Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.25 Levél

Reggel arra keltem, hogy Draco simogat és halkan beszél hozzám. Annyira megnyugtató volt.. Sose keltem fel még így, de ezt minden este elviselném..

-Jó reggelt, pöttöm! Bocsi, hogy ilyen korán felkeltettelek, de most még gyorsan ki tudsz osonni. - mondta ki halkan az édes álmos hangjával.

Olyan aranyosan beszél még fáradtan is.. Megőrülök..

-Jó reggelt! Mennyi az idő? - motyogtam álmosan.
-Fél óra múlva kell majd lemenni a nagyterembe, szóval időbe vagyunk. - nézett fel az órára.

Felültem az ágyra és megöleltem Dracot. Egyértelmű volt, hogy ez volt az első dolgom. Hát mi más?

Viszont rajta volt már az inge és a zöld nyakkendője. Valószínűleg már elég korán fent volt. Érdekes..

-Te mióta vagy fent? - kérdeztem kíváncsian.
-Koránkelő típus vagyok, szóval már egy órája szerintem fent vagyok. - vallotta be.

Én csak csodálkozva néztem rá. Én pont az ellentettje vagyok, mert nem szeretek korán kelni. Nagyon úgy tűnik, hogy Dracoval ellentétek vagyunk, de azok vonzzák egymást, szokták mondani.

Én is elkészülődtem, felvettem az ingemet, megkötöttem a nyakkendőmet, majd rávettem a pulcsit és végül a taláromat is felhúztam. Úgy gondoltam, hogy majd Hermivel együtt indulunk le a nagyterembe, ezért majd visszamegyek halkan a szobánkba. Legalább nem leszek annyira feltűnő, csak Hermi tudja meg sajna, de ez van.

-Jössz te is? - érdeklődtem, miközben már az ajtónál állva néztem őt.
-Nem, még maradok, mert még nem vagyok kész. - közölte lazán.

Én csak elnevettem magam és nem értettem, hogy milye nincs kész még. Rosszabb, mint egy lány, de komolyan..

-Mi nincs még kész? - nevettem fel.
-Szerinted? - mutatott a szőke hajára.
-Jajj, bocsánat, nem tudtam, hogy tökéletesen kell állnia. - kuncogtam vigyorogva.
-Most már tudod. - nevette el magát ő is és kacsintott.

Az a kacsintás.. Mindent visz.

-Akkor én megyek, nehogy lebukjak. - szóltam hirtelen.

Megöleltük egymást, ami hosszú ideig tartott, de persze jól esett. Minden percben elviselném ezt. Az ölelése megnyugtat, de nagyon is.

-Köszönöm a tegnapi napot. - mondtam ki hirtelen.
-Máskor is jöhetsz, sőt.. - akadt meg a hangja és a mondat végét már suttogva mondta ki. - Mindig.

Najó, ugye most nem képzelődtem és tényleg azt mondta, hogy mindig? Úristen, ez egy kész csoda.. Rajtam nem múlik, szívesen átjövök hozzá. Bármikor.

-Szia, szöszi! Órán találkozunk, nem úszol meg. - köszöntem el végül nevetve.
-Alig várom, pöttöm! - mosolyodott el, majd közben elvesztem a szemeiben.

A szemkontaktus megtörtént és belül eléggé zavarba jöttem. Nem is tudom, hogy meddig tartott a pillanat de egy darabig csak néztük egymást, de végül úgy gondoltam, hogy megyek, mert nem szeretnék lebukni, főleg tanár előtt. Bármeddig képes lennék őt csodálni, de egy kicsit túlzásba estem. Jobb lesz, ha húzom a csíkot.

El is jöttem a szobájától és belevágtam az izgalmas kalandnak, hogy ne bukjak le. Halkan, de gyorsan szedtem a lábaimat és sikerült kiosonnom a Mardekár klubhelyiségből. Utána szaladtam a folyosón és felmentem a Griffendél klubhelyiség felé. Mázlim volt, mert szerencsére senki nem vett észre. Így kell ezt csinálni. Valószínűleg még ezt párszor el fogom játszani. Ki tudja.

Felmentem a szobába és Hermione dühös és aggódó nézésével találtam szembe magam. Valahogy éreztem, hogy ez lesz..

-Ali, te meg hol voltál? - nézett rám aggódva. - Tudod, mennyire aggódtam? - ölelt meg.