Már percek óta bolyongtunk a suliban amikor nekimentem valakinek. Pár lépést megtettem hátra. Egy magas fekete hajú fiú állt előttem egy piros melegítő felsőben volt aminek a hátán nagybetűvel fel volt írva, hogy Nekoma.
-Bocsánat! Nem figyeltem az orrom elé!-kértem bocsánatot rögtön ahogy megfordult.
-Nincs semmi baj. Újak vagytok itt? Nem rémlik, hogy láttalak volna titeket.-nézett ránk kérdő tekintettel.
-Ööö... nem. A táborba jöttünk, csak eltévedtünk.-néztem rá picit kínosan.
-Kuroo Tetsuro vagyok a férfi röplabda csapat kapitánya.-nyújtott kezet.
-KamiHayashi Akiko vagyok, ő pedig a csapattársam Irumi Natsuko. A No....-nem tudtam befejezni mert közbe vágott. Miért szeretnek ennyire a szavamba vágni?
-A NOHEBI ISTENI CSAPÁS IKREK EGYIKE?-kiáltotta el magát hirtelen.
-Öhm igen.-néztem rá kínosan.-Ha tudnád mennyit hallottam már rólatok! Általános 1. osztályában kezdtétek az átok szórást más csapatokra!
-Nos igen, de....-kezdtem volna bele, de félbeszakított. Megint.
-Ha tudnád mennyire szeretném látni azt a csapást tőletek!
-Elnézést. Kuroo, igaz? Ha nem gond akkor meg tudnád mondani merre kell mennünk?- kérdezte Natsuko.
-Hova kell mennetek?- kérdezte egy másik srác a feketehajú mellett, mire az említett megugrott.
-Kenma! A szívbajt hoztad rám!
-Bocs. Hova kell mennetek?-kérdezte mire előszedtem egy papírt amire ráírtam melyik torna terembe kell mennünk.-A 2es tornaterembe. Ha jól tudom ott szoktak lenni a röplabda edzések.-feleltem.
-Ahogy látom jól informált vagy.-mondta picit meglepetten Kuroo.-Visszatérve az előző témara....-kezdett volna bele újra a szóáradatba, ha egy halk hang nem fojtja belé a szót.
-A folyosó végén jobbra, majd (ismét) a folyosó végén balra. Átmentek az udvaron és jobbkéz felől lesz a keresett terem, de észre fogjátok, majd venni. Most azaz egyetlen nyitott torna terem a tábor miatt.-felelte a Kenma, mint már a fekete hajútól megtudtuk az előbb .
-Köszönjük az útbaigazítást!-hajoltam meg, majd Natsukora nézve elindultam a megadott irányba. Kis idő után kiértünk az udvarra. Pár métert mentünk, mire egy labda száguldott felénk. Elég magasan volt, így fel tudtam ugrani, hogy erőteljesen lecsapjam. Vártam azt a jellegzetes hangját amikor földet ér, de helyette egy fájdalmas kiáltást hallottam. Rémülten néztem egy magas ezüstös hajú srácra aki az arcát fogta, de egy alacsonyabb srác csak nevetett rajta.-Ezt most elbasztam.-szólaltam meg ijedten.
-Na Lev ezt most megkaptad.-nevetett tovább alacsony társa.
-Nem nevess Yaku-san. Inkább derítsük ki, hogy ki küldött arcon a labdával.-szólt rá az óriás a barnahajú fiúra. Hülye hallótávolság.
-Én tudom.-felelte az alacsonyabbik. Jobb ha menekülőre fogom.Fordultam volna meg, ha Natsuko nem fogja meg a karom. Na ezt jól elintéztem magamnak. Ránéztem a 2 fiúra. A barna hajú rám mutatva tudatta társával, hogy ki a tettes. A szürke hajú elindult felénk. Amikor elénk ért lefagytam. Milyen magas ez 2 méter? Oké Kiko nyugodj meg. Nem fog semmit se csinálni. Mire feleszmételtem már a barna hajú fiú is ott volt mellette.
-Yaku-san tényleg ez a lány ütött arcon a labdával?-nézett hitetlenkedve a barnahajúra. Mire az említett bólintott.
-Mi az tán nem hiszed el?-szálltam be a beszélgetésbe. Ez nem lesz jó. Ha Natsuko nem állít le itt bajok lesznek.
-De elhiszem csam nehezen Chibi-chan.-nézett le rám vigyorogva.
-Hogy mit mondtál?-éreztem, hogy a dühtől lángba borul az arcom. Láttam a szemem sarkából, hogy Natsuko tisztes távolságba megy. Ugyanezt teszi a Yaku nevű fiú. Remek sötét aurát meg ki rendelt?!?-Lev szerintem most menjünk.-felelte a társa.
-Hallgas a kis barátodra.
-És ha nem?-kérdezte mire teljes erőmből gyomorszájba, majd orrba vágtam az illetöt.
-ANYÁD A CHIBI-CHAN TE KÉTLÁBON JÁRÓ TOKYO TORONY!-rivalltam rá, majd hátat fordítva elindultam a terem felé.
YOU ARE READING
Enyém Osamu, Övé Atsumu
FanfictionKét ikerpár szerelméről szól. Két különböző csapat, viszont hasonló személyiségek. Egy kis ikres tréfával, és egy gonosz kisöcsivel. Ahogy az ikrek is ketten vannak, így az írók is. Egyik írónál az egyik iker élete, míg a másiknál a másik iker élete...