A történet főszereplője Sarah Fox. 17 éves, harmadéves gimnazista. Legjobb barátja Nicole. Csendes, visszahúzódó, tűrő típus. Ja.. Mondtam már hogy leszbikus? Kiszemeltje a suli menő csaja, és igaz, ez hatalmas titok, a lány mégiscsak sejti, hogy v...
Eltelt majdnem egy hét. Minden békésen ment a szokásos kerékvágásban, mígnem szerdán, május 27.én Jenni épp a szobájában csinálta a házi feladatát. Nem is ez volt a szokatlan. Inkább a zaklató, fenyegető üzenetek, amivel egy idegen bombázza.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Halo? Rendőrség? -Igen, miben segíthetek? -Valaki megfenyegetett. Ugyan az az ember lehet, aki a döglött egeret küldte nekem abban a dobozban. -Miről beszél, kisasszony? Milyen doboz, és milyen egér? -Nagyjából egy hónapja hívtam a rendőrséget, mert valaki egy vérben úszó egeret küldött nekem, majd betörte a házunk ablakát.. Illetve a barátnőm háza, de ideiglenesen akkor nála laktam. Egy hete költöztem haza, és most fenyegető üzenet érkezett a telefonomra. -Be tud jönni az Örsre? -Be. -Akkor kérem, fáradjon be, és lenyomozzuk a készüléket. -Máris indulok!
Jenni gyorsan felkapott egy kabátot, bekiabált édesanyjának, elvette a kocsikulcsot, és már el is indult az említett helyre. Amint odaért rögtön fogadták. Ismét elmondta, hogy mi történt, most nehezebben, ugyanis remegett és sírt a félelemtől. -Nyugodjon meg kisasszony! Hozok Önnek egy pohár vizet. Kérem, adja ide a mobilját, hogy le tudjuk nyomozni a telefonszámot. -nyújtotta barátságosan a kezét. -Köszönöm. Tessék itt van.
A rendőr nagyjából fél óra múlva ért vissza a készülékkel, időközben egyik kollegájával küldte be a vizet a lánynak. -Miss Rules. Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír, hogy nem sikerült lenyomoznunk az üzenő felet. -És mi a jó hír? -Rendszeresen figyelni fogjuk Önt. Két rendőr mindenhova követni fogja, felváltva, mindig más. Mindig tudni fog róla, ha váltás történik. Ha bármi gyanúsat észlelnek, rögtön közbelépnek. Ha pedig újra jelentkezne a zaklató, sokkal könnyebb lesz beazonosítani. Bárki legyen is az, ezúttal nem hagyjuk, hogy megússza. Hazamehet. A két rendőr már most vigyázni fog Önre. -Rendben, köszönöm. Azonnal telefonálok, ha történne valami. Viszlát! -Viszlát!
Eltelt egy újabb hét. A titokzatos zaklató nem jelentkezett, a rendőrök figyelték Jennit, ő mégis rettegett és elhidegült Sarahtól. Sarahnak feltűnt, hogy Jennifer az elmúlt hétben nagyon sokat evett. Máskor egy hónap alatt eszik meg ennyi ételt, vagy még ennyit se, mert nagyon odafigyel az alakjára. Tudta, hogy valami nyomasztja kedvesét, de ő nem volt hajlandó elárulni semmit. Még két nap eltelt. Június harmadikát írunk. Jennifer kezdett megnyugodni, mire a zaklatások kezdődtek előröl. Zaklató smsek, kézzel írott levelek, csomagok, de a rendőrök így sem jutnak sehova. Olyan, mint egy szellem. Se ujjlenyomat, se lábnyom, se egy lenyomozható IP cím. Már-már kezdik azt hinni, hogy Jennifer ezeket magának küldi. De hiszen csak nem csinál ilyet valaki. Egészen addig ebben a hitben voltak, mígnem egy nap Sarah és Jenni elmentek vacsorázni.
*a vacsora előtti nap* -Őszintén, nagyon furcsa vagy egy ideje. Mi baj van életem? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. -kérdezte aggódó hangon Sarah. -Semmi..már mondtam. -jött a hideg válasz. -Holnap menjünk el egy vacsorára. 12-e, utolsó nap a suliban. Én állom. Kiválaszthatod a helyet. De kérlek, beszéljünk. Mint régen. Érzem, hogy ellöksz magadtól. -Jó, holnap elmegyünk.. -És elmondasz mindent.. Igaz? -erősködött Sarah. -Nem olyan könnyű a dolog, mint ahogy hiszed. -A párod vagyok! Mindenben segítek! És mindenben melletted állok! -Holnap választ kapsz mindenre, de mára felejtsük el, kérlek! -Gyere, bújj ide! -ölelte magához szorosan a lányt.
*másnap*
-Akkor elmondod mi folyik itt? -Az van.. Tudod mit? Olvasd el először ezt.. Azután mondom a többit. Átadta a telefonját, benne a május 27-ei zaklató üzenettel. Sarah mikor elolvasta értetlenül nézett Jennire. -Ki ez? Miért nem mondtad? És miért nem jelentetted a rendőrségen? -De jelentettem. Azóta figyelnek mindig. Most is itt vannak valahol. -Történt valami más ezen kívül? -kérdezte aggódóan Sarah. -Üzenetek, e-mailek, csomagok, levelek. De semmit nem találnak. Azt hiszik, hogy én küldöm saját magamnak. Remélem minél előbb megoldódik. -Szerintem én tudom ki lehet az. -Mi? Miről beszélsz? -Emlékszel.. Mielőtt elmentél.. Oda.. Tudod... -Igen, tudom! Mondd már! -Mondtam, hogy az exem zaklat engem, Stef, de engem nem érdekeltek a zaklató üzenetei vagy hívásai. Sosem féltem tőle. Reméltem, hogy végleg eltűnt az életemből miután legutóbb már tényleg nagyon csúnyán elküldtem a francba és felszívódott... De ezek szerint nem. És most rád hajt.. Mert tudja, hogy nálad fontosabb ember számomra nincs a Földön. És hogy úgy árthat a legjobban, ha a szeretteim bántja. De ezt nem fogom annyiban hagyni! Otthon felhívom, hogy vesztett, holnap pedig elmegyünk a rendőrségre! -Rendben. -sütötte le könnyekkel teli szemét.
Befejezték a vacsorát és elindultak kifelé az étteremből. Amikor kiértek, egy nem várt személlyel találkoztak...
