Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.44 Görény

Reggel kicsit meglepődve keltem fel. Azt hittem, Draco szokásos reggeli csókjaira fogok kelni, de ahogy láttam, a szöszi még aludt. Kicsit furcsáltam, mert megszoktam, hogy mindig nagyon korán kel. Na mindegy, most úgy tűnik, fordult a kocka és nekem kell őt keltenem. Ezer örömmel.

Felé fordultam, megfogtam a macit és elkezdtem simizni vele az arcát. Gondoltam, keljen fel egy kis cuki pillanatra. Miután láttam, hogy mocorgott, mégjobban odabújtattam a macit a nyakához. Nagyon édes volt, mert elmosolyodott.

-Jó reggelt, szerelmem! - suttogtam mosolyogva, majd én következtem.

Elkezdtem lassan simogatni a haját, majd hozzábújtam és puszilgattam az arcát. Draco felém fordult és mosolyogva megcsókolt.

-Ez volt az eddigi legédesebb keltésed, pöttöm! - mondta halkan az álmos hangjával és hagyta, hogy a mellkasára feküdjek és megcsókoljam.

Éreztem rajta, hogy nem volt még nagyon magánál, de tudta, hogy rajta fekszem és csókolgatom. Annyira hiányzott, hogy végre nem egyedül kelek fel, hanem Dracoval és hiányoztak a reggeli csókolózások.. Elmondani nem tudom, mennyire. Szerencsére mostmár mindennap együtt lehetünk. Hálás vagyok érte.

Csókok közben simogatta a hátamat, de éreztem, hogy a szíve mélyén menne lejjebb is, de nem akart kellemetlen helyzetbe hozni. Igazából az se zavar már, csak az számít, hogy velem legyen.

-Nem kéne készülődnünk? - kérdeztem, miközben az arcát simogattam.
-Tudnak várni. - mosolygott pimaszul és csókot lehelt az ajkamra.
-Nem szeretnék elkésni az első napon, gondolom, te se. - nevettem.
-Ahj, jó nyertél, megyek már. - ült fel hirtelenséggel és bement a fürdőbe.

Miközben vártam rá, megpillantottam a talárját, amit nem vitt be magával. Már régóta nézegettem, hogy mikor tudnám felvenni, mert annyira vágytam rá, hogy felvegyem Draco talárját, mert akkor olyan érzésem van, hogy Draco ruhájában vagyok, amit valljunk be, lányok többsége nagyon szeret a barátjuk ruháiban, pulcsijaiban lenni és szerintem, minden második lány álma, hogy egyszer Draco ruháiban legyenek. Viszont én megkaptam a szerepet, aminek eléggé örülök.

Így hát pimasz módon elvettem a talárját és lassan felvettem, mint egy büszke barátnő. Belenéztem a tükörbe és elgondolkodtam, hogy nem is állt volna rosszul, ha a mardekárba kerültem volna. Mondjuk, ez elég nagy kijelentés, de hát ez az igazság.. Mostmár lehet, hogy nem bántam volna.

Éreztem, hogy a talár eléggé hosszú, de kit érdekel, Dracoé, az a lényeg. Összefogtam a két részt és beleszagoltam. Lehet, nem kellett volna. Draco csodálatos illata csapott meg és majdnem elájultam, annyira finom illata volt.. Egyszerűen imádom az illatát. Nem tudok betelni vele.

Elszórakoztattam magamat ezzel teljesen, hogy a talárjába vagyok és észre se vettem, hogy közben a szőke kijött és mosolyogva engem nézett.

-Te azt honnan szerezted? - kérdezte nevetve.
-Öhm.. Csak felvettem. - néztem magam elé kissé zavartan.
-És kaptál rá engedélyt? - nevetett aranyosan.
-Hát nem igazán, de a barátnőd vagyok és szeretek a ruháidba lenni. - vallottam be aranyosan.

Draco lassan jött felém és megfogta a derekamat.

-Hihetetlen, de még ez is sokkal jobban áll rajtad, mint rajtam. - jelentette ki büszkén, majd megcsókolt.

Boldogan viszonoztam és folytattuk a reggeli csókolózást. Közben az ágyra löktem és az ölébe huppantam. Engedélyt kaptam, hogy a hajába túrjak, ő pedig engedélyt kapott, hogy a nyelve bejusson az ajkamba. Ahj, nem akarom, hogy megszűnjön ez a pillanat.. Vele akarok lenni.. Egyszerűen már nem bírok egy percet se nélküle lenni. Néha belegondolok, hogy ebből a szempontból jobb lett volna, ha mardekáros lennék, de ha visszagondolok az első éveimre, Dracoval tuti megöltük volna egymást. Úgyhogy a sors így akarta és inkább örüljek neki. Igazából mindegy, milyen házba tartozunk. Szeretjük egymást és csakis ez számít.