4. fejezet

158 9 0
                                    

Az Inarizaki ellen játszottunk. A kemény edzések szinte fölöslegesek voltak. Az elso ket szett döntetlen lett, viszont a harmadikban a meccslabdánál egyenlítettek, majd 2 pont előnnyel ők nyertek, ezzel kiejtve minket a selejtezőkből, és elszakítva minket a Tavaszi Bajnokságtól. Teljesen össhetörtem. Amint lementünk a pályáról kimentem a folyosóra, hogy elmehessek a wc-be megmosni az arcom. Normál tempóban haladtam a folyosón amikor megláttam Sugurut es a tesóm. El akartam viharozni mellettük, de Suguru elkapta a karom és óvatosan megszorította.
-Hey, mi történt Akiko?-kérdezte lágy hangon. -Ve....vesztettünk...-feleltem. Felnéztem, könnyes szemmel ránézek Maikora, majd kirántom a karom Suguru kezéből és berohantam a mosdóba. Hallottam hogy utánam kiáltanak, de nem figyeltem oda rájuk. Amint beértem a wc-be, bezárkóztam az egyik fülkébe. Percekig zokogtam. Olyan 5 perc után kiléptem a fülkéből, megmostam az arcom és kimentem a mosdóból. Megtöröltem az arcom. Amikor felnézek Yukit a csapatkapitányt látom meg. Felnézek és újra könnybelábadt a szemem.

-E....ez az e...egész az én hibám.-kezdtem el újra sírni.
-Akiko... egy csapat nem egy játékosból áll. A pályán 6 ember áll. Nem csak egy. Nem a te hibád.-próbált megnyugtatni.
-Thu...thudohm... deh...deh akkhor is ahz...ehn hibahm...-tört rám egyre inkább a zokogás.-Ha nehm veszthem vohlna osszhe Maithovahl akkhor...-nem bírtam befejezni, újra kitört belőlem a zokogás. Egy idő után elapadtak a könnyeim. Megtöröltem a szemem. Visszasétáltam a teremhez és leültem az ott lévő padra. Egy pár perc múlva kijöttek Suguruek a teremből. Felálltam és odamentem hozzájuk.

-Hallom ti is vesztettek. Sajnálom.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon.
-Gyere ide.-megfogta a kezem és szorosan magához ölelt. Rögtön visszaöleltem. Sírni szerettem volna, de nem ment. Elfáradtam. Perceken át így álltunk, majd elhúzódott.
-Jobb már?-kérdezte kedvesen, mire bólintottam.
-Szerintem én haza megyek. Szeretnék még Maikoval beszélni. Köszönöm az ölelést. Szia.-öleltem meg búcsúzóul. Elmentem a legközelebbi buszmegállóhoz, majd hazamentem. Előkotortam a kulcsom és bementem a házba.

-Megjöttem.-szóltam halkan, majd felmentem a szobámba. Leraktam a cuccom, majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Hátra fordultam és Maikot vettem észre az ajtómban.

Enyém Osamu, Övé AtsumuHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin