Enyém Osamu, Övé Atsumu

9. fejezet

-Mit akartok itt?- kérdezte Maiko gyilkos tekintettel pillantva a két srácra.
-Nos, elsőnek ezt átadni.- nyújtotta felénk a bérletem Atsumu, mire kikapta a kezéből.- Másik, hogy miért kerültök minket?
-Megvan az okunk! Viszlát!- próbálta becsukni az ajtót, de Osamu kitámasztotta azt.
-Normális választ. Most!- mondta kicsit ilyesztően, mire rám nézett értetlenül.
-Neked ez, hogy tetszett?! Ilyesztőbb mint apa!

-Lányok mi még mindig várunk a válaszotokra.- mondta Atsumu ugyanolyan ridegséggel, mint Osamu mire összerezzenten.
-És még te beszél.- mondtam.
-Srácok, a legjobb lesz ha elmentek. Itt nem vagytok szivesen látva.
-Nem megyünk el válasz nélkül!- mondták egyszerre, mire már nem bírta tovább.

-TI KOMOLYAN ILYEN HÜLYÉNEK NÉZTEK MINKET!? A BARÁTNŐITEKKEL TÖLTSÉTEK A ROHADT IDŐTÖKET NE AZZAL, HOGY VELÜNK CSALJÁTOK MEG ŐKET ÉS MÉG KITUDJA MENNYI LÁNNYAL!!!- ezen teljesen értetlenül álltak és rájuk csapta az ajtót.
-Kik voltak ezek?- kérdezte anya.
-Két srác akivel nem akarunk találkozni. Ha legközelebb idejönnek mond meg nekik, hogy nincsenek szivesen látva itt.- fogta meg a kezem, majd visszamentünk a szobánkba.

Többször is próbálkoztak velünk beszélni úgy, hogy a házunkhoz jöttek, de aztán egy idő után feladták.
Idő közben egyre több időt kezdett el tölteni Suguruvel és láttam rajta, hogy kezdi megkedvelni. Még aznap összejöttek. Meglepetten hallottam a hírt és elkezdtem lebeszélni róla Aikot, de nem hallgatott rám.

Hallottam, hogy a fiúknak lesz egy meccse a Dateko ellen. Suguru szinte megparancsolta Maikonak, hogy szurkoljon nekik és ezt nem néztem jó szemmel, de nem szóltam bele. Elérkezett a hétvége és a meccs napja. Suguru a verseny helyszínén, mielőtt még elkezdődött volna a meccs, és felálltak volna a hátsó vonalra, szinte ismét parancsba adta
Maikonak, hogy szurkoljon.

Amikor Suguru is ott volt nem mertem odamenni, ezért inkább megvártam míg elmegy, és utánna mentem oda testvéremhez, hogy lebeszéljem erről. Mint eddig, most sem hallgatott rám. Inkább rá hagytam a dolgot és felmentem a lelátóba. A meccset mi nyertük meg. Észrevettem egy ismerős arcot az ellenfélnél. Pár pillanat múlva jöttem rá, hogy az Futakuchi.

Gyerekkori barátok vagyunk. Gyorsan leszaladtam a lelátóról, és mögé settenkedtem. Szerencsémre nem vett észre, ezért vettem egy kis lendületet és hátulról a nyakába ugrottam. Majdnem előreestünk, majd miután vissza kapta az egyensúlyát a szemére tettem a kezem. Elöször nem tudta, hogy mi történt és, hogy ki "támadott" rá.

-Ki vagyoook?-kérdeztem bohókásan a füléhez hajolva.
-KIKOO!-kiáltott fel meglepetten. Lemásztam róla, majd elé léptem. Amint meglátott megölelt.-Kiko rég találkoztunk már.
-Igen. Utoljára tavaly találkoztunk.-válaszoltam mosolyogva.

Picit elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Mi járatban erre? Csak nem azért jöttél, hogy engem láss?-kérdezte, mire én vsak elnebettem magam.
-A fiú csapatunk versenyére jöttem, és nem is tudtam, hogy röpizel.-vágtam vissza. Amire csak mosolygott.-De most tényleg nem tudtam, hogy folytattad a röpit, főleg azt nem, hogy egy allatrész vagy a VasFalban.-kezdtem el csipkelődni.

-Ahogy látom ti sem hagytátok abba a röpit. De az meglepett, hogy a kígyókhoz mentetek.-erre mindketten elkezdtünk nevetni.
-Ééés Maikoval mi a helyzet? Ő, hogy van?-kérdezte.
-Nem valami jól. Amióta Suguvel jár, azóta csak szomorú.-kaotam el a tekintetembaz övétől. Néhány perc csend után, Futakuchi szólalt meg először.

-Figyelj Kiko...-felnéztem, és egy zavart Kenjivel találtam szembe magam.-Lenne kedved eljönni velem egy randira?-kérdezte teljesenn zavarban. Teljesen meglepett a kérdés.
-Persze, szívesen elmegyek veled.-feleltem őszinte mosollyal az arcomon.-Ééés hova megyünk majd?
-Az meglepetés lesz.
-Kenji... lehetne dupla randi Aikoekkal?-kérdeztem rá óvatosan.
-Persze, ha szeretnéd.-mosolygott.
-Köszönöm. Viszont nekem mennem kell. Szia.-bucsúzóul megöleltem, majd amikor eltávolodtam tőle vissza húzott egy puszira, majd visszamentem Suguruékhoz.