Enyém Osamu, Övé Atsumu

12. fejezet

Reggel amikor felkeltem lementem reggelizni, majd visszamenvén a fürdőbe tanultam egy kicsit. Olyan 1 órát tanulhattam amikor anya szólt, hogy segítsek neki az ebéd elkészítésénél. Gyorsan leszaladtam a konyhába és kezet mostam.

-Mi lesz az ebéd?-kérdeztem izgatottan. Nagyon szeretek a konyhában lenni, sütit sütni, vagy az ebédnél segíteni.
-Katsudon a kedvencetek.-amint meghallottam felcsillant a szemem. Elkezdtük csinálni a katsudont amikor anya megtörte a csendet.

-És ki az a szőke srác, aki tegnap haza kísérte Aikot?-kérdezte minden tudó mosollyal.
-Ooo.... Miya Atsumu.-feleltem mosolyogva.
-És pontosan honnan is ismeri ezt a bizonyos Miya Atsumut?
-Hááát volt egy meccsük a fiúknak és mikor lement gratulálni a jó játékért a fiúknak, akkor futhattak össze.-feleltem elgondolkozva.

-Igen? És jól viselkedik Aikoval?-kérdezi.
-Igen. Bár volt egy kis nézet eltérésük, de már minden rendben van.-feleltem.-És ha Atsumu kísérte haza, akkor szerintem összejöttek.
-Igen?-kérdezte anya kíváncsian.-És a randitok, hogy sikerült?
-Elég érdekes volt.
-Tényleg? Mi történt?-kíváncsiskodott tovább.

-Háááát.... Az elején Aiko elég feszült, és rosszkedvű volt, és kényelmetlenül érezte magát. Aztán kiment a mosdóba arcot mosni. Gondolom a mosdó előtt újra találkozitt Atsumuval, mert vele hagyta el a kávézót, és végre újra láthattam Aikot őszintén mosolyogni.-muszály volt elmosolyodnom az emlékre.-Ezzel Atsumu szinte megmentette Aikot, Sugurutól.-meséltem el részletesen.

-És veled mi történt a randin, mert csak Aiko napjáról meséltél.
-Emlékszel Futakuchira?
-Futakuchi? Futakuchi Kenjire gondolsz általánosból?-kérdezte meglepetten.
-Igen. A Dateko elleni meccsen találkoztunk újra. És elhívott randizni én meg felvetettem neki a dupla randi ötletét, ami tetszett neki.-meséltem el az előzményket.

-Tényleg?
-Igen. És a randin megkérdezte, hogy leszek a barátnője.-meséltem mosolyogva.- Azóta együtt vagyunk.
-Gratulálok kicsim.-felelte majd átölelt. Amint befejeztük a katsudont ajtó nyitódásra lettem figyelmes. Hallottam, hogy Aiko és apa beszélget, de nem értettem mit. Gyorsan megterítettem, majd anyával leütün az asztalhoz. Pár pillanat múlva Aikoék is csatlakoztak, és nekiláttunk az ebédnek. Evés közben odasúgtam Aikonak.

-Suguru üzeni, hogy többet nem akar látni téged te hálátlan ribanc.- mondtam mire félrenyelt. Megütögettem a hátát, majd elnevettem magam.

-Milyen volt tegnap a napod a szőke hercegeddel?
-Csodálatos! Miután kimentett elmondta, hogy nincs is senkiük és azok a lányok csak hazudtak nekünk!- most rajtam volt a sor, hogy félre nyeljek. Erre elkezdte ütögegni a háta, hogy ne fulladjak meg.
-Hazudtak egész végig!?- kérdeztem sokkoltan.
-Nos igen habár ez neked nagyon nem fog semmi változást hozni, mert Osamu most nagyon dühös rád, amiért ignoráltad és túlléptél rajta amit ő úgy tud, hogy megcsaltad és azért ignoráltad.
-Ostoba...- mondtam halkan.
-Hát Atsumu most próbálja neki ezt elmagyarázni, de eléggé makacs.
Pár nap múlva Futakuchi felhívott, hogy a hétvégén lenne-e kedvem elmenni vele egyet kávézni, amire én boldogan igent mondtam. Teltek múltak a napok és elérkezett a randi napja. Valami laza piros-fekete kis ruhát választottam a napra.

Azt beszéltük Futakuchival, hogy a téren találkozunk, 14:00kor. Mivel olyan 20 perc az út, ezért úgy gondoltam elég 13:40kor elindulni. Gyorsan elkészültem, így még maradt 5 percem.  Ahogy terveztem 40-kor elindultam. Léptem volna ki az ajtón, de ekkor Aiko lépett be a házba csupa sárosan.

-Hát veled meg mi történt?-kérdeztem visszatartva a mosolygásom.
-Jobb ha nem tudod.-felelte, majd felment a fürdőbe. Elengedtem a dolgot, majd elindultam a helyszínre.

Csak nem számoltam azzal, hogy késik a busz. Így egy oár perc késéssel értem oda. Amikor megláttam Kenjit oda szaladtam hozzá és megöleltem.

-Szia! Remélem nem vártál sokat.
-Szia. Egyáltalán nem.-mosolygott rám majd adott egy csókot.-Nagyon csinks vagy.-mondta miután elváltunk.
-Te is jól nézel ki.-feleltem. Egy hosszú fekete csőnadrág volt rajta, fehér pólóval amire egy kockás inget vett fel. Még egy kicsit beszélgettünk, majd megfogta a kezem és elmentünk sétálni. Egy rövid séta után beültünk egy kávézóba. Én egy karamellás lattét kértem, míg Kenji egy cappuccinot rendelt. Sokat beszélgettünk. Kérdezgetett Maikoról, hogy jobban van-e már. Mikor elfogyasztottuk a kávéinkat, beszélgettünk még egy kicsit, majd fizetés után elhagytuk a kávézót. Sétálgattunk még egy kicsit, majd hazakísért.

-Ööö... Kenji?-kérdeztem a kapuban állva.
-Igen?
-Lesz a jövőhéten egy meccsünk, és arra gondoltam, hogy lenne-e kedved eljönni.-kérdeztem meg, közben az arcom felvett egy halvány piros árnyalatot.
-Szívesen elmegyek. Kíváncsi vagyok, hogy még mindig az IstenCsapás ikrek maradtatok-e.-mosolygott rám sokat sejtő mosollyal.-És kik ellen játszotok?
-Az maradjon az én titkom.-mondtam, majd adtam egy puszit arcára. Mentem volna be a kapun, mire megfogta a karom, és visszarántott egy csókra. Miután elváltunk magához ölelt. Pár pillanat múlva elengedett és hagyta, hogy bemenjek a kapun. Csak akkor ment el miután beléptem a házba.

-Megjöttem!-kiáltottam el magam, majd bementem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, majd a mai nap eseményeit láttam a szemem előtt újra és újra. Felvettem a fejhallgatóm, majd elindítottam egy zenét. A kedvenc mangám kezembe véve visszahuppantam az ágyba és elkezdtem olvasni. Nem tudtam a könyvre koncentrálni, ezért leraktam és zene hallgatás közben a mai napra gondoltam.