Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.50 Lépjünk le!

Bevallom, sokkal jobb érzés volt Draco csókjaira kelni, mint egyedül. Bele is őrültem volna, ha nem éreztem volna a csodás csókjait. Szokásosan megsimogatta a hajamat és az arcomat puszilgatta. Mosolyogva felé fordultam és lassan csókolóztunk.

-Jó reggelt, pöttöm! - suttogta az édes, álmos hangjával. - Hogy aludtál? - simogatta meg az arcomat.
-Jó reggelt, szöszi! Csodásan, mert a mellkasodon aludhattam. - mosolyogtam és csókot leheltem az ajkára.
-Kicsit elaludtunk. - állapította meg, miközben az órára nézett. - Lekéstük a reggelit.
-Mindegy. - vontam vállat. - A lényeg, hogy az este csodálatos volt.

Draco mosolyogva bólintott. Örülök, hogy kibékültünk végleg. Remélem, nem lesz több ilyen vita. Ajánlom, hogy ne legyen. Nincs kedvem többször Draco miatt sírni. Soha többé.

-Nem vagy rosszul, ugye? - kérdeztem rá gyanakodva. - Mert akkor nagy valószínűséggel nem fáztunk meg.
-Nem érzek semmit. - nyugtatott meg.
-Szuper, mert én se. - mosolyodtam el, majd nagy nehezen felálltam az ágyból.

Bementem a fürdőbe a megszáradt taláromért és az ingemért, majd gyorsan felvettem a nyakkendővel együtt. Miután kész lettem, kimentem Dracohoz és egyből lefeküdtem hanyatt az ágyra. Egyszerűen nem volt életkedvem, annyira lusta voltam, bármit is csinálni. Rossz ezt kimondani, de most durván szenvedtem. Ahogy észrevettem, Draco is csak az ajtónak támaszkodott és láttam rajta, hogy neki is mennyi kedve van órára menni. Konkrétan semennyi.

-Nagyon nincs kedvem bemenni az órára.. - panaszkodtam.
-Gondolhatod, hogy nekem mennyi kedvem van Piton óráján csücsülni. - értett egyet nevetve.
-De most van jobb ötleted? - néztem felé.
-Nem nagyon. Neked? - nézett rám gyanakodva.

Mosolyogva bólogattam. A szőke egyből értette a mosolyom jelentőségét.

-Hallgatom. - figyelt rám.

Rámosolyogtam pimaszul, a testemre mutattam jelezve, hogy jöjjön ide, majd az ajkamra mutattam, hogy csókoljon meg. Ennél csodálatosabb ötlet és kérés nincs a világon. Draco mosolyogva figyelte a kérésemet.

-Óhh. - villantotta meg a csábító mosolyát. - Milyen pimasz valaki. - mosolygott és jött felém, hogy megtegye, amit kértem.

Ráfeküdt az ágyra, felém hajolt és adott egy erős, szenvedélyes csókot. Egy darabig néztük egymást mosolyogva és megtörtem a csendet.

-Hogy vagy ennyire szexi és tökéletes, te szívtipró? - annyira kéne már erre a válasz, de erre sajnos nincs nagyon.

Draco pimaszul mosolygott és a fürtjeimmel gyengéden játszadozott.

-Hát, a szívtiprók már csak ilyenek. - mondta ki pimaszul, én magam felé rántottam és rajtam feküdve rátapadt hevesen az ajkamra.

Annyira imádom az ilyen kijelentéseit, hogy egyszerűen megőrülök.. A szőke hajához azonnal felvándoroltam és jókat beletúrtam, hiába beállította tökéletesen, most egyáltalán nem érdekelt. Draco már azonnal gombolgatta ki az ingemet, miközben kopogást hallottunk. Fantasztikus. Valaki nagyon szereti mindig megzavarni az ilyen csodálatos pillanatainkat.. Jó lenne, ha ebből nem lenne hagyomány. Mindketten örülnék neki.

Ajkaink sajnos abbahagyták a szenvedélyes csókokat és mindketten az ajtó felé néztünk, de a szőkeség nem mászott le rólam.

-Most nagyon nem alkalmas, gyere máskor. - szólt hangosan kicsit ideges stílussal és már csókolt volna tovább, de megszólalt a hang.
-De Malfoy, ez most nagyon fontos. - ha jól érzékeltem Crak szólalt meg.
-Mi fontosabb a gyönyörű barátnőmnél? - panaszkodott nekem, mire én csak nevetve csókot nyomtam az ajkára.
-Menj csak szívem! - bíztattam. - Majd úgyis folytatjuk, nem úszol meg!