Enyém Osamu, Övé Atsumu

6. fejezet

Még aznap visszaköltözött a szobámba és mellettem aludt. Az egész napot végig beszéltük. Suli után együtt mentünk az edzésre, de én mentem be előszö.

-Lányok! Van egy jó hírem!-mondtam fülig érő mosollyal.
-Láttuk, hogy kibékültetek!- mondta Chiharu mosolyogva.
-Igen ez nagyon jó hír, de ez nem jelenti azt, hogy vissza jön a csapatba.- mondta Toshiko.
-Nos...- mondtam, majd ránéztem a kint álló Maikora.

Lassan besétált és Amaya, Chiharu és Natsuko a nyakába ugrottak.

-HA MÉGEGYSZER KIMERSZ KÉPNI ESKÜSZÖM MEGYEK VELED!- kiabált könnyek között Amaya, amin mindenki meglepődött mivel ő általában a halk és komoly lány a csapatban.
-Többet nem fogok, ígérem.- ölelte vissza őket.
-Maiko.- szólalt meg Yuki mire mindenki elengedte őt és, csak a kapitányra nézett aki gyilkos tekintettel figyelte, de csak meghajolt.
-Sajnálom, hogy kiléptem egy héttel egy fontos meccs előtt és miattam nem nyertetek.
-Ajánlom, hogy ezen a hétvégén ott legyél a visszavágón! Nem szégyenedhetünk meg mégegyszer!- mondta mire felnézett rá és már egy lágy mosoly volt arcán.
-Értettem kapitány!
-Gyerünk lányok! Bemelegítés aztán egy kicsit játszunk egymás ellen!

Maikoval ismét mi voltunk a titkos fegyver, vagy ahogy a többi iskola is hív minekt:
"Az IsteniCsapás Ikrek"

A suliban megtudtak különbóztetni egymástól. Maikonak fel volt kötve a haja, nekem meg lazán ki volt engedve.

-Maiko! Mi a 7.kérdésre a válasz?- kérdezte a tanár.
-Franciaország 1879, június 20.- válaszolta le nem nézve a válaszra.
-Helyes! Nagyon ügyes vagy!
-Há. Még, hogy mindíg az én nevemen dícsérnek téged.
-Fel van kötve a hajam tehát van különbség köztünk.
-Rendben ez igaz.

Otthon dühösen jött be a szobánkba.

-Esküszöm egyszer megfolytom.
-Minek?
-ELTÖRT EGY VÁZÁT ÉS RÁNK FOGTA PEDIG MÉG CSAK A KÖZELÉBEN SEM VOLTUNK!!!
-Ti csak szolgák vagytok itt! Ez az én házam!- nevetett a kis ördögfajzat az ajtóban mire Maiko felpattant az ágyról és elkezdett felé rohanni, de az öcsénk elmenekült.
-Legalább több időt töltünk együtt.
-Igazad van.- ültem vissza az ágyamra.
-Adogatunk?- dobálgattam kezeim között a labdám.
-Miért ne.- rántott vállat.

Aztán, elérkezett a nagy nap. A visszavágó, az Inarizaki ellen.

-Lányok! Nincs mitől tartanotok! Itt vagyok és nem hagyom, hogy akár egy pontot is szerezzenek azok a ferdeszemű nyúltképű macskák!- mondta mire valaki nekem ütközött és hátra esett.
-Oh! Eltapostalak?- vigyorgott rá az egyiköjük.
-Mit ér egy kígyó ha nincs mérge?- nevetett a csapattársa.
-És mit ér egy róka- buktatta ki mindkettőt majd felállt és lenézett rájuk- Ha egy fekete mamba marja meg őket?
-Egyben lesztek bekebelezve.-vetettem rájuk egy rémisztő mosolyt.
-MI A!?- kerekedett ki az egyikőjük szeme.
-KETTŐ VAN BELŐLE!?- riadt meg a másik is.
-Jobb ha futtok mielőtt tényleg éhesek leszünk.- mosolygott Yuki mire a két lány felkapta a nyúlcipőt.
-Tapossuk el ezeket a nagyszájúakat!
-Igen!- kiáltott a többi lány.

A meccs előtt nem fogtunk kezet az ellenféllel, mert egyik csapat sem volt hajlandó rá, ezért a bíró azt mondta, hogy a végén kötelező lesz ha már az elején nem fogtunk kezet.

-Vigyázat jönnek a mambák-vigyorgott Aika az előtte lévő blokkolóra aki hátrált egy lépést.
Feladtam neki a labdát, és lecsapta. Szegény lány nem is tudott reagálni.

