Az Inarizaki ellen játszottunk. A kemény edzések szinte fölöslegesek voltak. Az elso ket szett döntetlen lett, viszont a harmadikban a meccslabdánál egyenlítettek, majd 2 pont előnnyel ők nyertek, ezzel kiejtve minket a selejtezőkből, és elszakítva minket a Tavaszi Bajnokságtól. Teljesen össhetörtem. Amint lementünk a pályáról kimentem a folyosóra, hogy elmehessek a wc-be megmosni az arcom. Normál tempóban haladtam a folyosón amikor megláttam Sugurut es a tesóm. El akartam viharozni mellettük, de Suguru elkapta a karom és óvatosan megszorította.
-Hey, mi történt Akiko?-kérdezte lágy hangon. -Ve....vesztettünk...-feleltem. Felnéztem, könnyes szemmel ránézek Maikora, majd kirántom a karom Suguru kezéből és berohantam a mosdóba. Hallottam hogy utánam kiáltanak, de nem figyeltem oda rájuk. Amint beértem a wc-be, bezárkóztam az egyik fülkébe. Percekig zokogtam. Olyan 5 perc után kiléptem a fülkéből, megmostam az arcom és kimentem a mosdóból. Megtöröltem az arcom. Amikor felnézek Yukit a csapatkapitányt látom meg. Felnézek és újra könnybelábadt a szemem.
-E....ez az e...egész az én hibám.-kezdtem el újra sírni.
-Akiko... egy csapat nem egy játékosból áll. A pályán 6 ember áll. Nem csak egy. Nem a te hibád.-próbált megnyugtatni.
-Thu...thudohm... deh...deh akkhor is ahz...ehn hibahm...-tört rám egyre inkább a zokogás.-Ha nehm veszthem vohlna osszhe Maithovahl akkhor...-nem bírtam befejezni, újra kitört belőlem a zokogás. Egy idő után elapadtak a könnyeim. Megtöröltem a szemem. Visszasétáltam a teremhez és leültem az ott lévő padra. Egy pár perc múlva kijöttek Suguruek a teremből. Felálltam és odamentem hozzájuk.
-Hallom ti is vesztettek. Sajnálom.-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon.
-Gyere ide.-megfogta a kezem és szorosan magához ölelt. Rögtön visszaöleltem. Sírni szerettem volna, de nem ment. Elfáradtam. Perceken át így álltunk, majd elhúzódott.
-Jobb már?-kérdezte kedvesen, mire bólintottam.
-Szerintem én haza megyek. Szeretnék még Maikoval beszélni. Köszönöm az ölelést. Szia.-öleltem meg búcsúzóul. Elmentem a legközelebbi buszmegállóhoz, majd hazamentem. Előkotortam a kulcsom és bementem a házba.
-Megjöttem.-szóltam halkan, majd felmentem a szobámba. Leraktam a cuccom, majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Hátra fordultam és Maikot vettem észre az ajtómban.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Enyém Osamu, Övé Atsumu
Hayran KurguKét ikerpár szerelméről szól. Két különböző csapat, viszont hasonló személyiségek. Egy kis ikres tréfával, és egy gonosz kisöcsivel. Ahogy az ikrek is ketten vannak, így az írók is. Egyik írónál az egyik iker élete, míg a másiknál a másik iker élete...
