Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

2.13 A nagy balhé

Ma lesz az indulás napja. Nagyon vártam, hogy a Roxfortban legyek már. Hiányzott. Hiányoztak a barátaim, a tanárok, az órák és maga a Roxfort is. Úgyhogy kíváncsian vártam, hogy milyen lesz az idei évem. Remélem, ugyanolyan izgalmas, mint az előző.

Bekopogtam a húgom szobájába, mert szólt, hogy beszélni akar velem. Emi nyitotta is ki az ajtót és megölelt.

-Szia, Ali! - ölelt meg a húgom.
-Szia, húgi, mit szerettél volna mondani? - mosolyogtam rá.
-Ma mész el, ugye? - nézett rám szomorúan.
-Igen, de ne szomorkodj, idén karácsonyra hazajövök. - vigasztaltam meg, de nem túl nagy sikerrel. - Baj van? - kérdeztem aggódva.
-Hát, csak annyira rossz, hogy nem jöhetek veled.. - szomorkodott.
-Hé, húgi, nézz rám! - kértem, mire rám nézett. - Emlékszel, mi volt tavaly? Nem számítottam a levélre, az is lehet, hogy jövőre neked is jönni fog a levél és mehetünk majd ketten. Ne aggódj! - öleltem meg és elmosolyodott. - Gyere el velünk, ne maradj ki a búcsúzásból. - tanácsoltam neki, mire ő bólintott.

Annyira imádom a húgomat, hogy már ennyire menni akart. Én úgy gondolom, hogy még semmi sincs veszve és meg fogja kapni a levelet. Szerintem, jövőre már vele együtt indulok el a Roxfortba, ebbe biztos vagyok.

Végül összeszedtem a cuccaimat és lementünk a kocsihoz, ahol anyuék már vártak minket. Szokásosan hamar odaértünk a King's Cross pályaudvarra és átmentünk a titkos falon a 9 és 3/4.dik vágányhoz. Kerestem a tekintetemmel Hermit, de nem láttam meg őt, se Harryéket. Egy valakit láttam meg, aki felszállt a vonatra a haverjaival, és az Malfoy volt. Emlékszem a könyvesboltban a történtekre. Nem felejtettem el és még mindig haragszom rá. Eléggé megbántott, mint mindig. Remélem, egyszer visszakapja és átéli, amiket én átélek. Megérdemelné.

Pár perc múlva megjött Hermione. Meglátott és odajött hozzánk.

-Sziasztok! Miújság van? - ölelt meg engem és kezet fogott a szüleimmel.
-Szia, semmi különös. Nem láttad Harryéket? - érdeklődtem.
-Nem láttam, szerintem, mindjárt jönnek. - felelte, majd Emire nézett. - Emi, de nagy lettél! - ölelte meg a húgomat.
-Hermione! Te is nagy lettél. - mosolygott rá.
-Szálljatok fel nyugodtan, nekünk mennünk kell, mert el kell vinnünk a húgodat a suliba. - tanácsolta anyu.
-Okés, akkor sziasztok! Nagyon fogtok hiányozni! Téli szünetben jövök! - öleltem őket.
-Szia, kicsim! Érezd jól magad! Jó tanulást és siess majd haza! - köszöntek el és végül lassan el is mentek.

Még vártunk a fiúkra pár percet és megérkezett a Weasley család. Mindenkit láttunk, de Ront nem.. Mi van velük?

-Hermi, te látod Ront? - furcsáltam.
-Nem látom. Remélem, nem történt semmi baj. - felelte aggódva.
-Csak nem. Mindjárt indul a vonat. - néztem rá az órára.
-Fel kéne szállnunk, mert nem lesz hely! - bizonytalanodott el.
-Akkor menjünk, majd jönnek a fiúk is. - zártam le és felszálltunk a vonatra.

Az egész út nagyon unalmas volt a fiúk nélkül. Nagyon aggódtunk értük, hogy hol vannak. Remélem, nem fogják őket kirúgni, ha késve megérkeznek.

-Van valami témád? - kérdezte unottan Hermione.
-Nem tudom. Mondjuk, milyen volt a nyár? - hoztam fel egy témát.
-Jó volt. Olvasgattam a Lockhart könyveket és nagyon érdekesek. Odavagyok értük. - álmodozott a lány.
-Nem értelek, hogy mi olyan érdekes abban a férfiban. Szerintem, eléggé beképzelt. - forgattam meg a szemeimet.
-De olyan helyes és olyan jól csinálja, amiben jó. - áradozott tovább.
-Abba jó, hogy magát tudja csak sztárolni, mint Malfoy... - a mondat végét halkan mondtam ki, de sajnos Hermione meghallotta.
-Felejtsd már el azt a gyereket! Ne agyalj rajta annyit! Nem éri meg! - nézett rám komolyan.
-Nem agyalok rajta! - méltatlankodtam.
-Dehogynem! Fogadjunk, álmodtál már róla. - feltételezte.
-Most, hogy mondod.. - gondolkodtam el. - Egyszer igen.

Egyszer tényleg álmodtam Malfoyról, de szerencsére nem emlékszem már, mi volt benne. Biztos egy rémálom lehetett.

