Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

2.12 Már megint ő?

Gyorsan eltelt a nyár. Nemrég még a Roxfortban voltam és már mehetek is vissza. Kezdődik a második évem és nagyon izgatott vagyok. Alig várom, hogy újra láthassam a többieket, kivéve egy valakit nem szeretnék látni és az a valaki Draco Malfoy.. Egyszerűen utálom azt a gyereket, nem hagy békén és folyamatosan idegesít. Folyton bánt, de néha meg érdeklődik és néha-néha mosolyog rám.. Tényleg nem értem a fiút és a fura szokásait. Mindegy is, elkerülöm, ahogy tudom.

Lementem a nappaliba és anyuék már ott voltak.

-Anyu, apu el tudnátok vinni az Abszol úthoz? Meg kéne vennünk a tankönyveket. - kérdeztem őket.
-Persze, elmehetünk, de először elvisszük a húgodat a rokonokhoz. - felelte anyu és szólt is Eminek, hogy készülődjön.
-Nem úgy volt, hogy mi nem mehetünk oda? - nézett rám kérdőn apu.
-Igen, úgy volt, de megkérdeztem Hermit és azt mondta, hogy az ő szülei jönnek, szóval ti is jöhettek. - magyaráztam.
-Óh, oké. - zárta le apu és felmentem a szobába.

Ránéztem a griffendéles taláromra és büszkeség töltött el, hogy oda kerültem és hogy nagyon jó barátokat szereztem. Sose fogom megbánni és örökké hálás leszek érte.

Megsimogattam Kylet és elkezdtem a naplómba írni. Nagyon sok mindent leírok a naplómba. Az érzéseimet, a gondolataimat és a napjaimat. Barátokról is írok és néha Malfoyról is. Hülye vagyok, hogy róla is írok, lehet hogy nem kéne róla írnom, mert nem érdemli meg, hogy a naplómba legyen. Tök vicces lesz, hogy majd ha felnőtt leszek és visszaolvasom a naplót, akkor elég sokszor fogom olvasni a panaszaimat Malfoyról. Ezért inkább próbálok nem írni róla. Lehetetlen lesz, de igyekszem.

Befejeztem az írást, megfésültem a hosszú barna hajamat és elkészülődtem az induláshoz.

Miután lementem, anyué már kint vártak rám. Nyomban beszálltam a kocsiba és elindultunk Londonba. Hamar odaértünk, én már tudtam az utat az Abszol út felé. Odamentünk a Foltozott üsthöz és ahogy Hagrid mutatta, én is megkocogtattam a köveket és az Abszol úton találtuk magunkat. Anyuék csodálkozva nézték a boltokat. A diákok és a varázslók furán néztek minket, gondolom a szüleim miatt, de próbáltam kizárni.

A Czikornyai és Patza felé vettük az irányt, ahol át tudom venni a tankkönyveket. Szokásosan a sor vége a bejáratnál állt és biztosan lesz fél óra, amíg mi sorra kerülünk.

Olvastam a tankönyv listát és nem voltak különböző varázsló nevek, csak egy varázsló nevet olvastam mindenhol. Gilderoy Lockhartról beszélek. Igazából fogalmam sincs, hogy miért csak az ő könyvei lesznek idén, de nem igazán érdekelt a dolog. Most csak az, hogy hamar jussunk ki innen.

Beljebb jutottunk és megláttam Hermit. Odamentem hozzá és köszöntem neki.

-Szia, Hermi! De jó, hogy végre látlak, nagyon hiányoztál! - öleltem meg boldogan a barátnőmet.
-Szia, Ali! Én is nagyon örülök, nekem is hiányoztál! - ölelt vissza a lány.
-Te érted, hogy miért csak Gilderoy Lockhart könyveink lesznek? - furcsáltam.
-Nem tudom, de nekem szimpatikus ez a Lockhart. Rengeteget olvastam róla. Nagyon sok mindent tett le az asztalra és nagyon becsülöm ezt benne. És képzeld, dedikálni is fog. - hadarta izgatottan Hermione.

Odanéztem a táblára és igaza volt a lánynak.

Ma 12.30-tól 16.30-ig
GILDEROY LOCKHART
dedikálja
EGY ELBŰVÖLŐ EMBER
című önéletrajzi kötetét.

-Óh, az jó. - zártam le a témát, mert nem tudtam, mit hozzáfűzni.
-Kicsim, mi addig elmegyünk nézelődni, majd fél óra múlva visszajövünk! - szólt anyu.
-Okés, jó nézelődést! - köszöntem nekik és kimentek a boltból.