-Rin...
Tesóm valakit nagyon nézett majd összerezzent
-Maiko? Mi az?- kérdeztem.
-Az ott Teruma Rin...
-Mi? A 2vel felettünk járó ász királynő?- kaptam fejem az Inarizaki csapatra.
-Ki?- kérdezte Zara.
-A példaképem volt általánosban...
-Akkor ezért nem láttam náluk csapat kapitányt.- mondta Yuki a csapatra nézve.Az Inarizakit néztem mikor láttam, hogy Rin leveszi a pulóverét ami alatt egy mez volt egy 1es számmal és kapitány jelzéssel.
-Ő a kapitány...
-És?- kérdezte Toshiko.
-Ennél menőbb már nem is lehetne!- nyavajgott tesóm.
-Mondja az aki még engem is túl szárnyalt elsős létére.- mondta Yuki mire lefagyott. Én is csak néztem hogy ebből mi lesz még a csapat többi tagja aggódva nézte a kapitányt.
-Yuki?- kérdezte Chiharu.
-Maiko. Te jobb vagy nálam. Nem is tudod de... én felnézek rád...
-Hogy?- kérdezte remegő hangon.
-Ha te nem vagy a csapat már rég feloszlott volna... Chiharunak múltkor igaza volt... jobb csapat kapitány lennél, mint amilyen én vagyok...
-Yuki?- kérdezték a lányok aggódva még én csak figyeltem csendben.
-A tavalyi diákok rám rakták ezt a terhet mert azt hitték megbírkózom vele de nekem ez nem megy... nem vagyok képes együtt tartani a csapatot...- mondta elkezdve könnyezni ami mindannyian lesokkoltunk.
-Yu-Yuki...- mondta tesóm majd felpattanva és átölelte- Ne mondj ilyet...- kezdett el ő is könnyezni- Ne mondj olyat ami nem igaz... kérlek...
-Maiko... a lábad?- kérdezte Zara mire az az idióta csak lábára nézett.
-Ez valami csoda...- mondta elengedve Yukit.
-Jobban vagy?- kérdezte az edző mire ugrott egyet
-Igen edző! 100%-ban!- mondta egy nagy vigyorral amit néha olyan szívesen letörölnék róla.
-Felraklak de ha egy kicsit is fáj akkor szólsz!
-Értettem! Yuki!- mondta mire a kapitány megugrott.- Nálad jobb csapat kapitányt nem is kívánhatnánk.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekünk.
-Na nyomjuk le ezeket a lányokat! Innen csak egy csapat megy tovább és azok mi vagyunk!- mondta kezét előre rakva.
-Mutassuk meg nekik- mondta Yuki kezét Maikoéra rakvaMind odamentünk és egymás kezére raktuk a kezeinket
-MARJ!- kiáltotta tesóm Yukival
-MARJ!- kiáltottuk
-Rendben lányok! Vissza a pályára!- mondta az edző mire sípoltakVisszaálltunk a pályára de most tesóm állt feladónak, hogy ne erőltesse meg a lábát
-Shiomi, gyere egy kicsit- mondta mire odasétált hozzá a liberonk
-Mi az?- kérdezte még mindig rekedt hangján mire elkezdett suttogni a fülébe. Valamit tervez, ennyit megmondhatok előre.- Ez be válik?
-Ha Rin szervál akkor igen- mondta mire az alacsony lány bólintott.Visszasétáltt a hálóhoz és megropogtatta a nyakam és az ujjait.
-Jaj ne! Csajok! Maiko megint gyilkolni készül!- mondta Amaya..
-Az a jó.- mondta Yuki
-Aiko. Készen állsz?- kérdeztem tesómtól és szemében láttam a tüzet fellobbanni.
-Készen, mint a halál.- mondta majd szemei felcsillantak a labda láttán.
-Csak aztán ne, hogy a halál álljon rád készen.- mondtam az ellenfélre nézve.Rin szervált.
Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtunk reagálni.
A sípszó és a pontok láttán vettük észre, hogy a többiek sem tudtak reagálni, mert nem sikerült fogadnunk a labdát.
Mindíg is utáltam a gyorsszerváit ennek a csajnak.-Lányok mély levegő és minden a pályán kívül süket!- kiáltott a lányoknak hátra tesóm. Ő is megfogadhatná ezt a tanácsot.
-Rendben!
-Csak lassan! Nem futó verseny!
-Értettük kapitány- mondta Yuki mire majdnem nevetni kezdtem.
-Rendben! Próbáljátok lassítva nézni a meccset és akkor látjátok!- mondta tesóm észre sem véve.
YOU ARE READING
Enyém Osamu, Övé Atsumu
FanfictionKét ikerpár szerelméről szól. Két különböző csapat, viszont hasonló személyiségek. Egy kis ikres tréfával, és egy gonosz kisöcsivel. Ahogy az ikrek is ketten vannak, így az írók is. Egyik írónál az egyik iker élete, míg a másiknál a másik iker élete...