Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.34 Tökéletes nap

Nagyon jól keltem. Dracoval aludtam és nem jött vissza a rossz látomásom. Nem is emlékszem, mikor aludtam el, csak arra emlékszem, hogy Draco mellkasán aludtam el és ugyanabban a pozícióban keltem fel. Szívesen aludtam volna még rajta. Nem bántam volna.

Természetesen Draco keltett fel a reggeli arcpuszikkal.

-Jó reggelt, macim! - fordultam felé mosolyogva és megcsókoltam.
-Jó reggelt, pöttöm! Nagyon aranyosan aludtál rajtam. - mosolygott édesen.
-Mikor aludtam el? - gondolkodtam hangosan.
-Igazából a mellkasomon feküdtél és szerintem a simogatásomra aludtál el. - töprengett.

Hirtelen felültem, ránéztem az órára és abban a pillanatban megijedtem, hogy ilyen késő van.. Baszki, ez egyáltalán nem jelentett jót.. Marhára késésben vagyunk.. Ebből nagyon nagy baj lesz, arra készülhetünk..

-Hallod, elkéstünk az első két óráról.. - pánikoltam be. - Milyen órád lesz? Gyorsan készülődjünk! - álltam volna fel, de a szőke gyorsabb volt, visszahúzott és ráesve megcsókolt.

Nem értettem, miért húzott vissza, de azért viszonoztam a csókját. Ha valami pimasz dolgot akar csinálni, mondjuk ellógni, akkor nagyon mérges leszek..

-Életem, hétvége van. Hova akarsz készülődni? - nevetett.

Te jó ég.. Najó, ez eléggé kellemetlen.. Hogy lehetek ennyire szétszórt, hogy még azt se tudom, milyen nap van? Látszik, hogy nem vagyok képbe és nagyon reggel van.. Lyukas az agyam, de hát ez van..

-Óh.. Akkor reggelizni? - kérdeztem kuncogva.
-Jó, menjünk. - értett egyet.

Én már készen voltam és türelmetlenül vártam Dracora. Kijött a mosdóból és már rajta volt az inge. Én ott álltam az ajtónál karba tett kézzel és láttam, hogy szerencsétlenkedett a nyakkendőjével.

-Fú, te.. - léptem oda hozzá és megfogtam a nyakkendőjét. - Ezt rossz nézni. - mondtam komolyan, határozottan megkötöttem a nyakkendőjét és ő csak pimaszul mosolygott.

Felvette a talárját és odasúgta nekem:

-Tudod jól, hogy direkt csináltam. - kacsintott, megcsókolt és kiment.

Én csak mosolyogva ráztam a fejemet. Nagyon pimasz ez a fiú, de én így szeretem.. Mindennél jobban.

Gyorsan Draco után mentem, de hirtelen megtorpantam. Ott volt pár mardekáros és értetlenkedve néztek rám. Hűha, most vagyunk igazán nagy bajban.. Ha szólni fognak Pitonnak, nekem annyi.. Kicsit se volt kínos a helyzet, áh dehogyis..

-Malfoy, ez meg mit keres itt? - kérdezték komolyan.

Draco csak lenézően nevetett. Érzem, hogy a gonoszabb énje elő fog jönni. Igazam volt.

-Mi közötök van hozzá? Szerintem, semmi és soha nem is lesz. Gyere, bébi! - húzott magával és ott hagyva őket elmentünk a nagyterembe.

Bevallom, kicsit megijedtem.. Mi van, ha szólni fognak egy tanárnak és soha nem fogunk találkozni? Tudom, megint stresszelek, amit nem kéne.. Draco észre is vette.

-Baj van? - furcsálta.
-Nincs, csak mi van, ha szólni fognak valakinek? - aggódtam.
-Szívem. - ölelt át. - Amíg engem látnak, addig nem fognak szólni, nyugi! Sőt, nem is szólhatnak, mert nincs engedélyük rá.

Elnevettem magam. Hogy tud mindig ennyire megnevettetni? Még ehhez is ért.. Hihetetlen..

-Szívem, nem baj, ha elmegyek az asztalunkhoz? Ne aggódj, nem úszol meg könnyedén. - pusziltam meg az arcát.
-Nem, de nem szabadulsz tőlem. - csókolt meg pimaszul és elment a mardekárosok asztalához.