Enyém Osamu, Övé Atsumu

27. fejezet

24-24

Egyre több és több pontot szereztünk de ők mindig tartották a lépést.
Nem voltunk képesek lehagyni egymást. Nagyon idegesítő volt.

34-35

Most én szerváltam.

-HA ELSZÚROD VÉGED!- kiáltott mire megforgattam szemeim. Persze, én rontok el mindig mindent.

Sípoltak és egy egész szépet szerváltam de nem ért földet ami csak jobban idegesített.

Vissza jött de Amaya túl erősen adta vissza és az ellenfél térfelén kifelé tartott. Tesóm hülye módon átfutott és visszapasszolta nekünk és Toshiko leütötte.
Nyertünk. A szett a miénk lett.

Kaptunk időt és pihentünk.

-Ezek a meccsek túl hosszúak...- sóhajtott tesóm.
-Van egy ötletem.- mondtam
-Ha valami baromság.
-Nem! Nem az!
-Mond.
-Valahogy ki kell őket zökkenzenünk ebből.
-És mégis, hogy?
-Csak a 6os játékost célozzuk.- mondtam ahogy belegondoltam ő az aki bénább.
-Ja! Aztán meg emiatt vesztünk!- rivalt rám.
-Hallgass már végig!
-Minek hallgassak végig egy baromságot!?
-Mert nem az! Tehát figyelj!
-Fenét fogok figyelni! Az ötleted már most szar!
-Neked sincs jelenleg semmi ötleted tehát ha befognád azt a nagy pofádat és végig halgatnál akkor látnád, hogy igen is jó az ötletem!
-Nem foglak végig hallgatni mert tudom, hogy baromság.
-Nem az!
-De igen az!
-FOGJÁTOK BE!- kiáltottak ránk mindannyian mire megugrottunk.
-Akiko, mond az ötleted.- mondta Tamara.
-Szóval célozzuk a 6os játékost. Ahogy észrevettem az ő fogadásai és védései gyengébbek, ezért ha elég erősen csapjuk le a labdát rá célozva akkor ki fog menni így miénk a pont
-Ez baromság.- mondta Maiko.
-Nem az!- rivaltam rá.
-De az!
-Nem az!
-ELÉG!- kiáltottak ránk ismét.

Sípoltak majd vissza mentünk a pályára.

Elkezdtük a tervem használni és a lány egyre többet hibázott.

20-19 az állás.

Még akkor is ha nem sikerül őt megtörnünk akkor is jók vagyunk.

A másik csapat szinte gyilkolni akartak.

A másodikadik szettet az övék volt

Az 3.szett már vagy 1 órája tart és még most sem vagyunk képesek lehagyni egymást.

49-50 az állás.

Maikon látszott, hogy nagyon nem bírja már. A labda jött és nem figyelt így mellette esett le.

-MAIKO! TÉRJ ÉSZHEZ!- kiáltottam rá.
-Sajnálom...- mondta már kezdve nagyon kicsit émelyegve.
-Maiko! Készülj!- mondta Natsuko de Maiko nem festett túl jól. Ha már ennyire erősködik, hogy megcsinálja akkor nem adhatja fel most!
-MAIKO! MAIKO! MAIKO!- kiabáltak és szurkoltak neki
-GYERÜNK!- hallottam meg egy hangot amit bárhol felismernék.
-Atsumu...- mondta halkan a pályáról felpillantva.
-LABDA!- kiáltott Amaya.
-Kiko! Alsó magas!- mondta erőt véve magán.
-Értettem!

Feladtam és ő nekifutott aztán ugrott. A szárnyak amiket láttam rajta egyszerűen hihetetlenek voltak.

A labda már a kezénél volt és ekkor a labda eltűnt onnan. A háló felett volt a labda így a Kamomedai is beleérhetett amit meg is tettek.

51-50...

-Nem... nem. Nem. Nem! NEM! EZ NEKEM NEM MEGY TOVÁBB! EDZŐ! CSERÉT!- kiabált testvérem. Teljesen kétségbe volt esve.
-Maiko! Ne csináld ezt! Ha most kiszállsz ők nyernek!- mondtam pedig tudtam, hogy pihennie kellene.
-Nekem ez nem megy! Mindent elrontok! Minden miattam van! Nem vagyok jó kapitány! Nem vagyok jó csapat társ! Nem vagyok jó játékos! Semmire sem vagyok jó!- kiabált könnyek közt mire sípoltak.

Az edző időt kért.
Lementünk de Maiko nem bírta befejezni a könnyezést.

Nem bírtam magam visszafogni. Megütöttem amilyen erősen csak tudtam.

