Enyém Osamu, Övé Atsumu

18. fejezet

Már percek óta bolyongtunk a suliban amikor nekimentem valakinek. Pár lépést megtettem hátra. Egy magas fekete hajú fiú állt előttem egy piros melegítő felsőben volt aminek a hátán nagybetűvel fel volt írva, hogy Nekoma.

-Bocsánat! Nem figyeltem az orrom elé!-kértem bocsánatot rögtön ahogy megfordult.
-Nincs semmi baj. Újak vagytok itt? Nem rémlik, hogy láttalak volna titeket.-nézett ránk kérdő tekintettel.
-Ööö... nem. A táborba jöttünk, csak eltévedtünk.-néztem rá picit kínosan.
-Kuroo Tetsuro vagyok a férfi röplabda csapat kapitánya.-nyújtott kezet.
-KamiHayashi Akiko vagyok, ő pedig a csapattársam Irumi Natsuko. A No....-nem tudtam befejezni mert közbe vágott. Miért szeretnek ennyire a szavamba vágni?
-A NOHEBI ISTENI CSAPÁS IKREK EGYIKE?-kiáltotta el magát hirtelen.
-Öhm igen.-néztem rá kínosan.

-Ha tudnád mennyit hallottam már rólatok! Általános 1. osztályában kezdtétek az átok szórást más csapatokra!
-Nos igen, de....-kezdtem volna bele, de félbeszakított. Megint.
-Ha tudnád mennyire szeretném látni azt a csapást tőletek!
-Elnézést. Kuroo, igaz? Ha nem gond akkor meg tudnád mondani merre kell mennünk?- kérdezte Natsuko.
-Hova kell mennetek?- kérdezte egy másik srác a feketehajú mellett, mire az említett megugrott.
-Kenma! A szívbajt hoztad rám!
-Bocs. Hova kell mennetek?-kérdezte mire előszedtem egy papírt amire ráírtam melyik torna terembe kell mennünk.

-A 2es tornaterembe. Ha jól tudom ott szoktak lenni a röplabda edzések.-feleltem.
-Ahogy látom jól informált vagy.-mondta picit meglepetten Kuroo.-Visszatérve az előző témara....-kezdett volna bele újra a szóáradatba, ha egy halk hang nem fojtja belé a szót.
-A folyosó végén jobbra, majd (ismét) a folyosó végén balra. Átmentek az udvaron és jobbkéz felől lesz a keresett terem, de észre fogjátok, majd venni. Most azaz egyetlen nyitott torna terem a tábor miatt.-felelte a Kenma, mint már a fekete hajútól megtudtuk az előbb .
-Köszönjük az útbaigazítást!-hajoltam meg, majd Natsukora nézve elindultam a megadott irányba. Kis idő után kiértünk az udvarra. Pár métert mentünk, mire egy labda száguldott felénk. Elég magasan volt, így fel tudtam ugrani, hogy erőteljesen lecsapjam. Vártam azt a jellegzetes hangját amikor földet ér, de helyette egy fájdalmas kiáltást hallottam. Rémülten néztem egy magas ezüstös hajú srácra aki az arcát fogta, de egy alacsonyabb srác csak nevetett rajta.

-Ezt most elbasztam.-szólaltam meg ijedten.
-Na Lev ezt most megkaptad.-nevetett tovább alacsony társa.
-Nem nevess Yaku-san. Inkább derítsük ki, hogy ki küldött arcon a labdával.-szólt rá az óriás a barnahajú fiúra. Hülye hallótávolság.
-Én tudom.-felelte az alacsonyabbik. Jobb ha menekülőre fogom.

Fordultam volna meg, ha Natsuko nem fogja meg a karom. Na ezt jól elintéztem magamnak. Ránéztem a 2 fiúra. A barna hajú rám mutatva tudatta társával, hogy ki a tettes. A szürke hajú elindult felénk. Amikor elénk ért lefagytam. Milyen magas ez 2 méter? Oké Kiko nyugodj meg. Nem fog semmit se csinálni. Mire feleszmételtem már a barna hajú fiú is ott volt mellette.

-Yaku-san tényleg ez a lány ütött arcon a labdával?-nézett hitetlenkedve a barnahajúra. Mire az említett bólintott.
-Mi az tán nem hiszed el?-szálltam be a beszélgetésbe. Ez nem lesz jó. Ha Natsuko nem állít le itt bajok lesznek.
-De elhiszem csam nehezen Chibi-chan.-nézett le rám vigyorogva.
-Hogy mit mondtál?-éreztem, hogy a dühtől lángba borul az arcom. Láttam a szemem sarkából, hogy Natsuko tisztes távolságba megy. Ugyanezt teszi a Yaku nevű fiú. Remek sötét aurát meg ki rendelt?!?

-Lev szerintem most menjünk.-felelte a társa.
-Hallgas a kis barátodra.
-És ha nem?-kérdezte mire teljes erőmből gyomorszájba, majd orrba vágtam az illetöt.
-ANYÁD A CHIBI-CHAN TE KÉTLÁBON JÁRÓ TOKYO TORONY!-rivalltam rá, majd hátat fordítva elindultam a terem felé.