Enyém Osamu, Övé Atsumu

16. fejezet

Maikoék lefagytak a sötét auránk láttán. Osamuval egyszerre álltunk fel és mentünk oda hozzájuk gyilkos fekintettel.

-Szi...Sziasztok.-mondta Maiko lefagyva.
-Nem akartok valamit elmondani nekünk?-kérdeztem gyilkos tekintettel.
-Mit is kéne?-kérdezett vissza ikrem még mindig sokkolva.
-Például, hogy átvertetek és otthagytatok minket a téren?!-vágta rá Samu ugyan olyan gyilkos tekintettel mint én.
-Hát...ööö...miii...ööö...amúgy...háát...az úúúgy vooolt...-dadogtak egyszerre összevissza, mire nem tudtuk kibírni és elnevettük magunkat Samuval.
-Megkérdezhetem, hogy mi olyan vicces?-nézett ránk értetlenkedve Atsumu.

-Lá...látnotok ké...kéne az a...arcotok-mondtam könnyeimet törölgetve, amik nevetés közben csordultak ki. Osamu mellettem a hasát fogva nevett. Szegény lassan a földön feküdt.
-KIKO! EZ NEM VICCES!-kiáltott rám Maiko.-TUDOD MENNYIRE RÉMISZTŐ A SÖTÉT AURÁD?-folytatta kiabálva.
-FŐLEG ÚGY, HOGY OSAMUNAK IS UGYAN OLYAN AURÁJA VOLT!-szállt be a lecseszésünkbe Atsumu is.-AZT HITTÜK ITT ÖLTÖK MEG MINKET A TEKINTETEKKEL.-fejezték be egyszerre.
-Most visszakaptátok, hogy ott hagytatok a téren.-néztem rájuk gonoszul mosolyogva. Miután abbahagytuk a nevetést mosolyogva néztem Maikora.-Köszi.

-Mit?-nézett rám értetlenül.
-Azt, hogy otthagytatok a téren-felelte Osamu.
-Szivesen.-mosolyodtak el mindketten.-De várjatok...AKKOR MI A FRANCÉRT KELLETT A SZÍVBAJT HOZNI RÁNK?
-Csak kiváncsiak voltunk, hogy milyen arcot fogtok vágni.-feleltem.
-Pontosan. És tudjátok viccesen édes a bosszú.-kontrázott rá Samu is.
-Ugh! Ezt még visszakapod Kiko!-nézett rám gyilkos tekintettel.
-Mennyire kell féljek?-bújtam Osamu mögé. Pár pillanat múlva mindenkiből kitört a nevetés.

Leúltünk a konyhaasztalhoz, majd elkezdtünk beszélgetni. Elég szépen kifagattak, hogy mi volt a téren. Amint befejeztem a mesélést láttam Maikon, hogy még van valami.

-Te Kiko... Futakuchival mi a helyzet?-nézett rám komoly tekintettel.
-Futa... ki?-nézett rám Atsumu.
-Futakuchi.-feletük egyszere Maikoval.
-És ki is pontosan ez a Futakuchi?-kérdezték Osamuek is egyszere.
-Akiko legjobb barátja és gondolom mostmár exe.-nézett rám Maiko.
-Exe?-nézett rám Samu is.
-Igen.
-Várj... ugye nem azt akarod mondani, hogy me....-nem tudta befejezni mert közbevágtam.

-Nem! Futakuchi a legjobb barátom és jártuk egy kis ideig az tény, de nem akkor amikor veled voltam.-néztem Samura.-Te voltál számomra az első! Futakuchival egy meccsen találkoztunk újra, amikor a fiú csapatunk ellen játszottak. Azt hittem, hogy túl tettem magam ezen a félreértősdin, de tévedtem.-mosolyodtam el halványan.-Aznap megkérdezte, hogy elmegyek-e vele randizni, amire felvetettem a dupla randi ötletét. Akkor  Maiko még Suguruvel volt, majd mikor Atsumu "megmentette", akkor vettem észre, hogy hiányzik valami.-lenéztem az asztalra.-Pontosabban valaki. Jól éreztem magam Kenjivel, de rájöttem, hogy inkább tekintek rá bátyjként mint páromként.
-Szóval az a Futakuchi.-esett le Atsumunak a dolog.
-Igen.-felelte Aiko.

-De a téren akkor miért...?-emelte fel óvatosan az államnál a fejem Samu. Láttam rajta, hogy keresi a szavakat.
-Miért voltam olyan visszautasító?-bólintott.-Nem tudom. Örültem, hogy átvertek, de mérges is voltam rád, mert lekaptad Aikot. Emiatt nem akartam elfogadni, hogy mennyire js örülök neked.-néztem rá halványan mosolyogva kire egy csókot kaptam tőle.
-Menjetek szobára!-kiáltották egyszerre Maikoék. Elhúzódtam Samutól, majd sokádjára elnevettem magam.

-Samu van krémtúró?-súgtam a fülébe, mjre egy bólintást kaptam válaszul. Oda mentem a hűtőhöz, majd hátraszóltam a többieknek.-Srácok ki kér krémtúrót?
-Milyen van?-vágta rá rögtön Samu.
-Hááát...-mosolyodtam el gonoszul.-Miya, miya mi a jó? Miya, miya mi a jó? Miya, miya, miya, miya krémtúró.
-És jár hozzá kiskanál is!-hallottam meg Aiko hangját. Erre Atsumuból kitört a nevetés.