Kék és bronz (BEFEJEZETT - Harry Potter fanfiction)

10. Weasleyk

10.

A Legendás Lények Gondozása óra végén Lance ismét mellettem termett a semmiből.

- Na mehetünk megkeresni a Weasley ikreket? – kérdezte vidáman.

- Nektek nem büntető munkátok van a Nagy Seprűtárolóban véletlenül? – vonta össze Danica a szemöldökét.

- Ne aggódj, nem fog sokáig tartani a kis üzletelésünk. Odaérünk, mielőtt Frics hiányolni kezdhetne minket! – kacsintott rá a szőke fiú, mire a legjobb barátom csak lemondóan legyintett.

- Én figyelmeztettelek titeket...

...

Lance és jómagam végigvonultunk a földszint egy félreeső folyosóján, majd egy kanyar után szemünk elé tárult a belső udvar, amelyet a nyitott folyosó faragott, kőboltívei szegélyeztek.

A kert közepén egy vízköpőkkel díszített szökőkút állt, a padokon, amelyek körülvették, diákok lézengtek, tanultak, beszélgettek. Nem voltam gyakori vendég ezen a helyen. Mindig is sokkal jobban kedveltem az eldugott, titkos búvóhelyeket, ahol magam lehettem.

- Na, meg is vannak! – mutatott Lance az udvar egyik távolabb eső sarkába.

Egy padon két vörös, égnek meredező hajú, szeplős fiú ücsörgött egymással szemben, s úgy tűnt, valami nagyon fontosról tanácskoznak éppen. Le sem tagadhatták volna, hogy ikrek. Pontosan ugyanúgy néztek ki, s a ruháik sem segítettek a megkülönböztetésben, mert mindketten a Griffendél vörös és arany nyakkendőjét viselték.

- Sziasztok, van egy percetek? – lépett Lance a fiatal fiúkhoz.

- Rád még kettő is Lancelot! – rikkantott vidáman az egyikük, amint megpillantották a Mardekárost.

- Reméljük nem telnek magányosan a büntetéseid, ne aggódj, valami nagyszabásúra készülünk, úgyhogy lehet, hogy hamarosan ismét együtt súroljuk a serlegeket a Nagyteremben! – magyarázta a másikuk ugyanolyan élénk hangon.

- A méltóságos Hollóhátas hölgyben kit tisztelhetünk? – vette át megint a szót az első vörös hajú.

- Shirina Whitewood vagyok – mutatkoztam be zavartan. Szinte megijesztett milyen szinten energikus és jó kedélyű ez a két iker. Még Lancet is lepipálják.

- Én Fred vagyok, ez meg itt George! – közölte az egyikük bohókás meghajlással.

- Nem igaz, én vagyok Fred és ez itt George! – pattant fel ültéből a másikuk.

A két iker kisebb szócsatába keveredett arról, hogy ki kicsoda, amit őszintén nem tudtam hova tenni, így csak értetlenül kapkodtam köztük a fejem.

- Ne aggódj, ezt mindig eljátsszák. – veregette meg a vállam Lance. – Tavaly jöttek az iskolába, akkor ismertem meg őket. Két nap alatt büntetést kaptak. Tudod, az az utolsó éves a bátyjuk, Charlie Weasley, a kviddics kapitány. Meg van még egy-kettő, népes egy család.

- Értem – motyogtam. – Nem kéne szólni nekik? Kifutunk az időből.

- Elég lesz! – lépett közéjük a Mardekáros fiú és szétválasztotta őket. – Komoly dolog miatt jöttünk.

- Üzlet? – csillant fel Fred szeme. Vagy Georgeé... Ebben nem vagyok biztos.

- Pontosan. – Lance bizalmasan közelebb hajolt a két fiúhoz. – Ma éjjel. A könyvtárnál. Ki kell iktatnunk a macskát.

- Ohó! A szakterületünk! – villanyozódott fel a másikuk is.

- Pillanatot kérünk! Megtárgyaljuk a kérdést! – közölték, majd elfordultak tőlünk és bizalmas sutyorgásba kezdtek.

- Biztos, hogy ez így... rendben lesz? – fordultam a szőke fiúhoz kétkedve.

- Ők a csínyek legnagyobb mesterei! Még csak másodikasok, de már leszöktek Roxmorts faluba, Zonkó Csodabazárjába! Onnan szerzik az eszközeiket, csak varázslattal felturbózzák és átdolgozzák azokat. Nagyon értik a dolguk, hidd el! – vigyorgott rám Lance.

- Nos... - fordultak vissza hozzánk az ikrek. – Éjszaka, Mrs. Norris ellen, a leghatásosabb fegyver az örökmozgó egér!

- Ha egyszer elindítjátok a kis szerkezetet, az sosem áll meg! Kikerül minden akadályt és olyan sebességgel halad, hogy a macska pont nem éri utol.

- Teszteltük már és tökéletesen működik! Mrs. Norris megőrül érte! Ha azt üldözi, másra nem figyel.

- És mennyiért vesztegetitek ezt a szerkentyűt? – tettem fel a legfontosabb kérdést.

- Húsz galleon – közölték tökéletesen egyszerre.

- Mennyi? – akadtam ki. – Ez...

- Kifizetjük! – fojtotta Lance belém a szót. – Nyugi, Rin, elintézem.

- Öröm veletek üzletelni! – vigyorogtak az ikrek és gyorsan kezet fogtak velünk, mielőtt még meggondolhattuk volna magunk. – Mikor és hova szállítsuk az árut?

- Takarodó előtt elmegyünk a Griffendél-toronyhoz – ismertette a szőke fiú a tervet.

- Rendben! Ott találkozunk! – bólogatott Fred és George, majd elégedetten visszahuppantak a padjukra.

- Most már viszont induljunk! – figyelmeztettem Lancet. – Frics ki fogja tekerni a nyakunk!

((Sziasztok, elnézést a késésért! Mostantól sajnos nem fogom tudni olyan gyakran feltölteni a részeket, de igyekszem! Remélem mindenkinek varázslatosan telik a nyara!))