eljárni gyakorolni, ahol megismerheted a többieket.
- Csúcs. Akkor nem lehet inkább Jisoo? - húztam össze a szemem. - Ha még nem foglalt, most már az lesz.
Ekkor felálltam a helyemről és az ajtó felé vettem az irányt. A mosdóban Hanna és a barátnői beszélgettek, még én a kezemet mostam és egy kicsit megigazítottam a hajam. Illetlenség, de kihallgattam miről beszélnek.
- Beszéltem velük, onnan tudom. - nyújtotta ki az egyik lány a nyelvét.
- De ki szervezi? - pislogott egy másik. - Valami oka van, hogy minket kihagytak belőle!
- Biztos az a hülye 12/b vagy c csinálja. - pillantott felém Hanna.
- Akkor majd beszélek Nadinnal, jóban van a nővéremmel. - kapta fel az egyik a táskáját.
Ezután elhagyták a mosdót, én pedig mosolyogva gondolkodtam, hogy mégis mi olyan nagy dolog ebben a táncos dologban. Egy TikTok videó messze nem ér ennyit... Ha lehet inkább kimaradok belőle, legalább addig sem rám fókuszál mindenki.