Enyém Osamu, Övé Atsumu

17. fejezet

Olyan 3 hete történt az Atsumus incidens. Azóta nem ismerek rá Maikora. Teljesen össze van törve szegény. Látom rajta, hogy nem akar szólni anyáéknak amit megértek. Ugyan az lenne nint amikor a félreértés volt. Akkor is azt mondták, hogy "Nem érdemelnek meg titeket." Atsumu igen is megérdemli! Maiko nem érdemli meg, hogy így viselkedjen vele az a barom! Komolyan mondom, ha mégegyszer ezt teszi Maikoval, én esküszöm megverem! Ha kell a lelket is kiverem belőle, hogy ezt tette Aikoval.

-Lányok. Figyeljetek. Holnap eljön hozzánk a Seijou lány csapata, egy edzőmeccset tartani. Ajánlom, hogy mindenki adjon bele mindent. Még akkor is, ha össze van törve.
-Yuki nekem ez nem fog menni...-mondta Maiko lemondóan.
-Felejtsd el azt a baromarcot egy időre! Vagy ne! Tudod mit? Légy dühos rá amiért szakított veled! Az a seggfej nem érdemel könnyeket! Ha azért szakít veled, mert a családodat választottad, akkor az egy idióta baromarc!- mondta Toshiko.
-NE BESZÉLJ ÍGY RÓLA!!!- kiáltotta el magam.
-Ezaz! Légy dühös!
-Toshikonak igaza van! Ne szomorú légy hanem dühös! Akkor vagy a legjobb mikor dühös vagy!- helyeselt Amaya is.
-Igen!- értettünk együtt a lányokkal.

Másnap edzésre hamarabb értem oda, így elkeudtem bemelegíteni míg a többiek nem érnek ide. Egy 10 perc múlva már minenki megérkezett.

-Gyerünk lányok. Felvenni a mezeket- szólt oda Yuki. Ránéztem Maikora és elég rosszul festett. Úgy állt ott kint aki mindjárt elájul.

-Maiko, minden rendben?- raktam a kezem a vállára.
-Ig-igen.
-Ma a játékra figyelj inkább, rendben?-hagytam rá a dolgot.
-Megpróbálok...

A többiek is bemelegítettek, majd egy kis idő után késve ugyan, de megérkezett a Seijo lány csapata.

-Elnézést, hogy késtünk de eléggé nagy dugó volt- mondta az edzőjük.
-Semmi gond- válaszolt egy mosollyal az edzőnk.
-Ezek akarnak kiállni ellenünk?
-Setsuko!
-Most mi van?
-Ne légy udvariatlan! Meghívtak egy edző meccsre, tehát nem leszólni őket!
-Kedvelem a csajt- mondta Amaya.

Kezet fogtunk, majd fbálltunk a játékhoz.

*Tegnap*

-Ez az utolsó lehetőségünk fejlődni a nyáriszünet előtt- mondtam Maikonak az ágyamon heverészve.
-És?- kérdezte, miközben a telefonján nézegetett képeket.
-Próbáld meg kizárni a külvilágot és a gondolataid- mondtam picit megemelve állát, hogy eptereljem a gondolatait a telefonjáról.- Legalább a holnapi meccsre.
-Hiányzik...- kezdett elbkönnyezni.
-Elhiszem, de erősnek kell lenned. Tudod apa mit szokott mondani?
-Állat fel és légy erős- mondta, majd visszanézett a képernyőre és kitörölte a képe.t
-Gyere, valaki látni akar minket.
-Ki?
-Egy villám gyors srác.- feleltem mosolyogva.
-Nyomás!- vágta rá izgatottan.

*Jelen*

-Maiko. Tudod. Állat fel, légy erős.- mondtam, mire átölelt.
-Köszönök mindent.

Felálltunk a játékhoz és az a Setsuko lány állt Aikoval szemben. Nagyon húzós volt a meccs és szinte folyton fej-fej mellett álltunk. Olyan volt mintha mindig tudták volna, hogy hova támadunk és emiatt folyzon bookkoltak.
Setsuko minden egyes nyertes pontnál győzedelmesen felkiáltott, viszont amikor mi szereztünk pontot akkor leszidta a többieket, hogy miért nem mentek a labdáért. 23-20 volt az állás a 3. szettnél mikor az edző időt kért.

