Kék és bronz (BEFEJEZETT - Harry Potter fanfiction)

14. A következő lépés

14.

Alig vártam, hogy eljöjjön a szombat reggel. Azonnal meg akartam osztani a tegnap éjjel történteket Danicaval, a legjobb barátnőmmel.
Amint megpillantottam a felkelő Nap első sugarait az ágyam szélén, felpattantam és a szőke, hosszú hajú lányhoz rohantam.

- Ébredj! – suttogtam, miközben enyhén megráztam a békésen alvó barátnőm vállait.

- Mi? Mi van? – nyújtózott álmosan.

- Beszélnünk kell! Nagyon fontos!

- Adj két percet... - sóhajtott, majd felült és akkorát ásított, hogy azt hittem, engem is bekap.

Türelmetlenül megvártam, míg magára vesz egy sima, fehér pólót és egy elnyűtt farmert, majd indulásra készen elém áll.

- Menjünk le a konyhára, szerezzünk reggelit a házimanóktól, aztán beszéljünk a tó mellett a szokásos helyünkön! – ismertettem a tervem.

Szombat lévén nem kellett órákra mennünk, így akár az egész napot a birtokon tölthettük.

...

- Na mi történt? Mindent mesélj el! – fordult felém Danica izgatottan, miközben letelepedtünk a fűbe egy adag péksüteménnyel a kezünkben.

Belekezdtem tehát a tegnap éjjel történtekbe. Elmeséltem a sztorit onnantól, hogy találkoztunk az ikrekkel, odáig, hogy lemásoltuk az Animágus receptet.

- Hihetetlenül nehéznek hangzik! Biztos, hogy meg tudjátok csinálni? – aggodalmaskodott, miután hallotta az átváltozás feltételeit.

- Azzal minden rendben lesz! Meg tudjuk csinálni valahogy! Ne aggódj... - mosolyogtam rá. – Viszont... Történt más is... Dove Weiss elkapott minket a folyosón.

- Mi van? – kiáltott fel a lány a kelleténél talán kicsit hangosabban. – Merlinre! És mi történt?

- Lance beadta neki, hogy azért találkoztunk éjszaka, titokban, a könyvtárban, mert szerelmesek vagyunk, de a szülei ellenzik a kapcsolatunk.

- Mi? Hogy tud ilyesmit hazudni? Te jó ég! – nevetett fel Danica, de az arca kicsit zavart volt, s mintha ideges lett volna.

- Nem tudom, de a lényeg, hogy úgy tűnt, Weiss beveszi. Nem jelentett fel minket a házvezető tanárainknál...

- Akkor ez végül is jó hír – sóhajtott a lány.

- Igen... Viszont utána visszakísért a Hollóhát-toronyba és megfenyegetett, hogy nem hisz nekem semmiben sem és ha kideríti rólam, amit akar, akkor konkrétan megöl – motyogtam, s éreztem, hogy a pulzusom megint kétszeresére gyorsul.

- Tudja, hogy mi vagy? – ugrott fel majdnem a helyéről döbbenetében Danica.

- Nem mondta ki, de éreztem, hogy erősen gyanítja...

- Figyelj, ezt nem teheti! Beszélnünk kell Dumbledore professzorral! Vagy Flitwick professzorral! – ragadta meg a kezem a lány és határozottan megszorította.

- Dumbledore nincs itt... De amúgy sem beszélhetek róla senkinek. Mert akkor kiderül az is, hogy ez a fenyegetés éjszaka zajlott le, amikor éppenséggel elkaptak engem és Lancet a könyvtárból kifelé... - hajtottam le a fejem lemondóan.

- Az nem számít, Rin! Legyen már eszed! – nézett a szemembe komolyan Danica. – Maximum kaptok még egy adag büntetést. De ez a nő akár tényleg meg is ölhet!

- Figyelj! Nem adok neki okot rá! Minden rendben lesz! Nem fog rájönni mi vagyok és így nem lesz semmi baj! Lance és én pedig zavartalanul végigcsináljuk ezt az Animágus dolgot -nyugtattam a lányt.

