Enyém Osamu, Övé Atsumu

19. fejezet

-Maiko? Minden rendben?- kérdezte Chiharu aggódva.
-Ez...- nem jutott szóhoz.

Felállt és megragadott a pólómnál fogva. Dühös volt. Írtó dühös. Most mi baja? Nem látott még fehér embert?

-EZ MEG MI A FENE VOLT TE FELADÓK SZÉGYENE!?!
-Engedj! Nem az én hibám, hogy olyan magasra ugrottál!
-MI A FENÉRŐL BESZÉLSZ!? TUDOD, HOGY ÉN MAGASRA UGROK! AKKOR MEG MI A FENÉÉRT AZ ARCOMNAK PASSZOLTÁL!?
-NEM NEKEM KELL HOZZÁTOK HANGOLÓDNOM!
-YUKI! KAMIHAYASHI AKIKO NEM A KEZDŐ CSAPAT RÉSZE VAGY PEDIG ÉN NEM LESZEK A KEZDŐ CSAPATBAN!

-Maiko, nyugodj le.-próbálta kezelni a helyzetet a csapatkapitányunk.
-HOGY NYUGODJAK LE!? NEM HALLOTTAD MIT MONDOTT!?
-De igen hallottam, de ez nem ilyen egyszerű. Azt meg tudom oldani, hogy ha az egyikőtök a pályán van akkor a másik nincs, de mindkettőtökre szükségem van a kezdőcsapatban.
-Nem leszek vele egy pályán, ha nem hajlandó komolyan venni a feladatot!- mondta, majd lement a pályáról. Mi baja rz csak egy játék!
-Ebből megint bunyó lesz- sóhajtott fel Natsuko.

Yuki azt gondolta ez egy jó megoldás, de nem tudunk együttműködni. Ezért, ha az egyikünk a oályán van a másikunk csere, így lett vége az Isteni Csapás ikreknek. Aztán jöttek a selejtezők. Csak 2 csapatot kell legyőznünk, majd tovább a döntőbe utánna irány a Tavaszi. Elsőnek az Itachiyama ellen lesz meccsünk. Ha őket sikerül legyőznünk, akkor a Fukurodanival nézünk, majd szembe. Utánna pedig a döntő a Nekoma ellen, de ezek még messze vannak.Az Itachiyama elleni meccsre odaérve Maiko elég nyugodtnak látszott.

Én sem paráztam, nem szokásom stresszelni meccsek előtt. Meg amúgy is ez csak egy játék.n A táborban ráeszméltem, hogy a röpi az szórakoztató. Nem kell folyton mindent komolyan venni. Felállt a pályára és kézfogás után lelassította a lépteit. Vett egy mély levegőt. Látszott rajta, hogy a labdára és az ellenfélre koncentrál. A gyenge pontjukat keresi. Mindenkinek van gyengepontja és Maiko ez nagyon is jól tudja. Lehunyta a szemét és csak a labdára figyelt. Sípoltak. Kinyitotta a szemét és az ellenfél lefagyott. Maiko megint gyilkos tekintettel fürkészi őket. Yuki nyitott és megszerezve az első pontot felébresztette a csapatot.

-Játékra fel.- mondtam ikrem, mire Yuki még egyet szervált.

Fogadták és átjött a mi térfelünkre, de Amaya pont tudta fogadni. Feladta Tishikonak, aki sikeresen leütötte, így megszerezve a csapat második pontját. Az első szett 25-7 lett a mi javunkra. A második szettben én mentem fel a pályára. Feladták nekem a labdát, amit aztán erőteljesen leütöttem, ezzel megszerezve a második szett eslő pontját.

Újra mi szervaltunk amit sikeresen fogadtak, aztán támadtak. Egy gyorssal támadtak, amit liberonk nagyon szépen feljutatta hozzáma labdát, hogy leüthessem, ezzel lépre csalva az ellenfelet akik már ugrottak, hogy blokkoljanak. Ekkor váratlanul megváltoztattam a testtartásom a levegőben és feladtam Natsukonak, aki egy kersztütéssel megszerezte a második pontot a csapatnak. Váratlan, de hatásos támadás. Pontosabban csak az ellenfélnek volt váratlan. Aiko már úgy ismeri a támadásaim, mint a tenyerét, de látszott rajta, hogy ez még neki is újdonság volt. A szett felénél az Itachiyama csapata időt kért.

-Kiko mégis mi volt ez az ize a levegőben?
-Váltott támadás...?- kérdeztem vissza úgy, mintha valami egyértelmű dologra kérdeznének rá.
-Mikor vagy kitől tanultad ezt?!
-Egyik nap az edző megmutatott nekünk egy videót az Aoba Johsai suli férfi csapatának edzéséről akik amúgy Miyagi prefektúra tagjai.
-Aoba Johsai?
-Aha.

Ekkor egy kellemetlen csend állt be közöttünk. Kb 2hetet külön és ennyire elhidegültünk egymástól.

-Maiko. Most te mész fel feladónak Natsuko és Toshiko közé.
-Értettem kapitány.- mondta, majd lerakva a kulacsát felment a pályára. A második szettet is mi nyertük meg 25-13ra. Egy ellenfél kihúzva. Olya volt mintha csak kezdők ellen játszottunk volna. Várom már a következő meccset a baglyok ellen. A Fukurodani tuti, hogy nem fog kímélni minket.