Enyém Osamu, Övé Atsumu

7. fejezet

Egy kis idő elteltével Maiko még mindig nem volt a csapattal.

-Yuki, megyek megkeresem Maikot.-szóltam oda a csapatkapitánynak.
-Rendben a busznál találkozunk.-felelte, majd tovább haladtak a csapattal. Visszafordultam és elkezdtem a tesóm keresni. Kb. 5 perc után, megláttam az egyik folyosón. Atsumuval. Miközben éppen... MAIKO NYAKÁT CSÓKOLJA? Jobb ha nem zavarom meg őket. Visszafordultam és úgy tettem, mintha nemm láttam volna semmit. Egy rövid séta után, éreztem, hogy valaki megfogja a derekam és belepuszil a nyakamba.

-Mi járatban erre hercegnőm?-kérdezte őrjítően mély hangján.-És mi ez a mez?-kérdezett rá a csapatunk mezére.
-Versenyem, volt és egy csapattársam keresem.
-Csak nem röpizel hercegnő?
-De igen.-fordultam szembe vele. Osamu kihasználva az alkalmat letámadta ajkaim. Heves csók csatát vívtunk, de ő nyert. Sajnos a levegőhiány megszakította ezt a pár csodás percet.
-Samu tudod mi a slussz poén?-kérdeztem levegő után kapkodva.
-Na mi?-csókolt bele a nyakamba, mire halkan felsóhajtottam.
-Te nem tudod a nevem én viszont tudom a tiéd.-válaszoltam.
-És elárulod a neved hercegnőm?-kérdezte elmélyített hangján.
-Hmm... az titok.
-Akkor kiszedem belőled.-hajolt újra nyakamra, majd éreztem, hogy ennek lesz egy kis nyoma.
-O...samu...-sóhajtottam fel ismét.
-Hogy hogy nem Samunak hívsz?
-Osamu fejezd be.-kértem erőtlenül.
-Majd ha megkapom a válaszom.-felelte majd vissza hajolt a nyakamranaz előző pontra.
-A...Akiko...-adtam meg a választ, viszont nem hagyta abba a nyakam ostromlását. Egy kicsit elhajolt, majd újonnan letámadta ajkait. Újabb csatánknak is a levegő hiány vetett véget.

-Megrudhatom a vezetékneved is?-súgta a fülembe majd, elkezdte csókokkal behinteni a mögötte lévő részt.
-KamiHayashi...-válaszoltam erre a kérdésére is, mire picit megszívta a fülem mögötti részt is. Elhajolt egy kicsit, de szinte rögtön letámadta a nyakam, miközben a derekamnál tartott, nehogy elessek.
-Osamu...-szóltam rá folytott hangon. De nem reagált, csakk folytatta előbbi tevékenyséhét.

-Khm...khm...-hallottam meg egy hangot.-Nem szeretnék véget vetni ennek a  bájos találkozásnak, de ha nem sietsz itt hagyunk.-figyelmeztetett Amaya.
-A...Amaya ez nem az aminek látszik.-próbáltam mentegetőzni.
-Engedd el a dolgot, viszont siessünk mert itt hagynak.
-Egy pillanat.-feleltem, majd visszafordultam Osamuhoz.-Még egymásba fogunk botlani szürkeség.-mondtam neki, majd egy puszit leheltem az arcára, és odaszaladtam Amayához.
-Ő az akire gondolok?-kérdezte Amaya sokat sejtő mosollyal, mire én fülig vörösödtem.
-Ha az Inarizakis ikrek egyikére, és a fiú csapat ütőjére gondolsz nem, nem ő az.-tagadtam le. Egy röbid séta után összefutottunk Maikovak és Yukival. Mi tagadás Maiko is ugyan olyan vörös volt mint én. Felszálltunk a buszra.

-Találkoztál vele igaz?-kérdezte tőlem Maiko.
-Téged is láttalak vele.- feleltem majd mindketten elkezdtünk nevetni.
Amint haza értünk észre vett valami különöset rajtunk... pontosabban Maikon...

-Maiko... Megkérdezhetem miért van tele a nyakad... Öhm... Szívás nyomokkal?
-Hát az úgy volt hogy öh... Akikonak is van!- mutatott rám mire én meglepetten néztem rám.
-Igen! 2! Neked meg vagy 100!- mondtam kicsit elpirulva, hogy én is lebuktam.
-Nem úgy volt hogy meccsetek lesz?- jött oda apa mire megugrott.
-Volt! Volt meccsünk csak... Kaptunk jutalmat úgymond... Legalábbis én azt kaptam... Róla nem tudok- mondta paradicsom vörösen és rám mutatva.
-És mégis milyen jutalom az hogy csupa lila a nyakad?- kérdezte anya egy mosollyal.
-Ó te jó ég! Most jut eszembe hogy nincs kész a házim!- slisszolt el onnan.