Enyém Osamu, Övé Atsumu

25. fejezet

Mikor visszaértek, szinte mindenki egyszerre kezdett nyavalyogni, hogy fáradtak és, hogy ez már túlzás, de Aiko, mintha csak most kelt volna fel. Semmi jelét nem mutatta a lefutott táv okozta fáradságnak. Elment tusolni a többiekkel, majd lefeküdtünk aludni, mert mindenki elfáradt volt végre. Nem igazán tudtam elaludni, ezért elindultam kicsit sétálni a folyosókon. A nyugodt csendet csak a lépteim zaja tört meg. Egészen addig amíg közelebb nem értem Aiko szobájához. A villany még égett, és a hangokból ítélve a Mujinazaka edzését nézi.

-Maiko? Még mindig ébren vagy?- nyitottam be a szobájába.
-Nem vagyok képes aludni...- állította meg a videót.
-Pedig jobb lenne ha aludnál. Számítunk rád a holnapi meccsen.
-Tudom, de nem vagyok képes elaludni... találkoztam vele és megint mindennel tele a fejem és-
-Miért pont most!? Esküszöm szétverem azt a srácot akkor is ha a pasim testvére!
-Kiko... tudom, hogy csak jót akarsz de nem szeretném, hogy emiatt összevesszetek Osamuval.
-De Maiko, ez így nem jó! Az időzítése olyan pocsék annak a seggfejnek, mint amilyen nagy Oikawa Tōru egója!- néztem rá mérgesen.
-Tudom de- nem hagytam befejezni ezt a mondatot.
-NINCS SEMMMIEN DE! Ürítsd ki a fejed. Hívd fel Terushimát vagy nem tudom, mert ha nem sikerül kiverned a fejedből garantálom, hogy saját kezűleg fogom kiverni a fejedből, hogy tisztán láss és újra a régi legyél!-szidtam le tesómat, majd elhagyva a szobáját becsaptam az ajtót. Kezdem sajnálni szegény ajtót. Folyton becsapják, mert túl naív.

Egy kicsit csak figyeltem az ajtót csendben majd rám tört a sírhatnék de csak visszamentem a szobámba majd bezárva ajtómat nekidőltem és lecsúsztam a földre.

Jelentéktelennek éreztem magam mert ha Maiko a csapatban van akkor minden oké. Elmegy bénák vagyunk. Ha én elmegyek ugyan úgy jó a csapat.

Fülhallgatóval a fülemben aludtam el az ajtónál a padlón.

Másnap korán ébredtem és mindenem el volt gémberedve.
Kimásztam a szobából nyújtózva és a lányok Maiko ajtaján dörömböltek mikor már indulás előtt 10 percel voltunk.

-MAIKO AZONNAL KELJ FEL!!!- kiabált Toshiko. Esküszöm popcorn kellett volna készíteni ehez a műsorhoz.
-Miért nem jöttetek be? Nincs zárva az ajtó...- mondta félkómásan.
-DE IGEN ZÁRVA VAN!!!- kiabált Amaya.
-MIVAN!?
-NYISD KI AZ AJTÓT ÉS GYERE ENNI MERT MENNÉNK- kiabált Toshiko.
-Nem én zártam be! Nincs is kulcsom az ajtóhoz!
-MIVAN!?- sokkoltak le mind.
-Valahogy ki kell nyitnunk!- mondtam.
-Nem lenne egyszerűbb berugni az ajtót? Ha kell kifizetem én!- mondta Zara. Esküszöm, ha Aiko erre képes elküldöm egy Hollywoodi sztárnak!
-Nem! Nem rúghatjuk be!- szólt rá Natsuko. Bulirontó.
-Amúgy sem tudnánk. Senki nem olyan erős, hogy megcsinálja.- mondta Yuki. Fogadjunk? Tesóm simán képes rá ha dühös! Én is simán megcsinálom ha az a seggfej Atsumu van a túloldalon mert ki akarom nyírni.

-El az ajtótól!- mondta mire követve utasítását ellépkedtünk jó messze az ajtótól
-Aiko! Ugye nem akarod betörni az ajtót!?- kiabáltam be. Légyszi mond, hogy de! Légyszi mond, hogy de!
-Van jobb ötleted!?
-Nincs.- mondtam és belül ujjongtam, hogy ezt láthatom.
-Akkor meg fogd be!- szólt le.

Nekifutott és az ajtóra ugrottam ami kidőlt a helyéről

-Ez rohadt menő volt!- mondta Zara és egyet kellett vele értenem de nem mondtam ki hangosan.
-Nyomás mert meccsünk lesz!- mondta feltápászokdva a földről.
-Értettük kapitány!
-Futva megyünk tehát bemelegíteni.
-Értettük...- mondtuk már nem annyira lelkesen.