- Ez nagyon veszélyes, Rin! Jól gondold meg, hogy mit csinálsz! – szorította meg még erősebben a kezem. – Nem akarom, hogy bármi bajod történjen! Nagyon fontos vagy nekem!

- Ne aggódj, Danica! – öleltem át szorosan. – Minden rendben lesz! Nem okozok felesleges felhajtást! És nem adok okot Weissnek, hogy rám szegezze a pálcáját.

A legjobb barátnőm viszonozta az ölelésemet és mikor szétváltunk játékosan összeborzoltam a szőke haját, hogy kicsit oldjam a feszültséget.

...

A délelőtt további részében a Hollóhát klubhelyiségben írtuk a beadandóinkat és a leckéinket, majd délben elindultunk, hogy megebédeljünk.

- Sziasztok! – csapódott mellénk Nalani a Bejárati csarnokban.

Mivel az utóbbi napokban alig találkoztam vele, úgy éreztem ezer éve nem láttam a nálunk egy évvel fiatalabb Hugrabugost.

- Szia, hogy vagy? – köszöntöttem vidáman.

- Nem történt semmi érdekes. Illetve volt Sötétvarázslatok Kivédése óránk tegnap az új tanárral! Nagyon izgalmas volt! – áradozott az alacsony, hullámos hajú lány.

- Nekünk is volt... - közölte Danica szárazon.

- Nektek nem tetszett? Olyan kedves ez a Weiss professzor! És olyan izgalmas a munkája! – folytatta Nalani.

- Hát velünk szigorúbb volt... - motyogtam. – Figyelj, délután lejössz Roxmortsba? – tereltem a témát.

- Te ma nem mész le a faluba! – hallottam meg hirtelen egy hangot ijesztően közelről a hátam mögül, majd megkerülve minket elénk lépett a hang gazdája is.

- Szia Lance – üdvözölte Danica csak úgy mellékesen, Nalani pedig ámultan figyelte az új, jóképű jövevényt.

- Amúgy sziasztok! – viszonozta a Mardekáros jókedvűen az üdvözlést. – Rin, délután találkozzunk a második emeleten Hisztis Myrtle mosdója előtt. Mondjuk fél kettőkor!

Mielőtt még válaszolhattam, vagy akár átgondolhattam volna, Lance fogta magát és megkerülve minket eltűnt az ebédelni indulók tömegében.

- Akkor úgy tűnik, Nalani, Shirina nélkül megyünk Roxmortsba... - sóhajtott Danica rossz kedvűen, s mikor ránéztem a csalódott arcára, furcsa érzés fogott el. Mintha dühös lenne... De nem értettem, miért. Sohasem láttam ilyennek.

...

Ebéd után elbúcsúztam a lányoktól és megmásztam a megvadult lépcsőket, hogy eljussak a megbeszélt, igen furcsa, találkozási pontra. Lance már ott ácsorgott a mosdó előtt a falnak dőlve, s amint meglátott szélesen elmosolyodott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a hatására nem vetett tigrisbukfencet a gyomrom... A jó értelemben.

- Mit csinálunk itt? – néztem a régi toalett ajtajára, amelyben egy nem túl barátságos kísértet lakott.

- Nem ide jöttünk, hanem egy titkos szobába, amelyik itt van valahol az emeleten. De még magam sem tudom hol, ezért mondtam, hogy itt találkozzunk.

- Értem... - sóhajtottam lemondóan. – És akkor mit akarunk abban a titkos szobában?

- Van ott valaki... Valaki, aki nagy segítségünkre lehet az Animágussá válásunk folyamatában. Aziel Mariner, a csapatunk utolsó tagja. Az, aki összeállítja és megfőzi a bájitalunkat. 

((Sziasztok! Köszönöm, hogy elolvastátok! Már tegnap fel akartam tölteni a részt, de valami gebasz volt a wattpaddal és nem lehetett semmit sem csinálni! De most már itt van!))