Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.22 Hercegnő

Eljött az indulás napja. Draco majdnem mindennap írt levelet és annyira jól esett. Sose gondoltam, hogy ennek is eljön az ideje, de alig várom, hogy lássam őt. Nem tudom, hogy mi történt vele, de nekem tetszik ez az énje. Remélem, így is marad.

King's Cross állomásnál voltunk már és Emi is alig várta, hogy megkezdődjön az első éve. Szegény anyuékat nagyon sajnálom, hogy egyedül lesznek, de láttam rajtuk, hogy büszkék ránk. Kíváncsi leszek, hogy Emit melyik házba fogja beosztani a süveg Remélem, a Griffendélbe, mint engem. Reménykedjünk benne.

Átmentünk és a vonat már készen állt az indulásra. Közben abban a pillanatban kerestem Dracot, hogy hol van, mert megbeszéltük, hogy itt találkozunk.. Viszont sehol se láttam.. Lehet, hogy a vonaton van már. Lehetséges, hogy ott vár rám.. De romantikus.. Megőrülök..

-Kicsim, kit keresel? - kérdezte hirtelen anyu.
-Jaa, csak Hermit. - füllentettem.

Ahogy már említettem, nem nagyon szeretném senkinek elmondani egy darabig, hogy Dracoval jóba vagyok. Ez még titkos.. Valószínűleg sokáig az is marad.

-Nézd, ott is van. - kiáltotta Emi vidáman.

Hermione meglátott minket és odajött hozzánk.

-Sziasztok! Emi, várod már az első évedet? - kérdezte mosolyogva Hermi.
-Igen, nagyon várom. Remélem, hozzátok kerülök. - felelte izgatottan.

Amíg Hermiék beszéltek, én még mindig próbáltam keresni Dracot, de sehol nem láttam. Végül fel kellett adnom a keresgélést. Majd a vonaton találkozunk.

-Ali, előre megyek, majd gyere! - szólt Hermione és felszállt a vonatra.

Na jöhet ismételten a búcsú ideje.. Hiába járok már három éve a Roxfortba, akkor is rossz érzés itthagyni a szüleimet. És mostmár Emi is megtapasztalja, hogy milyen.. Borzasztó, az biztos.

Anyu és apu felénk fordultak és büszkén néztek ránk.

-Lányok, nagyon büszkék vagyunk rátok, hogy teljesült az álmotok. Nagyon fogtok hiányozni! - mondta ki boldogan anyu.
-Ali, kérlek vigyázz a húgodra! - kérte apu kissé komolyan.
-Mindenképpen. - mosolyogtam rájuk, majd végleg elköszöntünk.

Megöleltem őket és Emivel együtt felszálltunk a vonatra. A húgom izgatottan nézett körül és azt se tudta, hogy hova üljön le. Miközben kerestük Hermit, megálltam és Emihez fordultam.

-Figyelj, keress egy üres kabint, vagy ha nem találsz, akkor gyere át hozzánk, vagy ülj le valaki mellé és barátkozz vele! - tanácsoltam neki mosolyogva.
-Oké, megpróbálok. - felelte halkan és elment kabint keresni.

Végül észrevettem Harryéket és odaültem hozzájuk. Közben láttam, hogy egy férfi is velük volt, aki mélyen aludt.. Valószínűleg Harryék kizárták őt és vidáman köszöntek nekem.

-Szia, Ali! Azta, de megváltoztál! - köszönt csodálkozva Harry. - Nagyon szép vagy!
-Köszönöm, de Herminek köszönd. - mutattam a barátnőmre. - Tőle kaptam a sminket.
-Az is lényeg, aki hordja. - mosolygott Hermione.

Leültem közéjük és a férfira néztem.

-Ő meg kicsoda? - furcsáltam.
-Lupin professzor. - felelte Hermione. - Ő lesz az új SVK tanárunk.
-Azóta itt van, amióta ideültünk, de nem nagyon foglalkozunk vele, hadd aludjon. - vallotta be Harry.
-Értem.. - bólogattam és elgondolkodtam a hallottakon.

Hála égnek, hogy Lockhart eltűnt innen.. Érdekes volt ez a Lupin, de hátha sokkal jobb lesz, mint az előző. Bízom benne.

Beszélgettünk még pár percig, igazából a szünetről, hogy milyen izgalmas volt nekik, majd megjelent a kabink előtt a szőkeség, akire vártam. Viszont most nem olyan volt, mint akit én az Abszol úton megismertem.. Most azt a Dracot mutatta ki, mint régen. A bunkó, gonosz énjét.