-Na látod! Mondom, hogy sokat agyalsz rajta! - vette észre.
-Jó, nyertél! - adtam fel a vitát, majd hirtelen kinéztem az ablakon.

Annyit láttunk, hogy egy repülő autó repül a vonat mellett. Hogy került ez ide?

-Hermi, ez meg hogy kerül ide? - csodálkoztam.
-Nem tudom, de ez Mr. Weasley autója. - gondolkodott el a lány.
-Várj.. Akkor Ron és Harry ülnek benne? - csodálkoztam.
-Úgy tűnik, te jó ég! Harry mindjárt kizuhan az autóból! - pánikolt Hermione.

Figyeltük az eseményeket és nagyon aggódtunk értük. Remélem, nem lesz semmi bajuk. Harrynek sikerült visszamászni a kocsiba és sikeresen tudtak jönni a vonattal együtt. Az még mindig rejtély, hogy miért jöttek kocsival, de ahogy kinézem belőlük, tuti elaludtak.

****

Megérkeztünk a Roxfortba és büszke másodikosként elfoglaltuk a helyünket. Nagyon fura volt nézni a kis gólyákat, egy éve még én is kisgólya voltam. Repül az idő, de elég gyorsan..

Beosztás közben nekem Harryék jutottak hirtelen eszembe, hogy mi lett velük.. Hol vannak? Pedig már rég itt kéne lenniük. Ahogy láttam, Herminek is ez jutott az eszébe, mert ő se figyelt a beosztásra. Csak egy beosztásra lettünk figyelmesek, a kis Ginnyére, mert ő következett. A kislány leült, McGalagony rárakta a süveget és kíváncsian vártuk a döntését.

-GRIFFENDÉL! - kiáltotta a süveg.

Valahogy gondoltam. A kis Ginny nagy boldogsággal leült közénk és gratuláltunk neki.

-Hol van, Ron? - kérdezte a bátyjáitól aggódva.
-Nem tudjuk. Szerintem, csak elaludt. - röhögött az egyik Weasley iker, azaz George.
-Ez nem vicces, mivan, ha bajban vannak? - aggódott tovább Ginny.
-Jajj, Ginny, ne aggódj már, mindjárt betoppan és a kis Harryd is. - kuncogott Fred.

Ginny nagyon elpirult a mondat hallatán. Én egyetértek a kislánnyal. Mivan, ha bajban vannak? Remélem, hogy nem keveredtek bajba. Mondjuk, már az se normális, hogy egy repülő kocsival jöttek utánunk, úgyhogy erről ennyit.

A beosztásnak vége lett és megkezdődött a lakoma. Nem volt nagy étvágyam, de ettem valamennyit. A mardekárosok felé pillantottam és megláttam Malfoyt, aki a haverjaival röhögött valamin. Vette a pillantást és felém nézett. Megőrülök tőle.. Honnan tudta, hogy ránéztem? Egy rejtély számomra.. Na és vajon, mi történt utána? Folyamatosan nézett.. Ezért utálok Malfoyra nézni, mert utána nem veszi le rólam a szemét. Nem foglalkoztam tovább vele, mert a fiúk fontosabbak most.

-Hermi, felmegyünk a szobánkba? - kérdeztem hirtelen.
-Persze, menjünk, nekem sincsen nagy étvágyam. - értett egyet unottan és felmentünk a Griffendél-toronyba.

Kipakoltunk és vártuk a fejlményeket Harryékről. Nem csináltunk semmit, csak vártunk, hogy mikor jönnek a klubhelyiségbe. Max egy fél órát vártunk, mire felbukkantak. Nem néztek ki valami túl jól.

-Te jó ég fiúk, veletek meg mi lett? És miért jöttetek egy repülő autóval? - kérdezgettük őket.
-Hosszú sztori, majdnem kicsaptak minket. - zárta le röviden Ron.
-Hát igazából nem tudtunk átmenni a falon, ezért használtuk Mr. Weasley autóját és így jöttünk a suliba. Meg történt egy kis gond, mert megtámadott minket a Fúriafűz, mert nekimentünk a kocsival, de a lényeg, hogy nem csaptak ki minket. - mesélte el Harry.

Mi csodálkozva hallgattuk a történteket. Nem tudtak átjutni? Az meg hogy lehet? Valaki bezárta a falat?

-Jajj, ti bajkeverők, legközelebb figyeljetek oda! - szidta le őket Hermione.
-Téged most komolyan a Fúriafűz jobban érdekel, mint mi? - panaszkodott Ron.

Ezen felröhögtem. Tipikus Hermione.

-Nem, csak aggódtunk értetek. - ölelte meg a fiúkat.
-Megyünk aludni? Én nagyon elfáradtam. - kérdezte Ron ásítva.
-Hát azt elhisszük, menjetek! Ám, a húgod griffendéles lett. - meséltem a hírt.
-Örülök. - zárta le gyorsan Ron és elment a szobába.

Alvás előtt megint nem hagytak aludni a gondolataim. A falon gondolkodtam, hogy miért nem tudtak átmenni és Malfoyon, hogy miket fog idén beszólni és hogy hogy fog engem idegesíteni idén. Az lenne a legjobb, ha sehogyan, de olyan opció úgyse lesz. El kell viselnem őt minden áron.