Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.47 Tűz serlege II.

Eléggé különleges nap ez a mai számomra, hiszen Dracoval ma lettünk egy évesek. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ő megjegyezte-e ezt a fontos napot magától és hogy fogjuk ezt ünnepelni. Érdekes lesz, hiszen most lesz az első ilyen alkalom. Igazából fogalmam sincs, hogy mivel készüljek neki, de majd csak kitalálom.

Mikor valaki mellett elhaladtam, csak Viktor Krum nevét hallottam mindenki szájából. Eléggé idegesített, hogy nincs más téma, akiről beszélnek. Jó lesz már, ha lecseng a téma. Én örülni fogok neki és nem is tagadom.

Lementem a csarnokba és láttam, hogy Fred és George már készülnek megcsinálni a tervüket. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen sikerrel fognak járni a bajkeverők.

-Na megcsináltátok már a terveteket? - sétáltam oda hozzájuk nevetve.
-Nem, most fogjuk. - felelte Fred ravaszul. - Csak pár hónapot kell öregednünk.
-Én egyáltalán nem tartom jó ötletnek ezt az egészet. - jött oda Hermione is a fejét rázva. - Nem jutott eszetekbe, hogy Dumbledore gondolt erre a tükre?

Fred és George ügyet se vetve a lányra egymásra néztek, majd a kezükben levő főzetre.

-Készen állsz, George? - nézett testvérére Fred.
-Még szép. - értett egyet George és egy mozdulattal meg is húzták a kis főzetet.

Mi kíváncsian figyeltük az akciót. Először Fred írta egy pergamencetlire a nevét és az iskola nevét, majd a vonal felé sétált. Már mindenki odajött és figyelte az eseményeket. Fred nagy levegőt vett és átlépte a vonalat. George gyorsan odaugrott az ikre mellé, majd abban a másodpercben az ikrek kiröppentek az aranyszegélyű körből. Ennyit a tervüknek. Legalább megpróbálták. Valahogy én is sejtettem, hogy ez lesz.

Nagy pukkanást hallottunk és csak annyit láttunk, hogy az ikrek állán fehér szakáll nőtt. Mindannyian elkezdtünk nevetni, hogy ez az akció nem igazán járt sikerrel. Az ikrek felálltak és ők is nevettek, ahogyan kinéztek.

-Én figyelmeztettelek. - hangzódott el egy mély hang.

Dumbledore professzor lépett ki a nagyteremből és mosolyogva figyelte a két áldozatot.

-Azt ajánlom, hogy keressétek fel Madam Pomfrey-t! El kell ismernem, hogy pompás szakállatok van.

Fred és George nevetve elmentek e gyengélkedő felé, mi pedig reggelizni. Ahogyan kiderült, nálunk is bedobták páran a nevüket, szóval nagyon remélem, hogy griffendéles bajnokunk lesz. Igazából mindegy, ki lesz, csak nyerje meg a kupát, az a lényeg.

Miközben arról beszélgettek, hogy ki lesz a Roxforti bajnok, a mardekárosok felé néztem és megláttam Dracot, aki felállt a helyéről és felénk jött. Soha nem tudom megunni, ahogy mindig jön felém, annyira tökéletes.. Míg a griffendélesek nagy undorral figyelték, hogy Draco minek jön ide, én csodával néztem, ahogy felém sétált és engem nézett.

-Pöttöm, tudsz jönni velem egy kicsit? Mutatnék valamit. - nyújtotta a kezét.

Mosolyogva megfogtam a kezét és magához húzott.

-Vigyázz, Ali, én a helyedben nem mennék utána, ki tudja, mit tervezget. - figyelmeztetett Ron.

Draco komolyan Ronra nézett. Ennek nem lesz jó vége, előre látom..

-Ne köss bele mindenbe, Weasley! Nem áll jól. - nevetett lenézően, faképnél hagyta a társaságot és húzott magával a nagyteremből.

Miközben húzott magával, azon gondolkodtam, hogy vajon tudja-e, hogy ez a nap különleges. Talán azért akar mutatni valamit? Na most nagyon is kíváncsivá tett.

-Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.
-Meglátod. - felelte titokzatosan, mikor már az udvarra jöttünk ki.

Mikor sétáltunk, megcsapott a kellemes hűvös szél, de jó értelemben. Fogalmam sem volt, hogy hova visz. Mikor már a Tiltott Rengeteg felé mentünk, már volt egy sejtésem, hova megyünk. Ki is találtam. A közös padunkhoz mentünk, ahol ott ismerkedtünk meg jobban és ott csattant el az első csók köztünk. Hogy miért jöttünk ide, azt nem tudtam, de nagyon jó érzés volt ide visszatérni. Örök kedvenc hely marad.