Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.40 Új élet

Reggel sajnos nem keltem Draco puszijaira. Korábban elment, hogy Hermione ne lásson minket együtt. Annyira rossz volt, pedig mindig megszoktam a csodás puszijait és hiányzott. Kénytelen lesz bepótolni. Anélkül már létezni se tudok.

Felültem az ágyra és meglepett, hogy Hermione nem volt ott. Gondoltam, biztos korán kelt és elment reggelizni, vagy elment tanulni, mert kinézem belőle. Remélem, csak ez lehet az oka és nem más.

Kimentem a klubhelyiségbe, de nem volt kint. Bekopogtam Harryékhez, hátha ők a szobájukban vannak. Kinyitottam, de ők se voltak bent. Najó, mostmár kezdenek megijeszteni. Ezt már többször is eljátszották velem, nem szeretném mégegyszer átélni. Elég volt belőle. Ígyis már eleget aggódtam.

Lementem a a nagyterembe, de az asztaluknál se voltak. Basszus, hol lehetnek? Egyszerűen nem fogom fel agyilag.. Ha valami bajuk esett, akkor nem tudom, mit csinálok. Francért kellett kimenniük este..

Körülnéztem még, hátha előbukkannak, de sehol nem voltak. Én már végleg feladtam a reményt.. Mostmár csak abban bízok, hogy jól vannak és vissza fognak jönni.

-Miss Parker! - szólított meg McGalagony hirtelen. - Potteréket keresi?

Jaj de jó.. Megjött a megmentőm. Valószínűleg McGalagony biztos tudja, hogy mi történt velük. Kíváncsi leszek a történetre.

-Igen, tanárnő, hol vannak? - kérdeztem aggódva.
-Gyengélkedőn, de már felébredtek. - felelte.
-Tessék? - döbbentem le.

Na ne, ez már több a soknál. Hihetetlen, hogy minden évben a gyengélkedőn kötnek ki. Örülnék, ha nem csinálnának ebből hagyományt. Hogy mibe keverettek ezek megint, az egy jó kérdés. Legalább szólhattak volna. Mondjuk, én utasítottam vissza, szóval erről én tehetek, de őszintén, én nem bántam meg. Legalább Dracoval volt egy romantikus pillanatom. Mindennél többet ér.

-Ugye nem esett bajuk? - aggódtam tovább.
-Jól vannak, ne aggódjon, csak Mr. Weasley-vel történt egy kis gond, de Madam Pomfrey már elkezdte a gyógyítást. - nyugtatott meg egy kicsit.

Fúú, alig várom, hogy megtudjam, mit csináltak.

-Bemehetek hozzájuk? - kérdeztem rá.
-Természetesen. - bólintott.

Nem hiszem el, hogy minden évben a gyengélkedő felé kötök ki. Eléggé unalmas már és nem jó érzés. Remélem, ez lesz az utolsó ilyen.

Szerencsére út közben összefutottam Harryvel és Hermivel, így gyorsan megöleltem őket.

-Ti meg hol voltatok? Nagyon aggódtam értetek. - tértem egyből a lényegre.
-Nagyon hosszú lenne elmagyarázni. - vallotta be Harry. - A lényeg az, hogy Sirius Black ártatlan.
-Peter Pettigrew, aki Ron patkánya, Makesz bőrében bújkált éveken keresztül, mert egy animágus és őt akarta megölni Sirius. - folytatta Hermione.
-Ron lába eltört, de Madam Pomfrey visszatudja növeszteni, mint nekem tavaly a karomat. - mesélte Harry.
-Azt kihagytuk, hogy Lupin vérfarkas és azért kellett neki a gyógyító bájital. - közölte az információkat tovább Hermione.
-Azt is kihagytad, hogy Sirius a keresztapám. - vágott közbe Harry.
-És most Sirius szabad és nem keresik többé, hála nekünk. - fejezte be Hermione.

Fúú, annyi információkat adtak, hogy most hirtelen nem tudtam hova rakni őket. Ennyit nem fog fel az agyam egyszerre. Annyit fogtam fel, hogy Sirius Black ártatlan. Hogy hogyan, azt majd Harryék elmesélik. Azért érdekel a sztori.

-Értem. - zártam le röviden és tömören.
-Tudjuk, ez túl sok most egyszerre, de majd részletesen elmagyarázzuk az egészet. - ígérte meg Hermione.
-Hát jó. Ron jól van? - kérdeztem aggódva.
-Igen, jól van szerencsére. - nyugtatott meg Harry.