-Egy pont a Nohebi Akadémiának!
-Ezaz!- kiáltották a lányok, de Aika csak a blokkolóra mosolygott.
-Ha figyelsz akkor talán túléled a mérgünket.

25-6ra megnyertük az első szettet és egy kis pihenőt kaptunk.

-Nem értem a fiúknak miért kell csalniuk. A legegyszerűbb az, ha megfélelmlíted az ellenfelet annyira, hogy nem tud megmozdulni és akkor annyi pontot tudsz szerezni amennyit akarsz.- mondta egy gonosz mosollyal, mire fejbevágtam.
-Térj észhez! Tény, hogy miattad rettenetesen nagy előnyre tettünk szert, de ez nem jelenti azt, hogy nyertünk, mert a másodikat lehet ők nyerik!- mondtam neki.
-Jó! Jó! Bocs!- felelte, majd elkezdett inni.

A második szett következett, és egy benga nővel találta szemben magát, aki még engem is megrémített. 10-0ra vezettek. Látszott rajta, hogy magát okolja. A csapatkapitány kikérte az egyik időnket. Maiko szinte sírt a szünetben.

-Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! Ez nekem nem fog menni!- mondta remegve, mire kapott tőlem egy taslit.
-Szedd össze magad! Menni fog! Nem lesz semmi gáz! Csak lélegezz és gondolkozz! Te magad mondtad, hogy bárkit le lehet győzni csak meg kell találni a gyenge pontját!-feleltem. Láttam, hogy felnéz a lelátóra, majd egy elég ijesztő mosoly jelent meg az arcán.

-Látom rájöttél.- néztem, rá sokat sejtően.
-Nyomás! Nyerjünk!- állt fel egy nagyon elbízakodott mosollyal. Felmentübj a pályára, de ő csak az előtte álló blokkolót figyelte. Feladtam neki. Egyszerre ugrott a blokkolóval, majd mielőtt leütötte volna a labdát, a blokkolóhoz szólt.
-A szőrös hónaljat utálják a srácok- vigyorgott mire a giga egyből letette karjait, majd elveszítve egyensúlyát hátra esett.
-Még egy pont a Nohebi Akadémiának!- szólt a bíró.

Az Inarizaki csapata szünetet kért, majd amikor visszaálltak egy teljesen más lány állt Maikoval szemben. 2pontot szereztek, mert a csaj blokkolta, de ekkor már rájött, hogy hol lehet az ellenfele gyenge pontja.

-Én is jelentkeztem rajz suliba, de nem vettek fel. Ahogy látom téged se.
-Huh!- ennél teljesen lefagyott és leütötte a labdát.

Az Inarizakisok újabb időt kértek. 20-11re vezettünk. A szünet kezdett elhúzódnak, ezért a bíró jelzett, hogy lejárt az idő.

Visszaálltunk a helyünkre. A tesóm most bal szélső blokkoló lett. Az ellenfél nem merte védeni a lecsapásait, mert a gyengepontjuk Maiko fegyvere. Viszont ez sajnos egy két élű kard.

-Atsumu- mondta az egyik az ajtót figyelve. Észrevettem, hogy Maiko lefagy. Nem tudott időben reagálni, ezért a labda homlokon találta, és elvesztette az egyensúlyát.
-MAIKO!- kiáltottuk egyszerre a röbiekkel.
-Ez aljas húzás volt.- tápászkodott fel.- Ez tetszik.- mondta rémisztő tekintettel és mosollyal.

Végül 25-14re nyertük a második szettet, így mi jutottunk tovább.

-Na lányok megyünk tovább.- mosolyogott a csapatra, mire átöleltük őt.
-Nohebi csapat! A vonalhoz!
-Értettük!- mondtuk egyszerre majd felálltunk a vonalra. A játék végén kezet fogtunk az ellenféllel, de utána rögtön megtörölte kindenki a kezét.

-Jók voltatok- hallottam meg Suguru hangját a pálya széléről.
-Suguru! Annyira megilyedtem a Giganőtől!- karolta át a fiúk csapatkapitányát.
-Mégis megtaláltad a gyengéjét- mosolygott rá Suguru.
-Naná hogy! Abban én vagyok a legjobb!- felelte mahabiztosan Aiko.
-Tudom jól.-tett rá egy lapáttal Maiko egójára.
-Rendben van, gerle pár. Nyomás, mert a busz ránk vár.- mondta Amaya. A szemem sarkából még láttam, hogy elengedte Sugut, majd eltűnt a látókörömböl, mivel előre mentünk a lányokkal.