Lenyújtottunk majd elindultunk.
Mikor odaértünk volt aki lihegve szinte kidőlt.

-Ha ennyit nem bírtok akkor, hogy fogunk nyerni?
-Sajnáljuk kapitány.
-Gyerünk melegítsünk be aztán aki akar az nézheti a meccseket.
-Maga kapitány?
-Melegítés után megnézem a pólókat aztán eltűnök ahogy csak tudok. Na gyerünk!
-Értettük.

Bemelegítettük aztán elmentem nézelődni és valakibe bele is botlottam.

-Osamu!- intettem nagy mosollyal.
-Szia Hercegnő.- sétált hozzám és adott puszit számra.
-Ma lesz az első meccsetek?
-Jap és Atsumu már megint idegesítő, mint mindig.
-Hol van? Ki akarom tekerni a nyakát!
-Sokan akarják de csak nekem szabad.
-Francba.
-Gyere. Nézzünk szét.- ölelt át derekamnál és indultunk el.

Sétáltunk majd megláttuk ahogy Maiko ez egyik exével Oikawa Tōruval egy csókot osztott meg.

-Értettem MaiMai-chanom- kacsintott rá majd elsétált
-Hogy dőlök be folyton ennek az idiótának!?- kérdezte utána nézve majd egy mosoly jelent meg arcán még ha észre sem vette.

-Ez mi volt? Nem Terushima a pasid?- kérdezte Osamu mire Aiko megugrott.
-De igen!- nézezz ránk.
-Akkor ez mi volt?- kérdeztem.
-Vett nekem egy pólót és cserébe egy puszit kért de belefordult és a szájára ment.- próbalt magyrázkodni.
-Ezek szerint még mindig bedőlsz a trükkjeinek.- mondtam egy mosollyal.
-Fogd be!
-Még mindig?- kérdezte Osamu.
-Oikawa Maikonak az exe.
-Utáltam azt a srácod.
-Dehogy utáltad! Oda meg vissza voltál érte.
-Pofa be!- játékosan kinyújtottam rá a nyelvem mire kicsit kuncogott.
-Amúúúgy láttam Atsumut az aréna előtt téblábolni, majd felmenni a nézőtérre.- mondtam morcosan a kissebb füllentést.
-Fenébe. Ez is jókor tud jönni.-felelte gyilkos tekintettel.
-Aiko, ha kell én tényleg beve...-mondtam volna a tegnapit, de közbe vágott.
-Mondom, hogy nem kell! Nem akarom, hogy összevessz Samuval-vágott szavamba.
-Miről maradtam le? És mióta hívsz te Samunak?
-Bocs. Észre sem vettem, hogy így hívlak.
-Amúgy csak annyi, hogy drága tesóm nem volt képes egy jó ideig aludni, mert találkozott Ats...-fejeztem volna be, de megint félbeszakított.
-Vele. Nem akarom hallani a nevét többé.-vágta rá kíméletlenül.
-Akkor vele és a gondolatai teljesen elsötétítették a látását ezért nem volt képes aludni egy jó ideig.-javítottam ki magam.
-Értem...
-Megyek valahogy eltűnök az emberek elől mielőtt valaki felismer, mert valamiért olyan érzésem van, hogy híres lettem.- mondta Aiko unottan.
-Sok sikert a bujkáláshoz.-feleltem mosolyogva, mire egy bólintást kaptam válaszul.

Elindult de nem kellett sok, hogy riporterek elkapják.

Samuval nevettünk majd az egyik árustól vettünk Onigirit és mivel egyikünk sem az osztozkodásról híres így külön külön ettünk 1-1 tálnyit.
Lehet meccs előtt nem ilyet kéne enni de én szeretem és nagy baj nem lehet belőle.

Samuval sétáltam beszélgetve majd az időre néztem.

-Jobb ha indulok.
-Már ennyi idő telt volna el?
-Nem de megegyeztünk, hogy a hivatalos bemelegítés előtt 20 percel találkozunk, hogy mindenki odaérjen.
-Kár pedig szivesen maradtam volna még veled.- emelte meg állam
-Jaj Samu! Zavarba hozol.- néztem picit arrébb kicsit elpirulva.
-Annyira most ez nem érdekel, mivel az csak jó.- tapadt ajkaimra.

-Már bocsánat ha valamit megzavarok.- hallottam meg egy ismerős hangot mire elváltam Samutól és a hang irányába néztem.
-Ez nem lehet... Eita?