Hidden Love (Elrejtett szerelem) (BEFEJEZETT)

Ez az Én..?

Eltelt egy hét. Sarah és Jenni mindennapjai nyugodtan teltek. Stephanie börtönben ült, nincs ki zargassa őket. Nicole egyre jobban megszerette a cicát. Minden nap gondosan etette, itatta, cirógatta. Egyik nap posztolt róla egy képet az instagramon, mire egy furcsa üzenetet kapott egy nem várt személytől.

Nicole nem tudta, hogy ugráljon örömében, mert szerelme átmegy hozzá, vagy sírjon, mert azzal vádolja, hogy ellopta a cicát. Magához ölelte a kisállatot, majd cirógatni kezdte. Mindig megnyugtatta ha a puha szőrét simogathatta. Eltelt 15 perc, és valaki idegesen kopogott az ajtón. Mikor Nicole ajtót nyitott nem hitt a szemének. Tényleg ott állt Joey Dunner a házajtóban.

-Szia Nic. Ne haragudj, hogy késtem egy kicsit, szar volt a forgalom. Megnézhetem a cicát? -s már be is rontott az ajtón minden visszajelzés előtt.
-Persze.. Nyugodtan engedd be magad.

Joey úgy indult Nicole hálószobája felé, mintha már milliószor járt volna ott, pedig az igazság az, hogy először tette. Nic csodálkozva figyelte a fiú magabiztos lépteit. Majd egy pillanatra elkalandozott..

Úristen.. Ez az a melegítő.. A kedvencem. Joeynak olyan csinos feneke van benne.. És én olyan szívesen rácsapnék.. Nem! Most nem szabad ezen gondolkoznod Nic! A cica az első... Utána jöhet a fenék😏

-Szóval, Joey.. -indult a fiú után szobája irányába -.. Örülök, hogy ilyen otthonosan mozogsz, de... -elállt a szava, mikor meglátta, hogy a cicus milyen békésen játszik Joeyval. Igazából hazudott a fiúnak. Egyedül vele volt barátságos a kiscica, egyébként mindenkit kimart és megharapott. Nem fér hozzá kétség.. Ez a Joey cicája!

-Egyébként honnan tudtad, hogy merre van a hálószobám? -foglaltak helyet nem sokkal később a konyhaasztalnál egy csésze tea kíséretében.
-Megérzés.. Arra húzott a szívem. Hatodik érzék. Nem tudom. Egyszerűen tudtam, hogy arra kell mennem, hogy megtaláljam a cicám. Egyébként.. Hogy került hozzád? Ugye nem te loptad el?
-Mi? Hogy kérdezhetsz ilyet?
-Nyugi! Csak vicceltem! Soha nem feltételeznék rólad ilyet! -mosolygott kicsit perverzen, közben végig Nic szemébe nézett, amitől a lány zavarba is jött, és elfordult. -Valami baj van?
-Nem, csak... Zavarba hoztál. Amúgy az utcán találtam. Leguggoltam hozzá, és rögtön odajött. Nagyon aranyos volt, így nem volt szívem otthagyni.
-Köszönöm, hogy befogadtad és gondoskodtál róla. Te pedig, kis áruló.. -nézett le az ölében pihenő cicusra -még kapni fogsz.
-Áruló? -nézett értetlenül Nic.
-Hát.. -vakarta meg tarkóját zavarában Joey -csak azt nem bántja, akit már látott, és tudja, hogy fontos nekem. -pirult bele saját kijelentésébe.
-Honnan látott volna engem a cicád?
-Hát.. Szoktam vele beszélgetni, mint minden gazdi az állatkájával. Aztán beszéltem neki róla is.
-Miket mondtál neki?

Ekkor Joey sokkal közelebb hajolt.

-Hogy nagyon kedvellek, és az életcélom, hogy feleségül vegyelek és családot alapítsak veled.

Nicole teljesen lefagyott.
-Mégis mióta vélekedsz így rólam?
-Egy éve nagyjából..
-És miért nem mondtál semmit?
-Úgy láttam, hogy nem viszonzod, ezért inkább úgy döntöttem nem mondom el.
-Első óta beléd vagyok esve. Az első pillanattól, mikor megláttalak.
-Akkor mi volt mindig az a rideg és megvető tekintet? És az a "Majd meggondolom", mikor elhívtalak a bulimba?
-"Minél jobban nem kell neked, annál jobban kellesz neki". Nem mutattam ki, hogy mit érzek, nehogy elriadj tőlem, vagy úgy gondold egy naiv kis liba vagyok, mert nem vagyok az.
-Nem is gondoltam soha, hogy az vagy. Viszooont.. Ha ezt így tisztáztuk.. Umm... Eljönnél velem moziba?
-Persze, szívesen.
-Akkor.. Nekem most mennem kell.
-Öhm.. Izé.. Joey..
-Néha majd átjöhetnél megnézni a cicát, ha szeretnéd. -vágott közbe a fiú, mielőtt Nic bármit mondhatott volna.
-Az nagyon jó lenne! -ért fülig a szája. -Akkor majd megbeszéljük a mozit. Szia.
-Mindenképp, szia.