-Yuki? Megteszed helyettem?- nézett rá az edző, kire Yuki bólintott.
-SZEDD ÖSSZE MAGAD MAIKO!!!- kiabálta le ikrem a csaoatkapitány.
-Sajnálom! Nem tehetek róla! Mindenféle kavarog a fejemben!
-AKKOR ÜRÍTSD KI VAGY VALAMI, MERT EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB! HA MÉG EGY PONTOT SZEREZNEK AKKOR MECCS PONT ÉS NEM AKAROD LÁTNI MIT TESZEK VELED HA EZ BEKÖVETKEZIK!!!
-Nem...
-Te jó ég... Annyira meg van törve, hogy nem is fél Yukitól mikor kiabál...- mondta Chiharu.
-Nagyon fontos lehetett neki az a srác...
-Az is... Nem képes lemondani róla mert nagyon makacs ahoz, hogy belássa ez ennyi és nem több... Atsumu elhagyta őt és nem fog vissza jönni hozzá... Nem képes ezt elfogadni...- mondtam mire könnyek gyűltek szemeibe.
-TE NEM VAGY JÓ ÍGY SEMMIRE!- kiabált Yuki.
-Te neked dühösnek kéne lenned!- mondta Toshiko.
-TE!- hallottuk meg Setsuko éles hangját, mire Maiko megugrott és odakapta a fejét- NEKED MEG MI BAJOD!? MI A FRANCÉRT HAGYOD MAGAD!? OLYAN VAGY, MINT EGY SZOTTYADT RÉPA!!!
-SETSUKO! HA- kiabált volna a másik csapat kapitánya, de Yuki csak emelte a kezét, hogy hagyja.
-ELHAGYOTT EGY PASI!?
-I-igen...
-HA ELHAGYOTT AKKOR MINEK VÁRSZ RÁ!? NEM FOG KERESNI!!! HA ELHAGYOTT AKKOR KERES EGY MÁSIKAT!!! OLYAN VAGY SZÁMÁRA, MINT VALAMI TOLL!!! HA ELHAGYOTT AKKOR NEM KEZD KERESNI CSAK VESZ EGY MÁSIKAT!!!
-EZ NEM IGAZ!!!
-HÁNYSZOR ÍRT RÁD!? HÁNYSZOR HÍVOTT!? SZERINTED GONDOL RÁD!? HA SZAKÍTOTT VELED ANNAK VAN OKA ÉS EZT TE IS TUDOD!!! NE PRÓBÁLD MEG HELYREHOZNI AZT AMIT NEM LEHET ÉS TE IS KERESS VALAKI MÁST!!!
-De... Én szeretem őt...
-VISZONT Ő MÁR NEM SZERET TÉGED!!! VEDD MÁR ÉSZRE, HOGY CSAK SAJNÁLTATOD A SEGGED!!! A FEJED TELE VAN MINDEN SZARRAL MIATTA!!! SZÓVAL FELEJTSD EL AZT A PASIT ÉS EGY TISZTA FEJJEL KEZDJ EL JÁTSZANI MERT ÍGY HASZNAVEHETETLEN VAGY CSAPATTAGNAK ÉS ELLENFÉLNEK IS!!!
-Még őket is idegesíti- mondta Amaya.
-SZÓVAL SZEDD ÖSSZE MAGAD ÉS FELEJTSD EL A PASIT AZTÁN NORMÁLISAN JÁTSZ!!!- fejezte be, majd vissza ment a csapatához ahol egyből kapott egy tockost.

Ránk nézett. A tekintetünk ugyanazt üzente: Halgass rá. Igaza van.

-Edző, szedjen le a pályáról egy kis időre. Rendbe szedem magam.-fordult az edzőnkhöz Aioo.
-Rendben.

Maiko lekerült a pályárol, majd ahogy láttam elmélyült a gondolataiban. Pár perc után látta, higy nyugodtabb már az arckifejezése.
Ivott egy oár korty vizet, majd szólt az edzőnek, hogy mészen áll a pályán állni. Miután Maiko feljött a pályár kicsin múlott, hogy a nyakába ugorjak. Örültem, hogy jobban van. Kicsit fura volt, hogy az ellenség rázta helyre Aikot, mert eddig mindig helyre tudtuk őt rázni.

-Ajánlom, hogy mostmár normálisan játsz!- mondta Setsuko, mire csak egy sunyi mosollyal illette. Visszatért a drága tesóm.
Ugrott a labdáért ami most egy picit magasabbra ment, mint a szokásos amin mindenki megrémült a csapatból, de ahogy látom Maiko elmosolyodott. Nekem tuti végem. Óvatosan feljebb lökte a labdát és pontosan Setsuko háta mögé esett még ő csak lefagyva figyelt.