-TÉRJ ÉSZHEZ TE NYOMORÉK!!! NE LÉGY OLYAN, MINT AZ FUKURODANI FÉRFI CSAPAT KAPITÁNYA! TE IGEN IS JÓ VAGY! NÉLKÜLED IDÁIG NEM JUTOTTUNK VOLNA EL! A RIPORTEREK TELETÖMTÉK MINDEN SZARRAL A FEJED! TÉRJ ÉSZHEZ AZ ISTEN SZERELMÉRE!!!- kiabáltam le testvérem de nem tett semmit sem.
-Kapitány vagy, nem egy gyerek! Ideje, hogy úgy viselkedj!- mondta Toshiko.
-PONT TE MONDOD!? TE VOLTÁL AZ AKI NYAVAJGOTT, HOGY NEM BÍRJA MIELŐTT ELKEZDŐDÖTT! TÉGED HÁNYSZOR CSERÉLTEK LE!? ÉN VAGYOK AZ EGYETLEN AKI MAJDNEM AZ EGÉSZ IDŐT OTT TÖLTÖTTE! NEM MEGY! ELFÁRADTAM ÉS MIND RÁM VAGYTOK HAGYATKOZVA! AZT HISZI MINDENKI, HOGY VALAMI CSODA VAGYOK PEDIG NEM TUDOK SZART SEM! EGY NORMÁLIS KÖZÉPBLOKKOLÓ VAGYOK AKI MAGÁTÓL SEMMIRE SEM KÉPES!
-Ki mondta, hogy egyedül vagy?- kérdezte Amaya.
-Huh!
-Egy csapat azért csapat, hogy mind részt veszünk a játékban.
-Miért nem szóltál, hogy így érzel?- kérdezte Chiharu.
-Nem kell mindent a vállaidra venni csak azért mert kapitány vagy. Mi azért vagyunk itt veled, hogy segítsünk téged és te is azért vagy itt, hogy nekünk segíts.-mondta Yuki.
-NEM VAGY EGYEDÜL SZÓVAL AZT AJÁNLOM KEZDJ EL NORMÁLISAN VISELKEDNI VAGY A SZÁLLÁSON AKKORÁT KEVEREK LE NEKED, HOGY A FOGAD IS KIESIK!!!- kiabáltam.
-Nem fog menni...
-De igen! Csak zárd ki a külvilágot!- fogtam be füleit.

Minket nézett majd mély levegőt vett becsukva szemeit. Elvette kezeimet de nem tett utána semmit. Ismét mély levegőt vett majd kifújta és a másik csapatra nézett.

-A 10es játékos. Nem bírja szusszal és az edző nem cseréli le mert nem figyel rá. Ahogy láttam ő csak azért van ott, hogy a többieknek tartsa a hátát de ők ezt nem nagyon értékelik sőt szinte ki nevetik amiért ott van és próbállkozik.- mondta.
-Ez a mi Maikonk!- mondta Tamara.
-Gyerünk és nyerjük meg ezt a szart mielőtt összeesek!
-Rendben!
-MARJ!
-MARJ!

Visszamentünk a pályára és vártuk a nyitást.
Egy nagyon erőteljes nyitást láttunk de Zara nem engedte, hogy a földre érjen.

-ROOOOLLIINNNG THUNDEEEEEERRR!- kiáltotta el magát mikor fogadta a labdát és ezen elkezdtünk nevetni.
-Szép volt Zara!- mondta Maiko egy nagy mosollyal.
-Aiko! Készülj! Felső magas lesz!- mondtam egy mosollyal.
-Tudod mi az amivel engem tudsz mozgásra bírni egy meccs alatt.- mosolygott rám majd hátrablépkedtem.

Feladta. és neki futott.
Fél méterrel a háló előtt megállta és onnan ugrottam.

Fel a magasba.
Olyan magasra, hogysenki nem volt képes utólérni.

Leütötte és a 10est beleért így miénk lett a pont.

51-51 az állás.

Amaya nyit és Maiko megfogva a labdát odasétált hozzá.
Váltott vele egy szót majd valamit odaadott neki. Visszasétált és csak figyeltem őt majd megkérdeztem.

-Az a talizmánod, nem igaz?
-Nagyobb szüksége van rá, mint nekem.
-A nagyi dühös lenne.- mondtam elkezdve fejem védeni.
-Nem lenne mert jó célból adtam oda. Ráadásul te a medálját eladtad és még mindig lógok neked egy tockossal miatta!
-Te komoly meg tartod azt az ígéretet?
-Naná! Ha arról van szó, hogy megverlek akkor 100%-ig betartom!
-Eddig még nem kaptam meg.- vigyorgtam rá.
-Majd figyeld meg, hogy ha a tavaszinak vége letörlöm a vigyort a képedről!
-Majd azt meglátjuk, kapitány.

Sípoltak és labda földet ért és nem a mi térfelünkön szerencsére.

-Ezaz Amaya! Még egy ilyet!
-Értettem.

Vártunk és vártunk aztán sípoltak.
A 6os újra a pályára került.

-Amaya! Magas hullám!
-Az még nem megy!
-Menni fog! Bízz bennem!

Sípoltak és a labda a levegőben volt
Beleütött és...