Enyém Osamu, Övé Atsumu

23. fejezet

-Rin...

Tesóm valakit nagyon nézett majd összerezzent

-Maiko? Mi az?- kérdeztem.
-Az ott Teruma Rin...
-Mi? A 2vel felettünk járó ász királynő?- kaptam fejem az Inarizaki csapatra.
-Ki?- kérdezte Zara.
-A példaképem volt általánosban...
-Akkor ezért nem láttam náluk csapat kapitányt.- mondta Yuki a csapatra nézve.

Az Inarizakit néztem mikor láttam, hogy Rin leveszi a pulóverét ami alatt egy mez volt egy 1es számmal és kapitány jelzéssel.

-Ő a kapitány...
-És?- kérdezte Toshiko.
-Ennél menőbb már nem is lehetne!- nyavajgott tesóm.
-Mondja az aki még engem is túl szárnyalt elsős létére.- mondta Yuki mire lefagyott. Én is csak néztem hogy ebből mi lesz még a csapat többi tagja aggódva nézte a kapitányt.
-Yuki?- kérdezte Chiharu.
-Maiko. Te jobb vagy nálam. Nem is tudod de... én felnézek rád...
-Hogy?- kérdezte remegő hangon.
-Ha te nem vagy a csapat már rég feloszlott volna... Chiharunak múltkor igaza volt... jobb csapat kapitány lennél, mint amilyen én vagyok...
-Yuki?- kérdezték a lányok aggódva még én csak figyeltem csendben.
-A tavalyi diákok rám rakták ezt a terhet mert azt hitték megbírkózom vele de nekem ez nem megy... nem vagyok képes együtt tartani a csapatot...- mondta elkezdve könnyezni ami mindannyian lesokkoltunk.
-Yu-Yuki...- mondta tesóm majd felpattanva és átölelte- Ne mondj ilyet...- kezdett el ő is könnyezni- Ne mondj olyat ami nem igaz... kérlek...
-Maiko... a lábad?- kérdezte Zara mire az az idióta csak lábára nézett.
-Ez valami csoda...- mondta elengedve Yukit.
-Jobban vagy?- kérdezte az edző mire ugrott egyet
-Igen edző! 100%-ban!- mondta egy nagy vigyorral amit néha olyan szívesen letörölnék róla.
-Felraklak de ha egy kicsit is fáj akkor szólsz!
-Értettem! Yuki!- mondta mire a kapitány megugrott.- Nálad jobb csapat kapitányt nem is kívánhatnánk.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekünk.
-Na nyomjuk le ezeket a lányokat! Innen csak egy csapat megy tovább és azok mi vagyunk!- mondta kezét előre rakva.
-Mutassuk meg nekik- mondta Yuki kezét Maikoéra rakva

Mind odamentünk és egymás kezére raktuk a kezeinket

-MARJ!- kiáltotta tesóm Yukival
-MARJ!- kiáltottuk
-Rendben lányok! Vissza a pályára!- mondta az edző mire sípoltak

Visszaálltunk a pályára de most tesóm állt feladónak, hogy ne erőltesse meg a lábát

-Shiomi, gyere egy kicsit- mondta mire odasétált hozzá a liberonk
-Mi az?- kérdezte még mindig rekedt hangján mire elkezdett suttogni a fülébe. Valamit tervez, ennyit megmondhatok előre.- Ez be válik?
-Ha Rin szervál akkor igen- mondta mire az alacsony lány bólintott.

Visszasétáltt a hálóhoz és megropogtatta a nyakam és az ujjait.

-Jaj ne! Csajok! Maiko megint gyilkolni készül!- mondta Amaya..
-Az a jó.- mondta Yuki
-Aiko. Készen állsz?- kérdeztem tesómtól és szemében láttam a tüzet fellobbanni.
-Készen, mint a halál.- mondta majd szemei felcsillantak a labda láttán.
-Csak aztán ne, hogy a halál álljon rád készen.- mondtam az ellenfélre nézve.

Rin szervált.

Olyan gyorsan történt minden, hogy nem tudtunk reagálni.

A sípszó és a pontok láttán vettük észre, hogy a többiek sem tudtak reagálni, mert nem sikerült fogadnunk a labdát.
Mindíg is utáltam a gyorsszerváit ennek a csajnak.

-Lányok mély levegő és minden a pályán kívül süket!- kiáltott a lányoknak hátra tesóm. Ő is megfogadhatná ezt a tanácsot.
-Rendben!
-Csak lassan! Nem futó verseny!
-Értettük kapitány- mondta Yuki mire majdnem nevetni kezdtem.
-Rendben! Próbáljátok lassítva nézni a meccset és akkor látjátok!- mondta tesóm észre sem véve.