Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

3.30 Titok

Bevallom, nem volt egy jó éjszakám. A gyengélkedőn kellett aludnom és csak jártak a gondolataim és nem tudtam kikapcsolni. Először is a tegnapi balesetemen, hogy hogy vadulhatott be Csikócsőr, amikor sikerült megszelídítenem, de valamiért mégis megharapott. Ki kéne deríteni, hogy miért csinálta.. Lehet, hogy valakinek köze van ehhez. Nagyon remélem, hogy nem annyira komoly dologról van szó. Bízzunk benne.

Másodszor meg Dracon járt az eszem, hogy hogy fogom túlélni ezt a napot, mert biztos, hogy mindenki rólunk fog beszélni és magyarázkodnom kell, mert mindenki úgy tudta, hogy mi nagy ellenségek vagyunk és utáljuk egymást. Most meg kiderült hirtelen, hogy együtt vagyunk.. Szóval előre látom, hogy jó napom lesz...

Kiengedtek a gyengélkedőről, felmentem a Griffendél-toronyba és közbe láttam, hogy mindenki sugdolózott és rám néztek. Próbáltam nem figyelni erre és bementem a szobába összeszedni magamat. Raktam a magamra egy laza sminket, kifésültem a kocós, összeállt hajamat és felvettem a taláromat. Nagy levegőt vettem és úgy éreztem, hogy felkészültem a mai napra. Teljesen.

Lementem a nagyterembe, ahol Harryék már vártak rám. Az asztalunk felé mentem, de amikor a mardekárosok asztalához értem, hirtelen valaki megfogta a kezemet. Az a valaki Draco volt. Ki nem gondolta volna..

-Pöttöm, ülj ide! - mutatott a combjára jelezve, hogy üljek az ölébe.

Még fel se fogtam, hogy nyilvános a kapcsolatunk, de már most feltűnést keltünk.. Nem tudom, hogy Draco miért csinálja ezt, amikor direkt megkértem, hogy maradjon a kapcsolatunk maradjon titokba.. Viszont akkor se tudtam nemet mondani, így az ölébe huppantam.

-Ugye tudod, hogy mindenki minket néz? - komolyodtam el.
-Tudom, de nekem az a fontos most, hogy hogy van a kezed. - fogta meg a kezemet gyengéden és végigsimított rajta.

Annyira édes volt, hogy aggódott, de engem még mindig zavart, hogy a mardekárosok kuncogtak rajtunk.. Tudja jól, hogy utálok a középpontba lenni.. Na mindegy is, Dracoval ilyen az élet.. Be kell látnom.

-Jól van a kezem. - mondtam nem nézve rá, mert Harryék felé néztem, akik szintén felénk néztek és szúrós tekintettel figyeltek minket.

Kicsit se kínos, hogy én a mardekárosok asztalánál bandázok és Draco ölében ücsörgök.. Nagyon nehéz ezt kezelni.. Nem tudom elengedni és nem tudok nem foglalkozni ezzel, pedig muszáj lesz, ha Dracoval akarok lenni. Le kell szarni mások véleményét és kész. Ha én ezt akarom, akkor igenis tenni fogok érte.

-Baj van? - kérdezte Draco értetlenül és már ő is Harryék felé nézett.
-Nincs, de szerintem megyek, mert úgy látom, Harryék már várnak. - állapítottam meg, de a szőkének ez nem igazán tetszett.
-Ahjj már, tudnak várni. - panaszkodott.

Olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam, nem mosolyogni.. Ebbe profi és tudja, hogy kell engem elcsábítani. Csak édesen kell rám nézni és egyből elmosolyodok.

-Figyelj, órán úgyis találkozunk, meg tudod, mikor még. - mosolyogtam pimaszul, de szerencsére értette a célzást.
-Tudom. - mosolygott ő is pimaszul.

Rá nézett a haverjaira, akik még mindig kuncogtak rajtunk.

-Mi annyira vicces? Én is szeretnék röhögni. - nézett rájuk felvont szemöldökkel.
-Ja, csak Potter! - röhögtek.

Odanézett Harry felé, és ő is elröhögte magát. Én csak ott ültem csendben az ölében és nem értettem, mi olyan vicces, ezért inkább elköszöntem tőle. Nem akarok még több kellemetlen helyzetet. Egy ideig elég is volt belőle.

-Akkor szia, szöszi! Majd találkozunk. - öleltem meg.
-Szia, pöttöm! Nem úszol meg. - mosolygott pimaszul és megcsókolt.

Fúú, ezt még meg kell szoknom.. Nagyon fura, hogy nyilvánosan csókol meg, de egyszer csak megszokom. Kénytelen leszek, mert ahogy Dracot ismerem, ígyis-úgyis meg fogja tenni. Úgyhogy erről ennyit. Le kell küzdeni a félelmeimet és minden jó lesz. Majd valahogy sikerülni fog.