Maikoék lefagytak a sötét auránk láttán. Osamuval egyszerre álltunk fel és mentünk oda hozzájuk gyilkos fekintettel.
-Szi...Sziasztok.-mondta Maiko lefagyva.
-Nem akartok valamit elmondani nekünk?-kérdeztem gyilkos tekintettel.
-Mit is kéne?-kérdezett vissza ikrem még mindig sokkolva.
-Például, hogy átvertetek és otthagytatok minket a téren?!-vágta rá Samu ugyan olyan gyilkos tekintettel mint én.
-Hát...ööö...miii...ööö...amúgy...háát...az úúúgy vooolt...-dadogtak egyszerre összevissza, mire nem tudtuk kibírni és elnevettük magunkat Samuval.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan vicces?-nézett ránk értetlenkedve Atsumu.-Lá...látnotok ké...kéne az a...arcotok-mondtam könnyeimet törölgetve, amik nevetés közben csordultak ki. Osamu mellettem a hasát fogva nevett. Szegény lassan a földön feküdt.
-KIKO! EZ NEM VICCES!-kiáltott rám Maiko.-TUDOD MENNYIRE RÉMISZTŐ A SÖTÉT AURÁD?-folytatta kiabálva.
-FŐLEG ÚGY, HOGY OSAMUNAK IS UGYAN OLYAN AURÁJA VOLT!-szállt be a lecseszésünkbe Atsumu is.-AZT HITTÜK ITT ÖLTÖK MEG MINKET A TEKINTETEKKEL.-fejezték be egyszerre.
-Most visszakaptátok, hogy ott hagytatok a téren.-néztem rájuk gonoszul mosolyogva. Miután abbahagytuk a nevetést mosolyogva néztem Maikora.-Köszi.-Mit?-nézett rám értetlenül.
-Azt, hogy otthagytatok a téren-felelte Osamu.
-Szivesen.-mosolyodtak el mindketten.-De várjatok...AKKOR MI A FRANCÉRT KELLETT A SZÍVBAJT HOZNI RÁNK?
-Csak kiváncsiak voltunk, hogy milyen arcot fogtok vágni.-feleltem.
-Pontosan. És tudjátok viccesen édes a bosszú.-kontrázott rá Samu is.
-Ugh! Ezt még visszakapod Kiko!-nézett rám gyilkos tekintettel.
-Mennyire kell féljek?-bújtam Osamu mögé. Pár pillanat múlva mindenkiből kitört a nevetés.Leúltünk a konyhaasztalhoz, majd elkezdtünk beszélgetni. Elég szépen kifagattak, hogy mi volt a téren. Amint befejeztem a mesélést láttam Maikon, hogy még van valami.
-Te Kiko... Futakuchival mi a helyzet?-nézett rám komoly tekintettel.
-Futa... ki?-nézett rám Atsumu.
-Futakuchi.-feletük egyszere Maikoval.
-És ki is pontosan ez a Futakuchi?-kérdezték Osamuek is egyszere.
-Akiko legjobb barátja és gondolom mostmár exe.-nézett rám Maiko.
-Exe?-nézett rám Samu is.
-Igen.
-Várj... ugye nem azt akarod mondani, hogy me....-nem tudta befejezni mert közbevágtam.-Nem! Futakuchi a legjobb barátom és jártuk egy kis ideig az tény, de nem akkor amikor veled voltam.-néztem Samura.-Te voltál számomra az első! Futakuchival egy meccsen találkoztunk újra, amikor a fiú csapatunk ellen játszottak. Azt hittem, hogy túl tettem magam ezen a félreértősdin, de tévedtem.-mosolyodtam el halványan.-Aznap megkérdezte, hogy elmegyek-e vele randizni, amire felvetettem a dupla randi ötletét. Akkor Maiko még Suguruvel volt, majd mikor Atsumu "megmentette", akkor vettem észre, hogy hiányzik valami.-lenéztem az asztalra.-Pontosabban valaki. Jól éreztem magam Kenjivel, de rájöttem, hogy inkább tekintek rá bátyjként mint páromként.
-Szóval az a Futakuchi.-esett le Atsumunak a dolog.
-Igen.-felelte Aiko.-De a téren akkor miért...?-emelte fel óvatosan az államnál a fejem Samu. Láttam rajta, hogy keresi a szavakat.
-Miért voltam olyan visszautasító?-bólintott.-Nem tudom. Örültem, hogy átvertek, de mérges is voltam rád, mert lekaptad Aikot. Emiatt nem akartam elfogadni, hogy mennyire js örülök neked.-néztem rá halványan mosolyogva kire egy csókot kaptam tőle.
-Menjetek szobára!-kiáltották egyszerre Maikoék. Elhúzódtam Samutól, majd sokádjára elnevettem magam.-Samu van krémtúró?-súgtam a fülébe, mjre egy bólintást kaptam válaszul. Oda mentem a hűtőhöz, majd hátraszóltam a többieknek.-Srácok ki kér krémtúrót?
-Milyen van?-vágta rá rögtön Samu.
-Hááát...-mosolyodtam el gonoszul.-Miya, miya mi a jó? Miya, miya mi a jó? Miya, miya, miya, miya krémtúró.
-És jár hozzá kiskanál is!-hallottam meg Aiko hangját. Erre Atsumuból kitört a nevetés.
YOU ARE READING
Enyém Osamu, Övé Atsumu
FanfictionKét ikerpár szerelméről szól. Két különböző csapat, viszont hasonló személyiségek. Egy kis ikres tréfával, és egy gonosz kisöcsivel. Ahogy az ikrek is ketten vannak, így az írók is. Egyik írónál az egyik iker élete, míg a másiknál a másik iker élete...