Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.29 Megvédelek

Tökéletes volt a tegnapi este. Természetesen Draconál aludtam és végre megtudtam pár dolgot. Végre megtudtam, hogy ki írta a leveleket és igazából mindig is a szemem előtt volt a válasz. Ha kicsit belegondoltam volna, akkor kicsit sejthettem volna, hogy Draco írta, de tudtam nagyon jól, hogy ilyet nem tenne. Vagyis annó gondoltam így, de most már megtudtam, hogy soha nem utált és így próbált kicsit közeledni felém. Ha belegondolok, azért volt velem néha kedvesebb és azért nézett állandóan, mert szeretett, csak nem mutatta ki. Csak még mindig egy dolgot nem értek... Miért hívott sárvérűnek és miért bántott sokszor, hogy ha szeretett? Ezekre szeretném majd tudni a választ egyszer...

Lementem Hermivel reggelizni és út közben csatlakozott hozzánk Harry és Ron. Odamentünk a Griffendél asztalához és választottunk magunknak reggelit. Választás közben odajött hozzám Draco.

-Jó reggelt, pöttöm! Hogy aludtál? - kérdezte úgy, mintha nem tudta volna.
-Jó reggelt! Jól aludtam. - mosolyogtam.
-Malfoy, mit akarsz itt? - kérdezte felvontan Harry.
-Potter, inkább azzal foglalkozz, hogy ne tudjalak legyőzni, de hiába próbálkozol, úgyse tudsz. - vigyorgott a szőke lenézően.

Ezt az oldalát nem értem meg, hogy miért kell másokat bántani... Muszáj valahogy ezt eltűntetni belőle, de az képtelenség. Draco az Draco.

-Meglátjuk. - felelte komolyan Harry és visszaült a többiekhez.

Draco felém fordult és hosszan megölelt. Olyan érzésem volt, mintha a derekamat ölelné át és simogatta volna. Sokáig maradtam volna így.

-Majd kint az udvaron találkozunk, szépségem! - suttogta a fülembe ölelés közben.

Pillangók gyorsan repkedtek a hasamban. Annyira megcsókoltam volna, de vissza kellett fognom magam. Titkos a kapcsolatunk, szóval senki nem tudhat róla. Remélem, sokáig így is marad.

Visszaültem az asztalunkhoz és Harry nem is szólt semmit.

-Baj van, Harry? - kérdezte aggódva Hermione.
-Nincs semmi baj. Jól vagyok. - erőltetett magán egy kis mosolyt.
-Csak nem Sirius Black miatt félsz? - aggódott Ron.
-Nem félek tőle, hiszen már háromszor szembe néztem Voldemortal és túléltem. - töprengett Harry.
-A lényeg, hogy itt kell hogy maradj! - bíztatta Hermione.
-Milyen óránk lesz? - kérdezte kíváncsian Ron.
-Legendás lények gondozása Hagriddal. - válaszolt Hermione.
-Akkor kint leszünk az udvaron. És melyik házzal? - kérdezősködött Ron.
-Mardekárral. - szólaltam meg hirtelen. - Vagyis szerintem. - helyesbítettem.

Mindhárman furcsán néztek rám. Nem tudták, hogy honnan tudom ezt, de természetesen Draco mondta el.

-Honnan tudod? - csodálkozott Ron.
-Nem tudom, csak megérzés. - vallottam be.
-Ezek a női megérzések.. Néha ijesztőek.. - gondolkodott el Ron.

Mindhárman felnevettünk Ron kijelentésén és végül elindultunk az udvar felé.

Mindenki kint volt már és várta Hagridot, hogy elkezdje az órát. Észrevettem a titkos pillantásokat Draconál, vettem a pillantást és én is ránéztem úgy, hogy ne lássa senki. Közben a mardekárosok nevetgéltek valamin, Draco már nem figyelt rám és nevetett ő is velük.

-Mi lehet annyira vicces? - nézett feléjük lenézően Hermione.
-Nem tudom, de szerintem rajtad nevetnek, Harry. - állapította meg Ron.

Harry feléjük nézett látta, hogy tényleg rajta röhögtek. Ha Dracoval együtt leszünk, biztos hogy meg fogom tőle kérdezni, hogy miért nem bírja Harryt.

-Nem igazán érdekelnek. Röhögjenek csak, úgyis csak ahhoz értenek. - vont vállat Harry.
-Szervusztok gyerekek! Gyertek közelebb! - jelent meg Hagrid és közelebb mentünk hozzá. - Nagyon izgalmas lényeket fogunk ma megismerni. Viszont, először nyissátok ki a könyveiteket!