Enyém Osamu, Övé Atsumu

21. fejezet

Osamuval elhívtuk Aikot moziba, de nem tetszett neki, ezért szólt nekem a film vége felé, hogy elmegy. Mondtam neki, higy nyugodtan menjen csak. A film után elhagytuk a mozit, majd Aiko keresésérebindultunk. Meg is láttam, egy Atsumura hasonlító sráccal beszélni, ezért megkértem Samut, hogy segítsen neki. Odament én meg hallotávolságon belülre mentem, de tisztes távolságban maradtam tőlük, nehogy észre vegyen az a fura srác.

-Én-
-Maiko, végre megvagy- karolta át Samu egyik kezével.
-Osamu?
-Már mindenhol kerestelek téged kincsem- nyomott egy puszit homlokára, mire hátra nézett, én pedig egy likeot mutattam, hogy mined oké.
-Bocsi, kicsit elkalandoztam- mosolygott Samura.
-Kicsoda a haverod?
-Jó csajod van. Vigyázz, hogy el ne csaklizzák.
-Hidj nekem, vigyázok- mondta Osamu, mire Aiko megkönnyebült először azóta, hogy utoljára látta Atsumut.
-Még egyszer elnézést a félreértésért- mondta egy mosollyal.
-Nem gond, de azért a számodat, majd add meg egyszer-felelte az Atsumu hasonmás, mire Samu picit szorított a fogásán.
-Kopj le-nézett a szöszkére aki válaszul salutot mutatva lelépett.
-Kössz a mentést.
-A tesód a barátnőm. Nem hagyom, hogy valaki ártson neked.-mosolyodott rá kedvesen ikremre.
-Szuper voltál- adtam egy puszit Samu arcára.
-Mostmár elengedhetsz- mondta Maiko, mire Osamu elengedi. Ezután még elmentünk Samuval egy kávézóba egy kisebb randira. Sokat beszélgettünk, végül egy sétával zártuk a park felé.

-Samu...-kezdtem el halkan beszélni.
-Hm?
-Nem tudod hogy hol van Atsumu?-kérdeztem félve.
-Nem. Beszéltünk telefonon, de azt nem árulja el, hogy hol van. Miért?
-Mindegy. Lényegtelen. Köszi, hogy elmondtad.-mosolyogtam rá.-Köszönöm a mai napot.
-Örülök, hogy jól érezted magad Hercegnő.-mondta, majd lehajolt, hogy egy csókot adhasson ajkaimra.
-Most mennem kell. Szia Samu.-húztam le egy utolsó csókra, majd bementem a házba, fültől fülig érő nosollyal. Felmentem letusolni, majd vidáman bementem a szobámba.

-Jól ment a randi ahogy látom- mondta tesóm, mire az ágyamra feküdtem.
-Nagyon. Olyan szerencsés vagyok, hogy vele vagyok- mondtam az ágyamon szétterúlve.
-Én meg szereztem magamnak valakit.
-Mi? Mesélj!- ültem fel rögtön.
-Tudod a srác a mozi utánról ,akit Osamu elkergetett.
-Mi van vele?-értetlenkedtem.
-Találkoztam vele a buszmegállóban és elkezdtem vele beszélni... megnevettetett többször is... tehát megadtam neki a számom és azt mondtam, majd lebeszéljük a randi részleteit.

-A nevét tudod egyátalán?
-Terushima Yuji.
-Ő nem az a fura csapat kapitány, aki csak szórakozni szeret?
-Azt állítja tud komoly is lenni.
-Mi lesz Atsumuval?
-Mindenhol blokkoltam, mert próbált újra kapcsolatba lépni velem.
-Nem adsz neki még egy esélyt?
-Mennyit adjak még neki?
-Nem tudom de szerintem beszélj vele. Az, hogy túl léptél rajta az jó, de... ő ezt még nem tudja.
-Akkor meg fog lepődni, hogy már van valakim.
-Úgy volt, hogy csak randi lesz.
-Nagy a valószínűsége, hogy összejövünk.
-Csak arra kérlek, hogy beszélj vele valamikor a közeljövőben.
-Rendben.

Másnap Samu átjött egy váratlan vendéggel. Amikor tegnap arról beszélt, hogy majd jön vele valaki nem számítottam rá, hogy Atsumuról beszél.

-TE MEG MI A FENÉT KERESEL ITT!?!-akadtam ki teljesen.
-Mondtam, hogy hozok valakit...- mentegetőzött Samu.-Most mérges vagy?- ölelt át Samu.
-Igen mérges vagyok csak nem rád, hanem rá.-néztem gyilkos tekintettel Atsumura.-HOGY TUDTÁL OLYAT MONDANI AIKONAK HA?!? VÁLASSZON, HOGY TE VAGY A CSALÁDJA?!? NORMÁLIS VAGY?!? AZTÁN ELTŰNSZ KI TUDJA MÁR MENNYI IDŐRE! TUDOD, HOGY EZ HOGY ESETT MAIKONAK?!?-szedtem le a fejét.
-Akiko... én.... én megbántam amit mondtam... sajnálom...-felelte lesütött szemmel. Itt már nem tudtam türtőztetni magamon odaálltam elé és felpofoztam.

-Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a tesómtól. Idióta.-hajtottam homlokom a mellkasának.-Nagyon megbántottad ezzel.-néztem fel a szemébe, ami megbánást tükrözött.-Mindegy. Gyertek üljünk le a konyhába amíg haza nem ér.-javasoltam, már nyugodtabb hangsúllyal, majd az említett helység felé vettem az irányt. Követtek, majd leültek egy-egy székre.-Kértek valamit?
-Nem köszi.-mosolyodott el keserűen Atsumu. Bólintottam, majd csatlakoztam hozzájuk. Kifagadtam Atsumut az elmúlt időben történtekről. Elmesélt mindent. Hol volt, mi történt vele és, hogy át gondolta a dolgokat és összeszedve bátorságát visszajött, hogy szembenézzen Aikoval. Elmesélte m, hogy Samuval tartotta a kapcsolatot és ő is tudta, hogy hol van, de megkérte ne árulja el ezt senkinek. Főleg ne nekem, mert Maiko tuti kihúzta volna belőlem a válaszokat. Még órákig beszélgettünk, amikor Samu észrevette, hogy Aiko hazaért Terushimával, aki megcsókolta az ikrem. Amint belépett a házba Samu letámadta.

-Ez meg mi volt?- kérdezte Samu, szinte szívrohamot hozva Aikora.
-Majdnem felsikítottam- kapott a szívéhez Aiko.
-Ez nem válasz-felelte Samu, mire Aiko felé fordult, majd lefagyott.
-Atsumu?-mondta lefagyva Maiko.