-Ez...- nem jutott szóhoz.
-Kiko- nézett rám. Oké nekem már 100%, hogy végem.
-SAJNÁLOM!!!- kiáltottam el magam félve.
-Többet kéne ilyet adnod- mosolygott rám. Ez fura.
-Végre valaki aki igazi ellenfél számomra!- mondta Setsuko. Ahogy látom ő is pörög.
-Jólvan lányok! Setsuko ismét bevadul! Mindent neki! Ugyan olyan, mint Kyotani tehát jobb, ha nem állunk az útjába!- mondta a Seijo kapitánya. Innentől vadult el a meccs.

-A két középvédő húzza a csapatokat maguk után, igaz?-Maiko közelében állva az én fülemet is megütötte ez a mondat a menedzsertől.
-Pontosan. Ha nálunk nem lenne Maiko akkor a csapat a nullán lenne, mivel ő nálunk az aki a lelket tartja a többiben. A másik csapatnál, viszont mindenki el lenne a blokkoló nélkül, viszont ha bent van a csapatban akkor olyan, mint valami állat amit a csapat társak tartanak vissza, de ha egyszer az az állat talál egy utat, hogy megszökjön akkor a többiek nem elfogják hanem fegyvernek használják.
-A kutyus megveszett?- kezdte el piszkálni Setsukot. Kezdődik. Bármit csak ne szóljon vissza.

-Kutya az anyád!
-Tudtommal bennem nincs egy százalék kutya gén sem. Te Kiko! Van bennünk kutya gén?
-Benned tutira van! Amilyen erőset vagy képes harapni.-forgattam meg a szemeim. Visszanyal a fagyi Aiko.
-Gh!
-Visszanyal a fagyi ahogy látom- vigyorgott Setsuko.

Végül 9 meccset játszottunk le. Az összeset ők nyerték. Az utolsó meccs 25-24re végződött, de csak azért mert szerencséjük volt. Fáradtan mégis izgatottan és boldogan mentünk haza és az egész utat végig beszéltük. A hétfői edzésen az edző papírokkal a kezében jelent meg.

-Rendben lányok! Felkérések érkeztek a nyári edző táborokra viszont a selejtező előtt vannak tehát nem kötelező.
-Mennyi?- kérdezte Amaya.
-Összesen 5 érkezett. Az ikrek kaptak, Chiharu kapott, Natsuko kapott és te kaptál.
-Akkor 3 elsős és 2 másod éves- vázolta fel Yuki a helyzetet.
-Igen. Amaya a Kamomedia suliban lévő edzőtáborba kapott felkérést.
-El megyek.-vágta rá rögtön.
-Remek! Natsuko és Akiko a Nekoma suliba kaptak.
-Megyek- mondta Natsuko.
-Én is megyek- mondtam izgatottan.
-Remek! Chiharu az Itachiyama suliba kapott.
-Megyek!

-Remek! És Maiko pedig az Inarizakiba suliba kapott.
-Nem megyek- mondta. Volt egy érzésem, hogy miért.
-HOGY!?- kérdeztük egyszerre a csapattal.
-Tehán nem me- mondta volna az edző, de Yuki közbevágott.
-Megy, ne aggódjon- mondta befogva Maiko száját.
-Akkor ő is megy-felelte az edző, majd elhagyta a termet, mire Aiko levette a szájáról Yuki kezét.
-Yuki.
-Ez csak jót fog neked tenni. Azért mész oda, hogy gyakorolj és tanulj. Nem lesz semmi gond.- magyarázta egy bíztató mosollyal.
-Amúgy is bármikor el tudsz onnan jönni, csak utána nem engednek vissza.-helyeselt Toshiko.
-Rendben elmegyek.

Az edzés után mentünk és szóltunk anyáéknek a táborokról amire egy bólintással feleltek mondván, hogy rendben. A nyár szuperül telt a lányokkal való gyakorlással. Az edzőtáborok első reggelén Samut láttam meg az ajtóban, mivel Maikot kíséri el a táborba. Miután elmentek még rartottam egy biztonsági ellenőrzést, hogy minden meg van-e és én is elindultam.  Útközben összefutottam Natsukoval, de nem igazán szóltunk egymáshoz. Mikor odaértünk lefagyva álltunk a Nekoma kapuja előtt.
-Komolyan itt leszünk 2hetet?- kérdeztem kicsit meglepve a helytől ami nagyobb a sulinknál.
-Úgy tűnik. Na gyere- mondta Natsuko, majd elkezdtük keresni a táborra kinelölt termet.