Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.53 Éjjeli kalamajka

Az éjszaka folyamán felébredtem, mert ismét rámjött az éjjeli nassolás. Fogalmam sincs miért van ez, de néha előjön. Úgy tűnik, akkor, amikor otthon vagyok. Remélem, most nem fog ugyanaz megtörténni, mint nyáron. Ajánlom is.

Draco olyan édesen aludt, hogy egyszerűen nem volt szívem felkelteni. Ha ettem valamit, majd mindenképp visszabújok hozzá, mert hallani akarom a szuszogását és a közelségével mindig elaltat. Szerintem, most is így lesz.

Halkan kimentem, leosontam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Most a kedvenc kekszemet vettem elő és ettem belőle pár falatot. Bevallom, annyira fura érzésem lett, mert tavaly ugyanez történt, csak annyi különbséggel, hogy a kórházba kötöttem ki. Még azóta se mondtam el Draconak és senkinek se, hogy beteg vagyok. Egyszerűen úgy érzem, hogy nincs erőm elmondani bárkinek is és félek, hogy mit fognak szólni. Ez az én kis titkom, amit senkinek nem mondok el. Talán egyszer nem lesz titkos és lesz bátorságom elmondani Draconak vagy akárkinek is. Majd annak is eljön az ideje. Egyszer biztosan.

Miután jól laktam, visszaraktam a kekszet helyére és közben egy nagyon kellemes és csodálatos érzés fogott el. Draco lassan megölelt hátulról és a nyakamat kezdte csókolgatni.

-Kis csodám. - suttogta és folytatta tovább az érintéseit és a csókjait.

Váratlanul ért, de abban a pillanatban megfordultam és az ajkára tapadtam. A szőke felemelt és nyomban az asztalra ültetett. Megfogtam az arcát, teste jobban hozzámsimult és közben a fenekemet simogatta. Olyan jó érzés volt az éjszaka közepén hevesen csókolózni vele. Sötét volt, nem is láttuk annyira egymást, csak élveztük a pillanatot. Nekem ígyis nagyon jó érzés. Legalább érzem, hogy itt van velem és szeretget. Nekem ez mindennél többet ér. És amit suttogott.. Tényleg a csodája lennék? Hát én mindjárt megbolondulok.. Ez a fiú elvette az eszemet és a szívemet is, de teljesen.

Ajkaink lassan abbahagyták a heves pillanatot, egymásra néztünk és hallgattuk egymás halk és gyengéd lihegéseit.

-Miért hagytál fent? - kérdezte halkan, miközben a fülem mögé tűrte a tincsemet.
-Olyan édesen aludtál. - suttogtam mosolyogva. - Nem volt szívem felkelteni téged.
-De hát, pöttöm, felkelthettél volna. - felelte halk nevetéssel.
-Mindegy, ígyis-úgyis felkeltél. - nevettem én is, és csókot leheltem az ajkára. - Na de most visszafekszünk? - váltottam témát aranyosan. - Rajtad akarok aludni..

Draco csak nevetve rázta a fejét.

-Ez most komoly? Akkor minek keltünk fel? - értetlenkedett.

Lassan végigsimítottam az arcán és lelkesen így szóltam:

-Hogy itt csókolózzunk a sötétben. - suttogtam és puszit nyomtam az arcára.

Hát most nincs igazam? Igaz, hogy ez nem volt a terveim között, de örülök, hogy így alakult.

-Szeretlek! - mosolygott és utoljára megcsókolt.

Végül visszamentünk a szobámba és egyből Draco mellkasára feküdtem, ő pedig simogatott. Lehet, hogy arról volt szó, hogy visszaalszunk, de nem így történt. Egyikünk se tudott visszaaludni. Pedig azt hittem, hogy majd hamar elalszunk egymáson. Na mindegy, nekem ígyis élvezetes volt.

-Ali.. - szólalt meg hirtelen.
-Hm? - néztem fel rá.
-Szerencsés vagyok, hogy itt lehetek veled. - mosolyodott el.

Najó, ilyen nincs.. Még mennyiszer akar elcsábítani? Kicsit túlment a határon, de elég durván. Bár mondjuk én nem bánom.

Lassan felültem és az arcát simogattam.

-Bármikor jöhetsz majd hozzám, sőt, bárcsak egész szünetben itt lennél velem.. - suttogtam bele az ajkába, miközben csókoltam lassan.
-Megoldjuk. - motyogta lassú csókok közben. - Megígérem!