Kék és bronz (BEFEJEZETT - Harry Potter fanfiction)

1. Nyakon csípve

1.

- Whitewood, el kell ismernem, hogy őszintén csodállak. – közölte Flitwick professzor gyanúsan nyugodt arccal a pergamenjeit rendezgetve. – Már harmadszor kaptalak el éjszaka a folyosón úgy, hogy még csak egy hete jöttetek vissza a Roxfortba a nyári szünetről.

A professzor apró irodájában csupán egy petróleum lámpa világított, melynek különös, varázslatos fénye zöld és sárga csíkozattal vonta be a falakat. Leszegett fejjel, bűnbánóan bámultam a cipőm orrát. Úgy éreztem, jobb, ha most inkább nem beszélek.

- Whitewood, te kiváló, okos boszorkány vagy! Az évfolyam egyik legjobbja! És megértem, hogy természetednél fogva nem tudod arra használni az éjszakát, amire mindenki más e falak között, de ez nem jelenti azt, hogy takarodó után is a hálókörleteden kívül tartózkodhatsz!

- Elnézést, professzor. – motyogtam.

- Most már muszáj büntetést kirónom rád és levonok tíz pontot a Hollóháttól, bármennyire is fáj... - sóhajtotta gondterhelten. – Holnap délutántól kezdve a Nagy Seprűtárolót fogod takarítani a bejárati csarnoknál.

- Megértettem, professzor, és sajnálom... - A Nagy Seprűtároló? Hát ez nem igaz. Rá kellett harapnom a nyelvemre, nehogy elkáromkodjam magam.

Flitwick ez után volt olyan kedves és visszakísért a Hollóhát-toronyba. Kicsit sajnáltam a tanár urat. Rengeteg problémát okoztam neki az elmúlt négy év alatt, s most ez az ötödik sem kecsegtet semmi jóval neki.

Azonban nem tehettem róla. Ahogy utalt is rá, ezek a kis éjszakai kirándulások a véremben voltak. Csak édesapám ágáról vagyok varázsló. Az édesanyám egy vámpír, s így én is örököltem fajtájának sajátosságait. A muglik hiedelmeivel ellentétben nem élünk örökké, és nem, nem csillogunk a napon, bár, bevallom, az elég menőn nézne ki.

Viszont főbb jellemzőinket valóban nagyjából eltalálták. A legfőbb tápanyagunk és energiaforrásunk az emberi vér, de azon kívül sima, mindennapi ételeket is képesek vagyunk elfogyasztani. A vér leginkább erőt ad nekünk. Ennek egyik mellékhatása például, hogy éjszaka nem tudok aludni, mint az emberek. Havonta egyszer kell emberi vért fogyasztanom, amely egy fizetett donortól származik, így az egész procedúra teljesen emberséges és legális.

Kilétemről egyedül a házam vezetője, Flitwick professzor, illetve az igazgató, Dumbledore professzor tudnak. A tényt, hogy vámpír vagyok mindenképp titokban kell tartanom. Bár a Mágiaügyi Minisztérium kiadott egy rendeletet a részben emberi teremtmények védelmére, attól még sokan tartanak a vámpíroktól, vagy vadásszák őket.
Még mindig rengeteg sztereotípia lengi körbe ezt a fajt, s az sem tesz jót nekünk, hogy nem csupán a „teremtmény", hanem a „sötét teremtmény" kategória alá esünk a Nagykönyvben.

Visszatérve a szobámba lábujjhegyen elosontam az ágyamig, nehogy felébresszem négy szobatársam.
Bemásztam a puha takarók közé és az éjszaka hátralevő részében csak feküdtem ott lehunyt szemmel. Utáltam az éjszakát. Irigy voltam az emberekre, akik át tudták aludni. Arra is kíváncsi voltam, milyen lehet egy álom. Milyen érzés öntudatlanságba zuhanni és átélni valami elképzelhetetlent.

Általában, ha lebuktam éjszakai barangolásaim során, a szobámba visszatérve tanulással töltöttem a szabadidőmet. Ennek köszönhetően olyan nagy lexikai tudásra tettem szert, amekkorával megkockáztatom, egyetlen diák sem rendelkezett az iskolában.

Azonban aznap éjjel semmi kedvem sem volt századszorra is átlapozni a hatodéveseknek szánt gyógynövénytan könyvet. Elkezdtem azon törni a fejem, hogyan tudnék észrevétlen maradni éjszakánként, hogy nyugodtan felfedezhessem a Roxfort minden titokzatos szegletét.

...

- Min agyalsz ilyen erősen, Rin? – ütötte meg a fülem Danica hangja. – Hozzá sem nyúlsz a kajádhoz...

Az ebédlőben ücsörögtünk az egyik hosszú asztalnál. Legjobb, szintén hollóhátas barátnőm kérdésére a másik, társaságunkban falatozó is hozzám fordult.

- A büntetésed miatt rágod magad, Shirina? – érdeklődött Nalani teli szájjal.

- Öhm... Igen... - motyogtam. Mégse mondhattam nekik, hogy egész nap azon töröm a fejem, milyen módszerekkel tudnám nyugodtan éjszaka bejárni az iskola folyosóit.

Erre mindkét lány egyszerre kezdett beszélni. Danica, a hosszú, szőke hajú, évfolyamunk elismert szépsége szidni kezdett, amiért mindig megszegem a szabályokat és magamra hozom a bajt. Nalani pedig, az alacsony, negyedéves Hugrabugos ötletelni kezdett, hogyan tehetném elviselhetőbbé a büntetésem.

Szóáradatuktól a következő óra kezdete mentett meg. Nalani búcsút vett tőlünk és elindult saját évfolyama tanórájára, én pedig Danica társaságában átsétáltam az üvegházba Gyógynövénytanra.
Ahogy beléptünk, vagy öt Griffendéles fiú rohanta le a szőkét és a kérdéseikkel kezdték bombázni a nyári szünetről.

Én inkább hátrébb léptem és a gondolataimba mélyedve nézelődtem a növények között.
Engem nem fenyegetett a veszélye annak, hogy bárki még csak egy szemernyi érdeklődést is mutasson irántam.

Danicaval ellentétben én egyáltalán nem rendelkeztem előnyös külsővel. Hosszú, „semmilyen", fekete hajam a hátam közepéig ért, holtsápadt bőrömmel furcsa kontrasztot alkotva. Nem voltam se nem magas, se nem alacsony és az alakomban sem volt semmi különleges.

A személyiségem sem tett sokkal vonzóbbá. Az állandó titkolózás miatt már kisgyermek koromban megtanultam csendben maradni és nem mutatni az érzelmeim az arcomon. Ráadásul hosszú, hegyes szemfogaim miatt a számat sem nyitottam ki soha rendesen.

Egyedül Danica került hozzám egészen közel. Már első évtől szobatársak voltunk és a lány anyáskodó természete jól kiegészítette az én „durcás kisgyerek" énem.
Nalanit, aki egy évvel fiatalabb volt nálunk, két évvel ezelőtt a Roxfort Expresszen ismertük meg, mikor egy fülkébe kerültünk. Talán ő volt Danicán kívül az egyetlen, akivel időről időre még sokat beszélgettem...

((Íme az első rész! Köszönöm szépen, hogy időt szántál rá és elolvastad! Nagyon élvezem írni ezt a fanfictiont és ha van rá igény, szeretném megosztani itt a történet további részeit is! Remélem, elnyerte a tetszésed! Szép napot!))

A rész kérdése, ha van kedved leírni nekem: Téged melyik házba osztott be a Teszlek Süveg?